péntek, április 29, 2016
kedd, április 26, 2016
vasárnap, április 24, 2016
vasárnap, április 17, 2016
Jó Pásztor vasárnapja
Ma van a hivatások 53. imanapja. VI. Pál pápa a II.
vatikáni zsinat alatt vezette be ezt a világnapot egybehangzó fohászként
Istenhez, az Atyához, hogy továbbra is küldjön munkásokat Egyháza számára. Így
ezen a vasárnapon a hivatás-, különösen a papi-szerzetesi hivatás kerül
figyelmünk középpontjába. A Ferenc pápa
által megfogalmazott témája a napnak ebben az évben: „az Egyház a hivatások
édesanyja.” A feladatunk, hogy ki - ki
elgondolkodjon saját hivatásán, és azokon a feladatokon, amelyek ebből
fakadnak. Magától értetődő, hogy az ima nap üzenetét Ferenc pápa az irgalmasság
szent évéhez kapcsolja. Ezt írja: „mennyire
szeretném, hogy az Irgalmasság Rendkívüli Szentéve során minden megkeresztelt
ember átérezhesse az Egyházhoz tartozás örömét! Bárcsak újra felfedezhetnék,
hogy a keresztény hivatás, csakúgy, mint minden sajátos hivatás is, az Isten
népe körében születik meg, mint az isteni irgalmasság ajándéka. Az Egyház az
irgalmasság háza, az a “föld”, amelyben a hivatás kicsírázik, felnövekszik és
gyümölcsöt hoz.”
Ebben a
hivatásból vállat életformában maga az Úr Jézus a példaképünk.
Mit jelent számunkra a jó pásztor képe,
amelyről az evangélium beszél? Mindenekelőtt egy bizalomra épülő kapcsolatot,
amelyben, tudatában vagyunk annak, hogy Jézus hozzánk tartozik, mi pedig
őhozzá, ezért megbízhatunk benne. „Juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket,
és ők követnek engem… senki nem ragadhatja ki őket kezemből.” Jézus azokat,
akik rá vannak bízva, a sajátjainak nevezi, akiket az Atya rá bízott, és akiket
ismer. Egy apa vagy édesanya beszél úgy családjáról, hogy ők az övéi. Akik a
családban élnek, összetartoznak, és egymásért élnek. Ő aggódik értünk, kiáll mellettünk,
közbenjár értünk a mennyei Atyánál.
Szintén Ferenc pápát idézhetjük: „Az Úr irgalmassága megbocsátja vétkeinket
és megnyit bennünket az új életre, s ez abban nyilvánul meg, hogy meghív
bennünket követésére és küldetést ad nekünk. Az Egyházban minden hivatás Jézus
együttérző tekintetéből fakad. A megtérés és a hivatás ugyanannak az éremnek a
két oldala”
Ha él bennünk az a vágy, hogy jó papjaink, jó szerzeteseink legyenek akkor
saját keresztény hivatásunkat kell komolyan vennünk és azt a feladatot amivel a
gondviselő Isten bízott meg. „Isten hívása a közösség közvetítésével ér el
hozzánk. Isten arra hív bennünket, hogy legyünk az Egyház részesei, és miután
bizonyos érettségre tettünk szert, sajátos hivatást is ad számunkra.”,,,,„Ezen a világnapon, amikor a hivatásokért
imádkozunk, arra szeretnék bíztatni minden hívőt, hogy vállalja fel a
felelősségét a hivatások gondozása és megkülönböztetése terén.”
A hivatás az Egyházban születik. Amikor Isten hívására válaszol, a fiatal
megtapasztalja, hogy szélesre tárul előtte az Egyház horizontja.
A hivatás az Egyházban növekszik. Képzésük
során a különböző hivatások jelöltjeinek szüksége van rá, hogy mélyebben
megismerjék az egyházi közösséget.
A hivatást az Egyház támogatja. Aki az életét az Úrnak szentelte, az
kész az Egyházat bárhol szolgálni. Ma a hivatások vasárnapján legyen
vizsgálódásunk tárgya hogy Isten iránti szeretetből mennyire vállaljuk a
keresztény életet, azt a feladatot, amelynek elvégzése kötelességünk, – és mit
teszünk azért, hogy másokban is
megérlelődjön annak a hivatásnak a kegyelme, amellyel Isten ajándékoz
meg?
A szentatya ezekkel a szavakkal fejezi
be, az üzenetét, amelyet erre a napra irt: „Kérjük
az Úrtól, hogy minden embernek, aki hivatása útját járja, adjon mély
ragaszkodást az Egyházhoz; valamint hogy a Szentlélek erősítse meg a
lelkipásztorokban és minden hívőben a közösséget, a megkülönböztetés adományát,
a lelki atyaságot és lelki anyaságot.
Irgalmasság Atyja, aki Fiadat
adtad a mi üdvösségünkért és mindig támogatsz minket Szentlelked ajándékaival, adjál
nekünk élő, buzgó, örömteli keresztény közösségeket, amelyekben testvéri élet fakad,
és amelyek képesek felkelteni a fiatalokban a vágyat, hogy Neked és az Evangélium
hirdetésének szenteljék magukat. …. Mária, Jézus édesanyja és nevelője, járjál
közben minden keresztény közösségért, hogy a Szentlélek adta termékenységet
befogadva képes legyen hiteles hivatásokat adni Isten szent népének szolgálatára.”
szombat, április 16, 2016
kedd, április 12, 2016
Húsvét 3. hete Kedd
Az
Irgalmasság szent évében elkezdjük a szent Antal kilencedet. Igyekszünk figyelmesebben
olvasni-, hallgatni mindazt, amire Isten tanít a szentírás lapjain, és szentjei
példáján keresztül. A mai szentmise első olvasmányában szép példáját látjuk az
irgalmasság lelki cselekedetei közül annak, hogy a bántalmakat békével tűrni és
az ellenünk vétőknek megbocsájtani.
István diakónus eredményesen prédikált a nép körében,
amelynek hatására az ellenállók rátámadtak és megkövezték. Eközben a Szentírás
tanúsága szerint „István felfohászkodott,
és így imádkozott: „Uram Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett, és
hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!”
Szent
István magatartáséban az Úr Jézus gesztusát látjuk viszont, amikor a kereszten
bántalmazóiért imádkozott. Ferenc pápa
mondta a szerdai katekéziséban, hogy: „Mialatt
ártatlanul haldokol miattunk, bűnösökért, Jézus így könyörög Atyjához: „Atyám,
bocsáss meg nekik, nem tudják, mit tesznek” (Lk 23,34). Jézus a kereszten bemutatja
a világ bűneit az Atya irgalmassága előtt: mindenki bűnét; az enyémeket, a
tieidet, a ti bűneiteket, mind bemutatja ott a kereszten. És ezzel a bűneink
eltöröltetnek. Semmi és senki nem marad ki Jézusnak ebből az áldozati imájából.”
Azt mindannyian tapasztaljuk, hogy az Úr Jézus
példájának követéséhez a mindennapok küzdelmeiben nem elég a saját emberi erőnk. Erőforrásra, támaszra van szűkségünk, hogy
haladni tudjunk az elénk tárt ideál felé. Szent István az imádságból merített
erőt, a bántalmak elviseléséhez. Ugyanakkor az Úr Jézus az evangéliumban egy
másik erőforrást is felkínál számunkra, amikor az Oltáriszentségről tanít. Jézus
hallgatói követelőzve így fordultak hozzá: „
Hadd lássuk, milyen csodát teszel, hogy higgyünk neked.” Sőt egy múltbeli
dologra hivatkoztak. A pusztai vándorlás alatt, a választott nép mannát kapott
az égből. Most valami hasonlót szeretnének. Kifogyhatatlan égi kenyeret
követeltek. Jézus pedig így tanított: „ Én
vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki bennem hisz,
nem szomjazik sohasem.”
A szentáldozás és az imádság nagy erőforrásunk.
Szent Ferenc, amikor a
Miatyánkról elmélkedik annál a résznél, hogy „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek,” azt mondja „és
ha nem bocsátunk meg valamit egészen, add,
Uram, hogy teljesen megbocsássunk; add, hogy az ellenséget igazán szeressük, s
érettük nálad buzgón közbenjárjunk, senkinek rosszért rosszal ne fizessünk, s azon
legyünk, hogy benned mindenkinek hasznára legyünk.” Szent Ferenc a Miatyánk
kulcs mondatánál, és talán legnehezebb részénél mintegy tanácsul adja: hogyha a
magunk erejéből nem tudnánk mindent és feltétel nélkül megbocsátani, akkor Istentől
kell kérnünk, hogy megtehessük. A bántalmazókért, az ellenségért mondott
közbenjáró ima a jele annak, hogy az irgalom és bocsánat útján járunk.
A szent Antal kilenced első szentmiséjében szítsuk fel
lelkünkben az Úr Jézus iránti hitünket, és szeretetünket. Éljünk annak a
lehetőségével, hogy a szentáldozásban találkozhatunk a közöttünk lakó szentségi
Jézussal. Itt személyesebben is elmondhatjuk neki, mindazt, amit ebben a
kilencedben kérünk, amiért a szentmisét felajánljuk. Biztosak lehetünk abban,
hogy ezek a hitből fakadó kérések meghallgatásra találnak. Különösen akkor,
hogyha hálaadás is kapcsolódik hozzá, mindazért a jóért, amit eddig kaptunk a
Gondviselés jóságából. Ezt maga Jézus ígéri meg nekünk:
„Aki hozzám jön, nem éhezik többé, és aki
bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
vasárnap, április 10, 2016
vasárnap, április 03, 2016
szombat, április 02, 2016
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)