szombat, február 16, 2019

vasárnap, február 10, 2019

Emberhalász



A mai vasárnapi evangélium témája a tanítványság. Szent Péter és társai egy eredménytelen éjszakai halászaton voltak túl, amikor Jézus azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy beszállhasson a bárkájukba.„Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.”  Szent Péter, aki ismerte a halászat minden fortélyát, valószínű, hogy csupán udvariasságból nem ellenkezett az Úr Jézussal, habár a szavában ott van a pragmatikus tapasztalat sugallta hozzáállás: „Mester – …., egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.”  Az eredmény egyértelmű volt: „annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.”Péter megértette a történteket. A reakciója mutatta, hogy tovább lépett a felületes hozzáállásnál, most már nem okoskodott, hanem elismerte, hogy csoda történt: „Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. „ Ezzel a megértéssel, és megilletődött magatartással Péter és apostoltársai egyszerre Isten világában találták magukat. Az Úr Jézus személyén keresztül részesültek Isten szentségéből, ott találták magukat az igazi emberségük- és hivatásuk forrásánál: „Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Péter és társai arra kaptak meghívást, hogy önmagukból és másokból Isten kegyelmi segítségével kihalásszák, kihozzák az Isten-képiséget, az igazi emberséget.
            Kinek ne lett volna az apostolokéhoz hasonló tapasztalata, amikor az erőfeszítés nagysága nem lett arányos az elért eredménnyel. Ilyenkor a mi hálónk is üresen maradt. Hiábavalónak tűnt az erőfeszítés. Ebben az üresen maradt élethelyzetben kell felismernünk az Úr Jézus jelenlétét, az ő közeledését, amiikor arra biztat, hogy valami olyat próbáljunk ki, ami nem a tapasztalatunk biztonságára alapszik, ami nem az ügyességünkön múlik. Ez hasonló az apostolok élethelyzetéhez, akiknek azt mondta, hogy vessétek ki újra a hálót, vagy most ne  a megszokott oldalra, hanem a másik felén vessétek ki.  Olyan lépésekre kellene elszánnunk magunkat mint például a megbocsájtás, mindazok ellenére, hogy netán eddig eredménytelenül kerestük valakivel a megbékélést. Vagy megpróbálunk irányt változtatni, amikor rájövünk, hogy eltértünk a helyes útról, és mellék ösvényeken bolyongunk. Azt senki nem állítja, hogy könnyű lenne a mai élet körülményeiben keresztényként élni akár a családban, vagy a társadalomban. Azonban ezek a nehézségek, vagy akár bizonytalanságok nem jogosítanak fel arra, hogy a könnyebb utat válasszuk és feladjuk az elveinket. A csoda abban is állhat, hogy más szemszögből nézzük az életünket, a körülöttünk élőket és az eseményeket. Olyan új szempontok érvényesülhetnek ez által, amelyek nem a mi emberi erőinkre,-, vagy látszólagos ügyességünkre támaszkodnak.
Az Úrnak szüksége van ránk-, mindenkire, így ne önmagunkra tekintsünk, hanem őrá, mint célra és erőforrásra.

vasárnap, február 03, 2019

Évközi 4. vasárnap


Ebben az évben, november végéig vasárnapról-vasárnapra szent Lukács evangéliuma kísér lelki utunkon. A mai rész, a múlt vasárnapi szakasz közvetlen folytatása, amelyből megismerjük a názáreti hallgatóság reakcióját Jézus tanítására. „Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.”  A hallgatók részéről, a kezdeti lelkes és jóváhagyó helyeslést felváltotta a megütközés. Mi azt vártuk volna, hogy mindenki örömmel felismeri és nyugtázza, hogy milyen nagyszerű, hogy Jézus személyében megérkezett a Megváltó. Azonban ezzel ellentétben nagyon rövidlátó kérdések fogalmazódtak meg a hallgatóságban. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.”   A bizonyosság kedvéért egyenesen csodákat követeltek  Jézustól: „A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!”
A hangulat fokozatosan lázadásba csapott át : „a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.” Tulajdonképpen ez az esemény amely szent Lukács evangéliumának az elején található elővételezi a befejezést, amikor az Úr Jézus, már nem haladt át a lázadó tömegen, hanem engedte, hogy keresztre feszítsék, hogy beteljesedjen a megváltás. De miért is lázadtak Jézus honfitársai ott Názáretben? Sok oka lehetett, van is rá több magyarázat. Egyik lehetséges oka, aminél mi megmaradunk, hogy Jézus az Izaiás könyvének 61, fejezetéből olvasva, váratlanul megszakította felolvasást és nem folytatta. Ugyanis eddig hangzott el Jézus ajkáról:’ Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, „ és a mondat így folytatódik a Szentírásában: hogy hirdessem „ „Istenünk bosszújának napját.” Az válthatta ki a hallgatók méltatlankodását, hogy fellázadt az emberi igazság érzetük. Ők büntetést, ítéletet akartak azok számára, akik nem tartoznak azokhoz, akik magukat igazaknak tartják. És még talán sok mindenkire szerettek volna rögtöni büntetést, hisz ott ált a szövegben.
Egész másként hangzott volna, hogy Jézus végig olvasta volna  a mondatot, a büntetésre való utalással együtt, és akkor teszi hozzá: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.”Ezek szerint a hallgatóság Messiás képével, elképzelésével volt baj. Ők mást vártak. Nem fogadták el Jézus tekintélyét, hogy neki módjában áll hitelesen magyarázni Isten szavát, mert Ő maga Isten igéje, Isten hozzánk szóló üzenete.
          Itt óhatatlanul arra terelődik a figyelmünk, hogy milyen a mi Messiási képünk. Mi milyennek ismerjük a Megváltót? Ki számunkra Jézus?
Lehet sokféle emberi elképzelésünk és akár elvárásunk, azonban igazából azt kell megvizsgálnunk, hogy befogadjuk-e az Úr Jézus evangéliumi tanítását, az Ő személyét, vagy megragadunk a magunk igazánál, a magunk-,. vagy mások téves elképzelésénél?  Nekünk hiteles forrásból kell merítenünk, az Egyház évezredes tanítását kell követnünk. Nem téríthetnek el felszínes elméletek, vagy mesterségesen összeválogatott tanok. Tulajdonképpen itt dől el, hogy valójában hiteles Krisztus követők, azaz keresztények vagyunk-e, vagy nem. Mi melyik utat választjuk, miközben Isten kegyelméből a beteljesedés felé zarándokolunk?

péntek, február 01, 2019