San Damianoi Kereszt
A Keret
“Az ikonok mozdulatlanok és nem változnak, csak a belső feszültségük nő vagy csökken az idő múlásával.”
/ Pilinszky János /
Az ikon egészen különleges műalkotás: a festészet és a jelképek eszközeivel, a fény és a színek nyelvén közvetíti Isten misztériumát. Isten a festő ecsetvonásai által (is) szól hozzánk. Isten megismerésének egyik felkínált útja. Nem kizárólag az értelműnket érinti meg, hanem a szívűnket is. Itt most nem annyira meghatározó a művészi érzésünk, vagy az, hogy mennyire tudjuk felismerni a művészi vonásokat.
A San Damianoi kereszt nagyszámú kagylóból álló kerete azonnal megadja az összhatást. A régi emberek a tengeri kagylót a mennyország szépsége és örökkévalósága jelképének tekintették a kagyló szépsége és tartósága miatt. Így ez a tengeri kagylókat szemléltető keret, természeténél fogva arra rendeltetett, hogy felfedje a mennyei titkot. Ez a keret nem teljes, mert a kereszt talpazatán nem zárt, hanem egy részt szabadon hagy, bejáratként.
Kagylófüzér keretezi Jézus megdicsőült testét, vagyis az örökkévalóság öleli át a megdicsőült Urat, akit az ikon segítségével most az időben szemlélhetünk.
„Ó, nemes királynőm,
egy pillanatra se szűnj meg magad elé idézni,
nézni, szemlélni
és hő vággyal követni Jegyesedet,
aki sokkal szebb az emberek fiainál,
aki üdvösségedért
az emberek legutolsójává,
megvetetté,
megkínzottá,
és egész testében sokszorosan megostorozottá
alacsonyította magát,
s végül a kereszt gyötrelmei között
lehelte ki lelkét.
(Szent Klárának Prágai Ágneshez intézett második leveléből 20)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése