szerda, március 31, 2010

Jézus jobbján


Mária, Jézus jobb oldalán, megtisztelő helyen áll: ő az, „aki kegyelmet talált az Úrnál” (Lk 1,30). A zsoltárban, amely a királyi menyegzőről szól, ezt olvassuk: "Jobbodon áll a királyné, Ofir aranyától ékesen." (Zsolt 45,10).
János felé fordított arca különös gyengédséget tükröz, amely csodálattal teli; Jézus szavait hallja visszhangozni: „Asszony, íme a te fiad!” (Jn 19,26). Szinte töpreng Jézus szavain, bal karjával állát megtámasztva. Krisztus felé fordulva kifejezi fia szemlélésében érzett fájdalmát.
Jobb keze Jézus Krisztusra mutat, ez a gesztus két dolgot fejez ki: 
-  Krisztus, az Anya és a Tanítvány közötti párbeszéd tárgya
-  A Szűz bemutatja a Fiút az emberiségnek
Mária mosolyra fakad. Abban a biztos tudatban, hogy most már minden beteljesedett és nyilvánvalóvá vált. Ő az egyedüli az egész ikonon Jézussal együtt, a mennybemenetelt ábrázoló medálionon, aki mosolyog.
Széles, fehér köpeny hull alá a Szűz vállairól, amely az evangéliumhoz való hűség győzelmét kifejezi (Jel 3,15). A Krisztus által hozott tisztaság jele (Jel 7,14) ez, azokat a jócselekedeteket jelzi, amelyeket Isten kegyelmével a szentek véghezvisznek.
Fehér köntösén átlátszó fátyol ragyog, amelyet ékszerek borítanak. Ezek a Szentlélek ajándékait szimbolizálják (Ter 24,22; Ez 28,13; Iz 61,10).
A fehér köpeny alatt sötétvörös ruha látszik. A vörös az intenzív szeretet jelképe (Lk 2,34), amely a Fiú szenvedésében való teljes részvételre utal. Az alsó ruha lila színű. A két szín együttese a szövetség ládájára emlékeztet. „A hajlékot... lenvászonból kék és vörös bíborból és karmazsinból készítsd el." (Kir 26,1). A láda előképe Máriának, aki az élő Igét rejti magában.

Szent Ferenchez hasonlóan, mi is a meghitt csodálat hangján köszöntjük Máriát:

Üdvözlégy, Úrnőnk, szentséges Királynénk, Istennek szent szülője, Mária,
ki szűz lévén templommá lettél,
és választottja a szentséges mennyei Atyának, ő szentelt meg téged szentséges szerelmes Fiával és a Vigasztaló Szentlélekkel.
Minden kegyelem teljessége és minden jóság lakozott és lakozik tebenned.
Üdvözlégy te, Isten palotája; Üdvözlégy te, az ő lakozó sátra;
Üdvözlégy te, az ő lakóháza.
Üdvözlégy te, az ő palástja; Üdvözlégy te, az ő szolgálója;
Üdvözlégy te, az ő anyja.

(A Boldogságos Szűz üdvözlése 1-5)

hétfő, március 29, 2010

Passió (Lk)



Werner Passió - Virágvasárnap (ének), a székelyudvarhelyi szent Miklós plébánia kórusának előadásában, a Barátok templomában.

vasárnap, március 28, 2010

péntek, március 26, 2010

Áldott, aki jön az Úr nevében!


Áldott az Úr nevében érkező király! - kiáltozták. Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!

csütörtök, március 25, 2010

A te igéd szerint


Mária erre így szólt: ,,Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.' És eltávozott tőle az angyal.”.

szerda, március 24, 2010

Szent Ferenc nyomában



Ferences félóra a Mária Rádióban (Erdély). 2010 Március 23.
A San Damianoi kereszt (összefoglaló). Ima a Kereszt előtt: Szent Ferenc imája. Rádiós változat asszisztense: Bajkó Melinda.

kedd, március 23, 2010

Személyek


Jézus karjai alatt elhelyezkedő személyek 
A San Damianoi ikon festője láthatóan minél több személyt kívánt az Üdvözítő körül megjelentetni. Jézus karja alá öt, egyforma termetű személyt festett meg. Ő maga gondoskodott arról, hogy a személyek beazonosíthatóak legyenek. Neveik Jézus térd magasságában, a személyek lába alatt olvashatók. Jézus jobbján, a képet szemlélve balról jobbra: Jézus anyja, Mária és János apostol. Jézus balján: Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és a százados.
Ilyen közel látva őket Jézushoz megértjük, hogy az Ő lángoló imádsága meghallgatásra talált. „Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet.” (Jn 17,24).
Ezen felül, ezek a személyek mind fényben fürdenek, mert osztoznak Krisztus dicsőségében. „Megosztom velük dicsőségedet, amiben részesítettél." (Jn 17,22) Most már a „világosság fiai” (Jn 12,36). Róluk van megírva: „az Isten világosítja meg őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké” (Jn 22,5). A személyek egyforma termetével a festő arra mutat rá arra, hogy nem az a legfontosabb, hogy mindenkinek az egyéni életszentségét kimutassuk, hanem az a tény, hogy „Krisztus lett minden mindenben” (Kol 3,11). Számukra már beteljesedtek Szent Pál szavai: „amíg mindnyájan eljutunk… az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége” (Ef 4,13).
Végül hasznos, hogy felfedezzük: mindezek a személyek hasonlítnak egymásra.  Mindegyiknek nagy szeme, kis szája és ovális fejformája van. Ha Jézus tekintünk, akkor benne is ugyanezeket a sajátosságokat fedezhetjük fel. Ez Pál szavait idézi fel a szívünkben: „akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához” (Róm 8,29).
A kereszt az egész megváltott világ középpontja a rajta függő Megváltó által. Kereszthalála által Jézus lett az elsőszülött sok testvér között (Róm 8,29), kiengesztelte Istennel és egymás között az embereket. Így van mindenkinek bejárása Isten Országba, így lesz minden ember a Krisztusba vetett hit által testvér. Így találkozhat a keresztfa tövében a legtisztább Szűz és a legbűnösebb asszony, a vér szerinti rokon, Mária, Jakab anyja - s a fogadott fiú, János, a kafarnaumi százados, a zsidókat és a pogányokat jelképező egy-egy alak is. Mindenki, aki befogadja Krisztust, Isten gyermekévé válik (Jn 1,12), s így testvérek lesznek. Őket immár semmi sem osztja meg, mindnyájan egyek Krisztusban, mindnyájan testvérek, Isten szeretett hívei. (Kol 1,2).

Amint a Fiú az Atya élő képmása (Kol 1,15)  – „aki engem lát, látja az Atyát” (Jn 14,9)  –, úgy leszünk mi is az Atya képmására formálva. Jézusban Isten eredeti terve helyreállt: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (Ter 1,26).

Szent Ferenc V Intelme:
Hogy senki se fuvalkodjék fel, hanem az Úr keresztjében dicsekedjék
Szívleld meg, ó ember, milyen nagy kitüntetésben részesített téged az Úristen, mikor test szerint szeretett Fiának képére, lélek szerint pedig saját hasonlatosságára teremtett
és alkotott.

hétfő, március 22, 2010

Jézus átszúrt oldalsebe (San Damianoi kereszt)


János evangélista látta, hogy Krisztus lándzsával átdöfött oldalából vér és víz folyt (Jn 19,31-37).  Ezekiel próféta (47,2) a templomról szóló látomásában kétszer említi, hogy folyam áramlott a templom jobb oldalából. Ez a templom Krisztus testének jelképe volt, amely az új, lélekben történő imádás helye. Ez a víz áradatként folyik a templomból és életre kelt mindent, ami útjába esik és a fáknak rendkívüli termést ad "Gyümölcsük élelemként, leveleik pedig orvosságként szolgálnak" (Ez 47,12). Ilyen a hatása az élő víznek, amely Krisztus jobboldalából ered. Jézus oldalából kifolyó víz és vér az Egyházban továbbra is kifejti éltető hatását. A víz a Lélek jele, aki csillapítja szomjunkat, aki által újjászületünk (Jn 3,5). A vért pedig az eucharisztikus áldozatban vesszük magunkhoz. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van." (Jn 6,53-56).
Jézus oldalsebe mutatja nekünk, azt az isteni elhatározást, amelyből az Oltáriszentség fogant. Ennek a forrása Jézus Isten-emberi szíve. Ez az Ő teremtő szeretetének égő gyümölcse. "Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában." (Lk 22,15-16). Ez a húsvét, ez a közös vacsora. A Vőlegény és a Menyasszony szerető találkozása, először az Oltáriszentségben megy végbe, majd teljesen és nyílt módon az idők végén.
Szent Ferenc megértette az Úr sebeinek mérhetetlen értékét, és kéri Istent, hogy valamilyen módon részesülhessen bennük.

„Uram, Jézus Krisztus,
két kegyelmet kérek tőled, mielőtt meghalnék.
Az egyik,
hogy érezhessem lelkemben és testemben,
amennyire lehetséges, azt a fájdalmat,
amit te, édes Jézus,
keserves kínszenvedésed alkalmával elviseltél.
A másik az,
hogy érezhessem szívemben,
amennyire lehetséges, azt a túláradó szeretetet,
amely téged, Isten Fiát arra indított,
hogy értünk, bűnösökért
oly szörnyű szenvedéseket
önként és szívesen magadra vállalj.”

(Fioretti, Szent Ferenc sebhelyeinek története 3)

Szent Ferencnek ez a vágya két évvel halála előtt, 1224 szeptemberében teljesült, amikor Alverna hegyén elnyerte Krisztus szent sebhelyeit. Ezzel a csodás eseménnyel kapcsolatban egyik életrajzírója, szent Bonaventúra megjegyzi:

„Krisztus hő szerelme, saját képmására formálta át szerelmesét.”
(Legenda maior 12)

vasárnap, március 21, 2010

péntek, március 19, 2010

A sebhelyek


Figyelemre méltó, hogy a San Damianoi ikon festője mennyire nyomatékosan ábrázolja a sebeket: nagy, sötét lyukak, amelyekből bőségesen feltör a vér, ami a kereszt körül álló személyekre ömlik. Jézus sebei, forrássá váltak, amelyek bőven árasztják Isten Bárányának vérét. Az utolsó vacsorán Jézus úgy mutatta be az eucharisztikus kelyhet, mint az „újszövetség vérét". (Mt 26,28). Feláldozott teste és kiontott vére halálának kettős áldozati jelentést ad. Szövetségi áldozat, mely az Újszövetséggel helyettesíti a sínai szövetséget. Ugyanakkor engesztelő áldozat a Jahve szolgájáról szóló jövendölésnek megfelelően. Az igaztalanul kiontott ártatlan vér így lett a Megváltás Vérévé. Jézus vére a mi megváltásunkért és tisztulásunkért ömlött, ahogyan Szent Pál írja "Krisztus nem a bakok, vagy borjak vérével, hanem tulajdon vérével lépett be egyszer, s mindenkorra a Szentek Szentjébe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis bakok és bikák vére, meg az üsző hamva tisztátalanokra hintve megszenteli őket, úgy, hogy külsőleg megtisztulnak, mennyivel inkább tisztítja meg lelkiismeretünk holt cselekedeteitől Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát ajánlotta fel szeplőtelen áldozatul Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljon" (Zsid 9,11-14).
"Az Ő sebei által gyógyultunk meg" (Iz 63,5). „Sebei szereztek számotokra gyógyulást.” (1Pt 2,24)

A San Damianoi kereszten két angyal, a kereszt két ágának végén, figyelmesen szemléli a sebeket Jézus kezein. Más angyalok Jézus kezei alatt, kifejezik a megdöbbenésüket Isten egyszülött fiának kiontott vére láttán. Szent Péter írja, "Ennek szemlélése, még az angyalokat is vággyal tölti el" (1Pét 1,12), azaz Krisztus szenvedései és az azt követő dicsőség.
                            
Köszönjük neked Atyánk ezeket az angyalokat, akik csodálattal szemlélik Jézus vérének mélységes titkát. A Te fényedben fedezték fel, hogy milyen határtalanul szeretsz minket. "Ő szeretett minket, vérével megváltott bűneinktől, és Istennek, Atyjának országává és papjaivá tett…" (Jel 1,5).

Szent Ferenc szavaival:
Hálát adunk neked …, mert, miként Szent Fiad által megteremtettél bennünket,azonképpen szent szeretettel, mellyel szerettél bennünket,lehetővé tetted, hogy az igaz Isten és igaz ember a dicsőséges és boldogságos mindenkor Szűz Máriától megszülessék,s bennünket keresztjével, vérehullásával és halálával a rabságból kiváltson..
Mivel azonban valamennyien szánalomra méltók és bűnösök vagyunk, és így méltatlanok arra, hogy nevedet kiejtsük, alázattal kérünk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, a te szerelmes Fiad, kiben neked kedved telt, a Vígasztaló Szentlélekkel együtt adjon neked hálát mindenért, úgy ahogyan neked és nekik legjobban tetszik, ő, aki neked mindig elég, s aki által annyit tettél értünk. Alleluja.” ( Rnb. 13)

csütörtök, március 18, 2010

Az udvar (San Damiano)

A quadrum (négyszögű udvar) és a kerengő

A dormitórium végén, a fronton található az eredeti főbejárati ajtó, amit szent Klára idejében használtak. Ez ma már csak érdekesség. Itt jobbra kellett fordulnunk a lépcsőkön lefele haladva a kolostor négyszögű udvarára jutottunk. Nagyon szép és hangulatos a közepén álló kúttal (vízgyűjtő), gondozott pázsittal és virágokkal. A kolostor struktúrája nagyrész ugyanez volt szent Ferenc és szent Klára idejében is, de végleges formáját a XV-XVIII század között nyerte el. Ezen a helyen, a kolostor kerengőjében, 1253. november 24-28 között zajlott le szent Klára szenté avatási eljárása (kanonizációja). A szenté avatási per elnöke Spoletoi Bartalan püspök volt. Ugyanakkor, amint a szenté avatási jegyzőkönyvből kiderül Leó, Angelus, és Márk testvér is segédkezett.
Szent Klára szenté avatása alkalmával jegyezték fel:
„Benedetta nővér, San Damiano … monostorának akkori apátnője, többi nővérével egyöntetűen mondották a fentebb említett tiszteletreméltó spoletói püspök úr és atya jelenlétében, hogy mindaz, ami életszentség tekintetében bármely, Szűz Mária után élt szent asszonyban valóban megtalálható, elmondható és tanúsítható, az szent emlékű Klára úrnőről, egykori apátnőjükről és szentséges Anyjukról is igaz. Mindez az ő egész életéből következik, amiért mindannyian készek megesküdni, nyilatkozni és tanúskodni. Mivel ők látták csodálatos megtérését, és abban az időben, mikor vele tartózkodtak a mondott monostorban, látták életének szentségét és az ő angyali szerzetesi életét, amiről emberi szavakkal soha sem tudnának teljes beszámolót nyújtani.”

Eredetileg a Szent Helyek c. blogomra szántam ezt az irást, de ha már itt landolt, maradjon. :-)
http://ferences-zarandok.blogspot.com/

Jézus papi öltözéke


Jézust megfosztották ruháitól és köntösére sorsot vetettek (Mt 27,35; Jn 19,23), kiszolgáltatták a királyi beöltöztetést utánzó gúnyjátéknak. (Jn 19,2)
A San Daminoi kereszten Jézus testét csupán egy ágyékkötő fedi, amelyet a csípőnél gondosan megkötöttek. A ruha szegénységében is díszes: fehér anyagból készült, arannyal szegélyezett kötény. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy ez a ruhadarab jelzi leginkább Jézus szerepét az ikonban. Ez a vászon köntös papi ruhára emlékezet, amelyet az oltárnál, áldozatbemutatáskor viselt. Jézus pap és áldozat. A gyolcs és az arany a főpapi ruhák jellemzője volt (Kiv 28,42). Az ágyékkötő mérete általában kicsi. A liturgia egyik előírása meghatározta, hogy a pap nem léphet az oltár lépcsőjére úgy, hogy feltárulna szemérme (Kiv 20,26). Egyszerű egyiptomi stílusú ágyékkötőről van szó, amelynek héber neve efod.
Nem véletlen, hogy a festő Jézust ugyanolyan efodba öltözteti, mint amilyet Dávid viselt, amikor a szövetség ládáját Jeruzsálembe vitte, s ez által a várost Izrael szent fővárosává tette, ahol Dávid a papi funkciókat is betöltötte.
Jézus, „Dávid Fia" (Mt 1,1), aki ezt a címet sose utasította vissza, de személyének misztériumát nem fejezte ki teljesen. Ennél fogva, amikor beteljesíti a Dávidnak tett ígéretet, azt is kijelenti, hogy nagyobb nála: Dávidnak Ura (Mt 22,42-45). Ő nemcsak Isten népének pásztora (Ez 34,23), ő maga az Isten, aki eljön, hogy legeltesse népét. (Ez 34,15)

Jézus és Dávid közötti párhuzamok:
"… Dávid feláldozott egy ökröt és egy hízott kost, teljes erejéből forogva táncolt az Úr előtt; közben Dávidot gyolcs efod övezte. Így vitte Dávid és Izrael egész háza az Úr bizonyságának ládáját, ujjongás és harsonaszó közepett. Amikor az Úr ládája Dávid városába ért, Mikol, a felesége (Saul leánya), aki az ablakon kinézett meglátta az Úr előtt ugráló és táncoló Dávid királyt, és megvetette őt szívében" (2Sám 6,13-20).
Mikolnak ez a megjegyzése világossá teszi, hogy Dávid papi ruhája valóban rövid volt. Így kétségtelen: Jézus, hasonló ágyékkötőt visel, tehát főpapként jelenik meg.
Dávid állatokat öl le, és egészen elégő áldozatot mutat be. Jézus azt mondja "Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem." (Zsid 10,5-7). Jézus főpap és áldozat is egyben. Isten új oltárán, a keresztfán, az egyetlen igaz közvetítő Isten és az emberek között.
Dávid kimondhatatlan örömmel táncolt az Úr előtt, ujjongás és harsonaszó kíséri táncát. Jézus testét a keresztre szögezik, ám teste a fájdalmat is legyőzve nem mutatja a szenvedést, a világ négy égtája felé mutat, a szeretetben magához ölelve az egész világot. Jézus csendje égbekiáltó. Szomjazom - mondja. Szomjúságát az Atya szeretete oltja, fájdalmát az Atya szeretete csillapítja. Dávid örömteli tánca, egyben előre jelzte azt a kimondhatatlan tüzet, amely Jézusnak, mint főpapnak szívében, lobog.
Dávid datolyából és mazsolából készített kalács cipót osztott szét; ezen étel bősége és édessége kísérte az áldozatokat. Ezzel előre jelezte az Eukarisztiát, amelyben Jézus önmagát adja ételül az örök életre.
Végül Dávid megáldotta a nemzetségét. Különleges áldást mondott saját családjára. Az Újszövetségben Jézushoz való tartozás már nem függ emberi leszármazástól, hanem az Ő igéjéhez való hűség gyümölcse. "Azok az én anyám és testvéreim, akik Isten igéjét hallgatják és megcselekszik." (Lk 8,21) Így, Jézus áldása azokra terjed ki, akik az Ő igéjéhez, hűek.
Légy áldott Atyánk Jézusnak, Főpapunknak lángoló szeretetéért és nagylelkűségéért. Árasszon el minket az életadó Lélek! Tégy minket Benne és Általa Neked szentelt kedves ajándékká.

Jézus ikonja előtt ugyanaz a gondolat ébred bennünk, mint szent Ferencben. Csodálkozva, zavartan kérdezzük az Úrtól:

Ki vagy te, édes Istenem?
S ki vagyok én, hitvány féreg és haszontalan szolgád?
(Fioretti, Szent Ferenc sebhelyeinek története)

szerda, március 17, 2010

Jézus a Szentháromság Temploma

A San Damianoi kereszten függő Jézus mellkasának táján egy finoman körvonalazott, elmosódott fej látható. Majdnem profilban sejlik fel, úgy hogy Jézus szent sebe felé fordul. Az Atyát jelképezi, akiről Jézus azt mondta "… ahogyan Te Atyám bennem vagy… " (Jn 17,21). Az Atya alakja alatt egy kör látható. A körben egy másik személy feje látható, szintén profilban, és szintén Jézus jobbja felé fordul. A kör maga is szimbólum, a kezdet és vég nélküli örökkévalóságé. Az, hogy ez a személy a körön belül van, arra utal, hogy örökkévaló. Az Isten Igéjét jelenti, amely isteni természetében örökkévaló, megelőzvén az ember Názáreti Jézust. Mindezt kiegészítve a Jézus homlokán látható galambbal, a Szentlélek jelképével, egyértelmű lesz számunkra a Szentháromságra való utalás. Jézus teste az élő templom, amelyről azt mondta: „Bontsátok le a templomot, én harmadnapra fölépítem." (Jn 2,19). Jézus az új és végleges templom, amelyben Isten Igéje vett lakást. Feltámadása után ez a test az isteni jelenlét jele itt a földön, egy új, átalakult állapotba kerül, amely lehetővé teszi, hogy az eucharisztikus színek alatt minden helyben és minden időben jelen legyen. Maga az Egyház is Krisztus testének temploma (1 Kor 3,10), s Krisztus testének tagjaként minden keresztény maga is Isten temploma. Ez a mi hivatásunk: hogy a Szentháromság bennünk lakjon, és mi a három isteni Személyben éljünk. Ahogy Jézus mondta: "Hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan Te Atyám, Bennem vagy és Én Tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy Te küldtél engem." (Jn 17,21). Így a bennünk lakó Szentháromság, jelöli meg az életünket, és tanúi leszünk annak, hogy Jézust valóban az Atya küldte.

Szent Ferenc:

„Imádunk téged, Urunk Jézus Krisztus, a világon lévő minden templomodban, és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot.” (Végrendelet 4-5)

kedd, március 16, 2010

Nincs emberem !

Szentmise az udvarhelyi ferences templomban, nagyböjt negyedik hete, kedd.

A galamb Jézus homlokán


Gondos megfigyeléssel, felfedezhetjük a Jézus homlokára rajzolt galambot, amely a Szentlélek jelképe. A galamb és a lélek összekapcsolódása az Evangéliumban feltehetően arra az ősi rabbinikus hagyományra támaszkodik, amely a vizek felett lebegő Isten lelkét galambként írja le.
Szent János evangélista Keresztelő János szájába adja a szavakat: "Láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égből és rajta maradt." (Jn 1,32). A Lélek, az Atya Lelke ott van Jézus életének minden fontos mozzanatánál.  Miután Jézus megkeresztelkedett, a Lélek elvezette a pusztába (Mt 4,1). A názáreti zsinagógában így kezdte beszédét: "Az Úr Lelke rajtam, Ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, Ő küldött engem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulását hirdessek a raboknak, és a vakoknak megvilágosodást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét." (Lk 4,18).
A galamb a szeretet jelképe is (Iz1,15 és 5,12), az Atya és a Fiú szeretetének megszemélyesülése. Így válnak Szent Pál szavai érthetővé: Benne lakik testileg az istenség egész teljessége, benne ti is ennek a teljességnek lettetek részesei." (Kol 2,9).
 A keresztség és bérmálás szentségében, mi is megkaptuk a Szentlelket.
Áldunk Atyánk, keresztségünkért és a bérmálás szentségéért, amelyben a Szentlélek gyümölcseit adtad nekünk, ajándékainak és karizmáinak magját.
Köszönjük Szentlélek, hogy Te voltál Jézus hivatásának ereje.
Igazság Lelke, teremts bennem készséges szívet, hogy el tudjam fogadni Jézustól a gyógyítást és a szabadítást. Tégy, testvéreink üdvösségének eszközévé.
Ó Jézus Lelke hajts minket a lélek kalandja felé. Szakíts el minket a kényelmes élethez való ragaszkodástól.

Szent Ferenc:
Szent szeretettel - mely maga az Isten - kérve kérem összes testvéreimet, a minisztereket éppúgy, mint a többieket, hogy elhárítva minden akadályt és félretéve minden gondot és aggódást, amennyire csak tudják, tiszta szívvel és tiszta lélekkel szolgálják, szeressék, imádják és tiszteljék az Úristent, mert ő mindenekfölött ezt kívánja tőlünk. Készítsünk tehát neki ott mindig hajlékot és tartózkodási helyet, mert ő a mindenható Úristen, Atya, Fiú és Szentlélek.”
(Regula non bullata 22,26)

hétfő, március 15, 2010

Jézus nyaka (San Damianoi Kereszt)


Jézus nyakát szokatlanul nagynak és vaskosnak festetette az ikon készítője. Elgondolkodtató, hogy az ikonok nagy részén Jézus nyakát feltűnően erőteljesnek, szélesnek ábrázolják, még azokon is, amelyek Jézust gyermekként mutatják be. Az esztétika szabályai szerint aránytalan. Azonban az ikonográfiában inkább az ikon üzenetével foglalkozunk mintsem az esztétikával.
 Az ábrázolás oka az, hogy a feltámadás után Jézus megjelent tanítványainak, rájuk lehelt és azt mondta: "Vegyétek a Szentlelket. Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer…" (Jn 20,22). A görög szó: a lehelet, az ember teremtésének pillanatára emlékeztet (Ter 2,7), és arra utal, hogy Jézus lehelete egy új teremtést, az igazi feltámadást jelenti (Ez 37,9; Róm 4,17).
Álljunk meg egy pillanatra. Képzeljük el a bűnt, mint egy elmérgesedett fekély, amely minden embert elborít és elpusztítja őket minden korban. Azért, hogy ezt a fekélyt meggyógyítsa, az emberiséget helyreállítsa, és új teremtménnyé tegye, Jézus a Szent Lelket leheli az apostolokra. Elképzelhetjük, milyen nagy erővel leheli lelkét Jézus és könnyebben megértjük, hogy miért ábrázolja a festő Jézust ilyen megnagyobbodott nyakkal. (Tanuljuk meg Jézus nyakának ebből a példájából felfogni, egy ikon erőteljes tanítását).
Urunk Jézus köszönjük, hogy Egyházadra hagytad az újjáteremtés erejét. Köszönjük neked, a kiengesztelődés szentségét, amelyben meggyógyulunk. Add meg nekünk azt a kegyelmet, hogy ehhez a szentséghez hittel és hálaadással járuljunk. Ne engedd elfelejteni, hogy szenvedésed és halálod árán, kiérdemelted részünkre az élet lelkét.

Szent Ferenc szavai:

 „Szívleld meg, ó ember, milyen nagy kitüntetésben részesített téged az Úristen, mikor test szerint szeretett Fiának képére, lélek szerint pedig saját hasonlatosságára teremtett és alkotott.” (V Intelem)

Így szól az Apostol: Senki sem mondhatja: Jézus az Úr, csak a Szentlélek által.” (VII Intelem)

Ha valaki újra nem születik vízből és Szentlélekből, nem léphet be az Isten országába. Rnb 16,7

péntek, március 12, 2010

Jézus haja


A haj jól elrendezett formában fonja körül Jézus arcát és gyöngéden hull a vállára. Jézus arcának szépségét a haja is kifejezi, ezzel kölcsönözve a nyugodt szépséges és előkelő magatartást. A haja színe barna. A földre és a hervadó lombra emlékeztet. Ahogyan a vállaira hull, olyan mintha a tincsek erős gyökeret eresztenének.
Nálunk a kisebb testvérek rendjében és a kapucinusoknál a habitus színe barna, ami a bűnbánatra emlékeztet és utal az engedelmesség és szegénység erényére is. Mégsem komor szín, hanem bizonyos vidámságot is sugároz. A bűntől megváltott ember öröme ez.
Szent Ferenc a szegénység jeleként festetlen zsák ruhát hordott, ami valószínű szürke lehetett. „A szegények atyja, a szegény Ferenc, mindenben a szegényekhez igazodott, és nehezen tudta elviselni, ha magánál szegényebb emberrel találkozott; természetesen nem hiú dicsőségvágyból, hanem kizárólag részvétből. És jóllehet egyetlen hitvány és durva habitussal is beérte, sokszor ezt is kész volt megosztani egy-egy szegénnyel. (1 Cel 76)
A hosszú haj, és a szakáll a Szentírásban Istennek szenteltség jele volt.
Nazireus a héber „nazir”, azaz az „Úrnak szentelt,” szóból ered és olyan személyre utal, aki önmegtartóztató fogadalmat tett, mely egy bizonyos időre, néha pedig egy egész életre szólt. Tartózkodni kellett a szeszes ital fogyasztásától, holttest megérintésétől és hosszú hajat, szakállat növesztettek.
A bírák könyvének 13.-16. fejezetében szereplő Sámsonnak a hajában volt az ereje és addig tartott az Istennek szenteltsége, amid Delila csellel le nem vágta.
 A San Damianoi keresztről azt mondtuk, hogy szent János evangélista teológiáját tükrözi. Jn. 6,67-ben, a csodálatos kenyérszaporítás után Jézus az Élet Kenyeréről beszél. A beszéd hatására sokan elpártolnak. Ezt látva a tanítványoktól is megkérdezte: „Talán ti is el akartok menni? Simon Péter azt felelte: Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.”Ilyen kell, hogy legyen a mi hitünk és ismeretünk is az Úr Jézusról. Ő mindannyiunk számára az Isten Szentje, mégis bátran mehetünk hozzá, vagy épp ezért mehetünk hozzá.
Szent Ferenc a Fölséges Isten Dicséretében így imádkozik:
Szent vagy, egyetlen Úristen,…..
te vagy a jó, minden jó, a legfőbb jó,
az Úr, az élő és igaz Isten.
Te vagy a szerelem, a szeretet;
            te vagy a bölcsesség,
            te vagy az alázat,
            te vagy a türelem.
            te vagy a szépség,
            te vagy a kedvesség,
            te vagy a biztonság,
            te vagy a megnyugvás,
            te vagy az öröm,
            te vagy reményünk és vigasságunk,
            te vagy az igazságosság,
            te vagy a mértékletesség,
            te vagy a minket egészen betöltő gazdagság.

csütörtök, március 11, 2010

Jézus szemei

Jézus tágra nyílt szemeit, erős kontúrral rajzolta meg az ikon festője. Az ábrázolás élővé teszi az arcot. Így egyértelműen, Élőként állítja elénk. Jézus maga mondja: "Ne félj… Én vagyok az első és az Utolsó, és az élő: Halott voltam, de most örökkön örökké élek" (Jel 1,17-18). Ő az élet szerzője (ApCsel 3,15) és az élet maga (Jn 14,6). Bennünket is ebbe az életbe akar bevezetni: "üdvözítheti mindörökké azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert Ő mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk" (Zsid 7,25).
Jézus szemei szokatlanul, aránytalanul nagyok. Megváltónk nem csak él, hanem lát is. Azt mondhatjuk, hogy Ő a Látó, az egyetlen, aki látja az Atyát (Jn 6,46) "Mert Ő mindig feléje fordul" (Jn 1,18). Az Úr Jézus egyben meg akarja osztani velünk, az Atya látását, azzal, hogy felfedi Őt nekünk. Felhív minket, arra, hogy Őbenne lássuk meg az Atyát: "Aki lát engem, látja az Atyát" (Jn 14,9).
Szent János még világosabbá teszi: "Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk Őt, úgy amint van" (1Jn 3,2). Ne tétovázzunk; kezdjük el az Ő képmásában, Jézusban elmélkedni az Atyáról, (Kol 1,15). Váljunk látókká a „Látóban”, vagyis Jézusban.
Feltűnő, hogy Jézus szemei az ég és a föld közé szegeződnek. Mintha egyik szemével inkább felfele nézne, a másikkal lefele. Jézus a főpap, aki felajánlja magát az Atyának, az egész emberiségért. Miután Ő a közvetítő (Zsid 8,6) tekintete az ég és föld között félútra szegeződik.
Jézus tekintete komoly, nyugodtságot sugároz és ugyanakkor derűs is. Komoly tekintet, mert Jézus tudatában van annak, hogy milyen fontos az a dráma, amelynek Ő a középpontja; Nyugodt, mert tudja: az Atya akaratát teljesítve halála megváltó erejű, és derűs, mert tudja, hogy "a pokol kapui nem vesznek erőt az Ő Egyházán" (Mt 16,18). Ez a mérhetetlen szelíd jósággal teli tekintet szívünkig hatol. Ugyanakkor örvendetes dolog, azt tudnunk, hogy Jézus szemei minket is látnak. Ő az átható látású pásztor, aki "ismeri juhait, és nevükön szólítja mindegyiket" (Jn 10,3; 10,14).

Szívleljük meg amit szent Ferenc mond:

„Mindannyian figyeljünk, testvéreim,
a jó pásztorra,
aki vállalta a kereszt gyötrelmét
juhai megmentéséért.
Az úr juhai követték őt
a szorongatásban és üldöztetésben,
szégyenvallásban és éhségben,
erőtlenségben és kísértésben
és minden más megpróbáltatásban,
s mindezek elviseléséért örök életet nyertek az Úrtól.”
(VI Intelem 1-2)

szerda, március 10, 2010

Fátyol Jézus arca előtt


Hogyha alaposan szemügyre vesszük az ikont, észrevehetjük, hogy Jézus arcát, és a dicsőség koronáját ködszerű, átlátszó fátyol takarja. Ez Jézus arcának- és a feje fölött ragyogó glóriának a fényességét tompítja. Az árnyék leér egészen a nyakáig. Az Úr dicsőségét régen felhő takarta el (Kiv 24,16), most ezt a dicsőséget, isteni ragyogást Jézus embersége fedi el. A fénylő arc, a fényként fehérlő ruha (Mt 17,2) nem tartozott hozzá az ember halandó állapotához: elővételezi a feltámadt Krisztus, ragyogó világosságát, ami valójában Isten dicsőségének fénye. Jézusban maga Isten öltött arcot. (Jel 1,16). Emberi, meggyalázott, elfátyolozott arc ez (Mk 14,65), de mégis ez az isteni lényeg képmása. Jézus finom vonalú, keskeny arca végtelen nyugodtságot tükröz. A fájdalomnak semmi jelét nem látni rajta. Egy megalázott arc ez, melyen az Élet győzedelmeskedik.
Szent Pál is Krisztus testét fátyolnak nevezi (Zsid 10,20). A színeváltozás idején a fátyol bizonyos mértékig megemelkedett. "Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhája pedig tündökölt, mint a fény" (Mt 17,2). Péter, Jakab és János látták az Úr dicsőségét. Szent János evangéliuma ezt a ritka kiváltságot valóságosan kiterjeszti minden hívőre. Jánosnál az igazi hívő már Jézus jelenlétének dicsőségében van. Jézus mondja Mártának: "Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét" (Jn 11,40). A kánai menyegzőről mondja János "Megmutatta dicsőségét és tanítványai hittek benne" (Jn 2,11). Megjegyezendő, hogy Jézus rokonai szintén ott voltak a menyegzőn, de nem hittek (Jn 7,5) és nem látták dicsőségét, azon oknál fogva, hogy közeli rokonai voltak és csak emberségét vették figyelembe.
Szent Pál hangsúlyozza, Jézus kizárólag test szerinti ismeretének értelmetlenségét. "Ha Krisztust azelőtt emberi szempontból tekintettük is, most már nem úgy tekintjük" (2Kor 5,16). Legyünk boldogok! Az árnyék, amely Krisztus dicsőségét eltakarja, még ezen a világon is eltűnhet. Igen, abban a mértékben, ahogy hittel nézünk Jézusra, nem emberi, hanem lelki módon. Ugyanebben a mértékben fogjuk látni az Ő dicsőségét.
Szent Ferenc nem tartotta veszteségnek azt, hogy a Názáreti Jézustól hatalmas történelmi távolság választja el, hiszen Jézus kortársaival azonos feltételek és esélyek vannak adva számára is. Mint azok, ő is ráléphet az Isten és az ember között létező egyetlen hídra; Isten az ige és a szentségek által meghagyja ezt a hidat, amely maga Jézus. Az igében és a szentségekben Isten alázata állandóan jelen van. Jézus kortársainak is és azoknak is, akik „már csak” az igében és a szentségekben találkozhatnak vele, egyformán szükségük van Isten Lelkére. Ennek az új szemléletnek fontossága nyilvánvaló Ferenc életében. Az első Intelemben legalább kilencszer beszél Isten Lelkéről.
Az Úr Jézus így beszél tanítványaihoz: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismertetek volna, Atyámat is ismertétek volna; de mostantól fogva ismeritek és látjátok őt. Fülöp így szólt hozzá: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk. Jézus így felelt: Már oly régóta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem? Fülöp, aki engem lát, Atyámat is látja. Az Atya megközelíthetetlen fényességben lakozik, és lélek az Isten, és Istent soha senki sem látta. Ezért csak lélekben látható, mert a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. De a Fiút se látja senki másként, mint az Atyát, mert hiszen egyenlő az Atyával, sem másként, mint a Szentlelket.”
(I Intelem 1-7)
Jézus felénk fordított, élő arca csendes felszólítás, fájdalmas kérdés: hittel nézzük őt, vagy csak emberi tekintettel?


kedd, március 09, 2010

Fényből font korona

A Jézus feje körüli dicsfény az egész kompozíciót beragyogja. A kereszt határvonalát képező kerettel-, szegéllyel együtt, a glória fényénél érthetjük meg az ikon valódi mondanivalóját. Az egész ikont ennek a koronának a fényében kell szemlélnünk és "olvasnunk". A szúrós töviskorona, amelyet a katonák gúnyból nyomtak Jézus fejére, glóriává változott. Jézus dicsőséges koronájában a kereszt körvonalát látjuk, de most ez a kereszt fényben fürdik. A glóriában ábrázolt aranyozott, filigrán kereszt az élet és a halál, a kínszenvedés és a dicsőség elválaszthatatlan kötelékére utal. Mindez összegzi Jézus életét, megaláztatását és felmagasztaltatását. A Megfeszített megdicsőült Úrként áll előttünk, de mindörökre magán viseli kínszenvedésének jeleit. Szent Pál mondja: "aki Isteni mivoltában… megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt… és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr! Az Atyaisten dicsőségére" (Filippi 2,6-11). Szent Ferenccel együtt így imádkozhatunk:  
Méltó a Bárány, aki megöletett, hogy övé legyen a hatalom és Istenség és bölcsesség és erő és tisztelet és dicsőség, és áldás: dicsérjük és felmagasztaljuk őt mindörökké."
(Dicséretek minden imaórára 3)
Nagy vigasztalás számunkra ez a fényből font korona, mert minden szenvedésnek értelmet ad. Arra emlékeztet bennünket, hogy az Úr Jézus kegyelmi segítségével minden töviskorona a dicsőség koronájává válhat. Az élet győzelmét hirdeti a halál felett. Jézus mondta: "Ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal egymaga marad, ha meghal, sok termést hoz." (Jn 12,24). Istenünk, növeld bennünk a hitet és tégy minket Jézus feltámadásának dicsőséges tanúivá egy szomorú és reménytelen világban.

hétfő, március 08, 2010

Megdicsőült Úr

A San Damianoi keresztről a dicsőséges, élő Megváltó tekint le. A színek is a drámai ellentétet fejezik ki: a fekete alapszínen, a halál színén diadalmaskodik az életet, a szeretet kifejező élénkvörös. A feje fölött elhelyezett feliratból egyértelműen megtudjuk, hogy ő:
IHS Nazare
Rex Iudeorum
azaz
A Názáreti Jézus
A Zsidók Királya
Ezek a szavak Jézus egész életét összefoglalják, az o végletekig menő „alászállását”, s ez
abban fejezodik ki, hogy a legmegvetettebb faluhoz tartozik: „Jöhet valami jó Názáretből?” (Jn 1,46).
A keresztábrázolás szerint történetének csúcspontján, a halálának és feltámadásának húsvétján szemlélhetjük őt. Ez a megváltás beteljesedésének a „pillanata.”
A kereszten nem Jézus élettelen holtteste függ, hanem dicsőséges, élő Megváltónk és Királyunk tekint le róla.

Szent Pál apostol írja a filippiekhez:
„(Krisztus Jézus) mint Isten..
megalázta magát,
és engedelmes lett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta” (Fil 2,6-9)

Szent Ferenchez hasonlóan mi is meggyőződéssel valljuk:
„Elaludtam és felkeltem,
és szentséges Atyám fölemelt engem a dicsőséggel.”
(Az Úr misztériumának zsolozsmája, 6. zsoltár,10)
Az Úr Jézus feje fölött olvasható felirat tartalmazza azt az ítéletet is, melyet minden idők embere, bárhol is legyen, meghoz Jézusról. Vagy a „test szemeivel” (2Kor 5,16) szemléli őt, és mint csalót elveti (Mt 27,63), vagy pedig a lélek szerint tekint rá, és mint Isten igaz Fiát befogadja (Mk 15,39). „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.” (Jn 6,63) A felirat elől nincs semmiféle kibúvó: el kell köteleződni Jézus mellett vagy ellene, nem maradhatunk semlegesek.

vasárnap, március 07, 2010

Nagyböjt 3. vasárnapja

Szentmise az udvarhelyi Ferences templomban (hanganyag)

Gyümölcsöt teremni


Kiv 3,1-8a.13-15; Zs 102; 1Kor 10,1-6.10-12; Lk 13,1-9Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen.” Nem gondolhatjuk azt, hogy saját önerőnkből állunk. Senki nincs olyan biztonságban, hogy bármelyik pillanatba el ne eshetne. A nagyböjtre gondolva, lehet, hogy kevésbé szigorú a nagyböjtünk, mint nagyszüleinké. Mégsem jelenti azt, hogy bármit elolvashatnánk, válogatás nélkül bármit megnézhetnénk, -bármit meghallgathatnánk, vagy bármilyen társaságba eljárhatnánk, anélkül hogy törődnénk a lelki kárral, amelynek ki vagyunk téve. Különösen most a nagyböjti időben legyen józan megfontolásunk tárgya az életvitelünk. Dolgozzunk kitartóan azon, hogy józan, lemondani tudó lelkületet alakítsunk ki magunkban, hogy naponként felismerhessük Isten velünk kapcsolatos tervét és azt nagylelkűen meg is valósítsuk ..... a predikáció, teljes egészében

Meg is hallgatható :

szombat, március 06, 2010

Hátha gyümölcsöt hoz

3nbc
View more presentations or Upload your own.

,Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.

péntek, március 05, 2010

Jézus teste

A Keresztre Feszített teste uralja az egész kompozíciót. Méltóságteljes alakja betölti az egész képet, az Élet Fájaként jelenik meg a szent városban (Ter 2,9; Jel 22,14; 22,19). Teste könnyedén lebeg, mintha egy tánc ütemének engedelmeskedne. Összhatásában inkább repülésnek tűnik, nem pedig halálnak. Szinte megszabadul a szögektől. Már-már kilép a kép kereteiből, a szemlélő felé, s ugyanakkor az ég felé szárnyal. Széttárt, enyhe ívben hajló karja, ami a Tau-ra emlékeztet, az Isten és emberek iránti teljes kitárulkozást és maradéktalan elfogadást jelzi. „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,13) A karja alatt lévő alakok "az Úr világosságában" (Jel 22,5) az élő gyümölcsök : "Ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz.." (Jn 12,24). Ez az ikon felfedi nekünk Isten királyságát. A hit nekünk már megadatott, ami a belépést jelenti; ugyanakkor még nem vagyunk képesek arra, hogy tisztán felfogjuk a lelki valóságot: "tükör által homályosan látunk" (I Kor 13,12). Jézus szeme nyitva van, és legyőzhetetlen életerőt sugároz ez a pillantás. Nézzünk bele ebbe a szempárba és hallgassuk meg szent Ferenc tanítását:

„Lássátok meg, testvéreim, Isten alázatosságát,
és öntsétek ki szíveteket előtte.
Alázzátok meg magatokat,
hogy felmagasztaltassatok általa.
Semmit se tartsatok vissza magatokból,
hogy egészen magához fogadjon benneteket az,
aki egészen odaadja magát értetek.

(Az egész rendhez irt levél 28-29)

csütörtök, március 04, 2010

Az örökkévalóság jelképe

San Damianoi Kereszt

A Keret

“Az ikonok mozdulatlanok és nem változnak, csak a belső feszültségük nő vagy csökken az idő múlásával.”
/ Pilinszky János /

Az ikon egészen különleges műalkotás: a festészet és a jelképek eszközeivel, a fény és a színek nyelvén közvetíti Isten misztériumát. Isten a festő ecsetvonásai által (is) szól hozzánk. Isten megismerésének egyik felkínált útja. Nem kizárólag az értelműnket érinti meg, hanem a szívűnket is. Itt most nem annyira meghatározó a művészi érzésünk, vagy az, hogy mennyire tudjuk felismerni a művészi vonásokat.
A San Damianoi kereszt nagyszámú kagylóból álló kerete azonnal megadja az összhatást. A régi emberek a tengeri kagylót a mennyország szépsége és örökkévalósága jelképének tekintették a kagyló szépsége és tartósága miatt. Így ez a tengeri kagylókat szemléltető keret, természeténél fogva arra rendeltetett, hogy felfedje a mennyei titkot. Ez a keret nem teljes, mert a kereszt talpazatán nem zárt, hanem egy részt szabadon hagy, bejáratként.
Kagylófüzér keretezi Jézus megdicsőült testét, vagyis az örökkévalóság öleli át a megdicsőült Urat, akit az ikon segítségével most az időben szemlélhetünk.
„Ó, nemes királynőm,
egy pillanatra se szűnj meg magad elé idézni,
nézni, szemlélni
és hő vággyal követni Jegyesedet,
aki sokkal szebb az emberek fiainál,
aki üdvösségedért
az emberek legutolsójává,
megvetetté,
megkínzottá,
és egész testében sokszorosan megostorozottá
alacsonyította magát,
s végül a kereszt gyötrelmei között
lehelte ki lelkét.
(Szent Klárának Prágai Ágneshez intézett második leveléből 20)