Jézus szemei

Jézus tágra nyílt szemeit, erős kontúrral rajzolta meg az ikon festője. Az ábrázolás élővé teszi az arcot. Így egyértelműen, Élőként állítja elénk. Jézus maga mondja: "Ne félj… Én vagyok az első és az Utolsó, és az élő: Halott voltam, de most örökkön örökké élek" (Jel 1,17-18). Ő az élet szerzője (ApCsel 3,15) és az élet maga (Jn 14,6). Bennünket is ebbe az életbe akar bevezetni: "üdvözítheti mindörökké azokat, akik általa járulnak Isten elé, mert Ő mindenkor él, hogy közbenjárjon értünk" (Zsid 7,25).
Jézus szemei szokatlanul, aránytalanul nagyok. Megváltónk nem csak él, hanem lát is. Azt mondhatjuk, hogy Ő a Látó, az egyetlen, aki látja az Atyát (Jn 6,46) "Mert Ő mindig feléje fordul" (Jn 1,18). Az Úr Jézus egyben meg akarja osztani velünk, az Atya látását, azzal, hogy felfedi Őt nekünk. Felhív minket, arra, hogy Őbenne lássuk meg az Atyát: "Aki lát engem, látja az Atyát" (Jn 14,9).
Szent János még világosabbá teszi: "Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk Őt, úgy amint van" (1Jn 3,2). Ne tétovázzunk; kezdjük el az Ő képmásában, Jézusban elmélkedni az Atyáról, (Kol 1,15). Váljunk látókká a „Látóban”, vagyis Jézusban.
Feltűnő, hogy Jézus szemei az ég és a föld közé szegeződnek. Mintha egyik szemével inkább felfele nézne, a másikkal lefele. Jézus a főpap, aki felajánlja magát az Atyának, az egész emberiségért. Miután Ő a közvetítő (Zsid 8,6) tekintete az ég és föld között félútra szegeződik.
Jézus tekintete komoly, nyugodtságot sugároz és ugyanakkor derűs is. Komoly tekintet, mert Jézus tudatában van annak, hogy milyen fontos az a dráma, amelynek Ő a középpontja; Nyugodt, mert tudja: az Atya akaratát teljesítve halála megváltó erejű, és derűs, mert tudja, hogy "a pokol kapui nem vesznek erőt az Ő Egyházán" (Mt 16,18). Ez a mérhetetlen szelíd jósággal teli tekintet szívünkig hatol. Ugyanakkor örvendetes dolog, azt tudnunk, hogy Jézus szemei minket is látnak. Ő az átható látású pásztor, aki "ismeri juhait, és nevükön szólítja mindegyiket" (Jn 10,3; 10,14).

Szívleljük meg amit szent Ferenc mond:

„Mindannyian figyeljünk, testvéreim,

a jó pásztorra,

aki vállalta a kereszt gyötrelmét

juhai megmentéséért.

Az úr juhai követték őt

a szorongatásban és üldöztetésben,

szégyenvallásban és éhségben,

erőtlenségben és kísértésben

és minden más megpróbáltatásban,

s mindezek elviseléséért örök életet nyertek az Úrtól.”

(VI Intelem 1-2)