Csíksomlyói Kegytemplom és Kolostor - Hirdetések

kedd, december 28, 2010

szerda, december 22, 2010

Magnificat



A mai szentmise evangéliumában a Szűzanya Erzsébetnél tett látogatásának történetét olvassuk, amelyben elhangzik Mária hálaadó éneke, a Magnificat.
Ennek kapcsán, talán két fontos dolog kerül előtérbe, amelyből mi is tanulhatunk
  1. Mária Istennek ad hálát, és
  2. segíteni akar rászoruló rokonának.
1.     Mária mihelyt megtudta, hogy idős rokona Erzsébet, szintén gyermeket vár elindult, hogy találkozzon vele, hogy megossza vele örömét. Ebben a hálaadó lelkületben született a Magnificat: „Magasztalja lelkem az Urat” Ennek az imának a középpontjában Isten dicsőítése áll. Pedig hosszú út van Mária mögött, amíg megérkezett a hegyek közé, Erzsébethez. Beszélhetnének a hegyi utak veszélyeiről, Mária megoszthatná az otthonról hozott híreket. Azonban nem számít a fáradság, a hosszú út, a veszélyek, a szenvedés, a hírek, mert Mária, Isten központú ember. Így mindent megelőz az a hálás lelkület, amellyel Isten felé fordul.  Így Isten fele fordult, hogy neki hálát adjon, de ez elvezeti embertársaihoz is.
2.     Segíteni akart idős rokonának. Ő maga is gyereket várt, fiatal és zsenge, mégsem magával törődött elsősorban. Tudta, hogy idős rokonának nagyobb szüksége van a támaszra és segítségre ezért „ott maradt még három hónapig, azután visszatért otthonába”
A karácsonyi lelkület, két fontos jellemzőjét ismerjük meg Mária magatartásában.
1.     Fontos a hálás lelkület. Észre kell vennünk azt a tényt, hogy Istentől megajándékozott emberek vagyunk, és ezt az örömet meg kell tudnunk osztani másokkal is. A Magnificat az Egyház hálaadó énekévé lett. Minden esti zsolozsmában elimádkozzuk. Ez juttassa eszünkbe naponta, mindazt, amit Istentől kaptunk, hogy érte hálát adjunk. Nekünk is Isten központú emberré kell válnunk.
2.     A másik fontos dolog, hogy keressük azt, miként szerezhetünk igazi örömet másoknak, és nyújtsunk konkrét, megfogható segítséget azoknak, akik erre rá szorulnak. Az Isten iránti hálánk, bennünket is el kell, hogy vezessen embertársainkhoz. Karácsony körül nyitottabbak, érzékenyebbek vagyunk mások szüksége iránt, de ez ne korlátozódjon kizárólag ezekre a napokra.
Hogyha ezzel a két fontos jellemzővel: a hálás lelkülettel, és segítő készséggel készülünk karácsonyra, akkor, Máriához hasonlóan, mi is megtapasztaljuk az Istentől jövő, igazi tartós örömet és boldogságot.

vasárnap, december 19, 2010

Karácsonyi készűlődés


Iz 7,10-14; Zs 23; Róm 1,1-7; Mt 1,18-24

Nem egészen egy hét választ el Karácsony ünnepétől. Ma, advent IV vasárnapján, a küszöbön álló karácsonyi ünnepkör előtt, számba vehetjük az advent folyamán megtett lelki utat. Ugyanakkor lehetőségünk van kijavítani a készülődés folyamán előfordult mulasztásainkat. Ebben segítenek a szentmise olvasmányai.
Az Ó-szövetségi olvasmányban a Kr.e VIII században, Izaiás próféta ajkán Isten arra buzdította Ácház királyt, hogy kérjen jelet, hogy ez által megerősödjön a bizalma. Annak ellenére, hogy Ácház visszautasította ezt a lehetőséget, Isten mégis jelet ígért: „Ime a szűz fogan, fiút szül és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: velünk az Isten.”
          Az evangéliumban már a beteljesülés tárul elénk. Szent Máté evangélista miközben Jézus születésének körülményeiről ír, a Szűzanya kiemelkedő érdemei mellett, szent József szerepéről is szól. Az Úr Jézus történelmi születésénél Isten olyan személyek közreműködésére épített, akik szeretetből készek voltak áldozatot vállalni és ehhez személyes terveiket is feláldozták.
József készülődött, várakozott, de egy egész másfajta életet álmodott meg. Mária jegyeseként csakis arra készülhetett, hogy feleségül vegye őt, de azt kellett látnia, hogy Mária gyermeket vár. El akarta bocsátani, de az álmában megjelent angyal üzenetére megváltoztatta emberi elhatározását.
Mivel igaz ember volt, nyitott tudott maradni Isten hívására. Képes volt arra, hogy saját emberi terveit alárendelje Isten akaratának.
          Hogyha párhuzamot vonunk a saját adventi készülődésünk és szent József várakozása között, rádöbbenhetünk, hogy a vallásos életünkben, vagy épp a karácsonyt megelőző várakozásunkban mennyi megszokottság van. Ezek lehetnek jól bevált módszerek, hogy miként szoktunk tenni dolgokat, pl. hogyan készülünk fel a karácsony ünnepére. Már ilyen honlap is van az interneten, hogy „Karácsony bakik nélkül”. Ez akár hasznos lehet, habár teljesen világi szemszögből nézi az ünnepet. De, a vallásos életben is sokat számit a tapasztalat. Miért is ne tennénk azt, amit már kipróbáltunk, azt, ami már jól bevált? Mégis szűkség van egy többlet nyitottságra, frissességre, találékonyságra, odafigyelésre, személyes vállalásra.  Jézus térhódítása bennünk és közöttünk csak a szeretetből vállalt áldozataink révén történik meg. Ehhez pedig nem elég a megszokás, a rutin, többre van szűkség.
Józsefnek álmában szólt az Isten és „amikor felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala parancsolta neki.” Szent József képes volt a dolgok megszokott rendjét megváltoztatni, és saját emberi terveit alárendelni Isten akaratának, és kész volt együttműködni ezzel az isteni tervvel.
Nekünk is figyelnünk kell, és olvasnunk kell azokból a jelekből, amelyeken keresztül Isten üzen.
Lehet, hogy ez imádságban történik meg, vagy épp egy jó szentgyónásra van szükségünk. Az is lehet, hogy egy jóakarónk által szólít meg minket, vagy a szentírás-, vagy lelki olvasmány szavain keresztül hallatja a hangját. Nagyon sok módja és lehetősége van annak, hogy Isten üzenete elérkezzen hozzánk.

Mindenképp, most a küszöbön álló karácsonyi  időben, szent József példájára, legyünk készek meghallani Isten jóra ösztönző szavát, és még ha áldozatba kerülne is, cselekedjünk annak megfelelően.

péntek, december 17, 2010

Advent második része

December 17-től Karácsonyig minden napnak megvan a sajátossága. Elkezdődött az advent második része, az intenzívebb előkészület. Mostantól kezdve énekeljük az Ó-antifónákat.
A mai:

"Ó, Bölcsesség! Te a magasságbeli Isten ajkán születtél,
erőddel elérsz a világ egyik végétől a másikig,
és üdvösen igazgatod a világmindenséget:
jöjj, taníts meg minket okosan élni!"

szerda, december 15, 2010

Ferences Félóra 20



Beszélgetés Trefán Leonárdról, Pap Leonárd atyával.
P. Ferencz Ervin atya prédikációja Názáretben.

kedd, december 14, 2010

Advent 4. hete - Kedd

A felkészülésünk szoros tartozéka a bűnbánat, az Isten kegyelme iránti nyitottság, odafigyelés, hogy mi az, amit most, ebben az adventben, ebben a hátralevő időben még meg kell megtennem.  Jézus térhódítása bennünk és közöttünk csak bűnbánattal és a szeretetből vállalt áldozataink révén történik meg. Nyitott és alázatos magatartásról kell tehát tanúskodnunk, úgy hogy nem habozunk megtenni a felismert jót. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Isten segítséget nyújtó keze mindig támogat.
Elmélkedés itt: http://bojtemihaly.blogspot.com/2009/12/cselkedet-szandek-tukre.html

hétfő, december 13, 2010

Szent Lúcia

"Ne félj, én megsegítelek! " - mondja az Úr.
(Iz 41, 13-20)
Ma a Krisztus követésben szent Lúcia szűz és vértanú áll példaképként előttünk. Életéről igen keveset tudunk, Szicíliában, Siracusa városában született, a 3. század vége felé, ősi, előkelő római patrícius családba.
Apja halála után súlyosan beteg édesanyjával élt itt, aki már férjet is kiszemelt Lúciának. Édesanyja gyógyulása érdekében elzarándokoltak Szent Ágota vértanú sírjához. Mélységes hite kiesdette édesanyja gyógyulását.
Az anya a csodálatos gyógyulás után már nem erőltette lánya házasságát, pedig egy nagyon magabiztos vőlegény jelölttel állapodott meg korábban. A sértődött, és a nagyon remélt vagyonból kimaradó vőlegény, csalódottságában feljelentette Lúciát a helytartónál, kereszténysége miatt.
A helytartó beidézte a lányt és áldozatot követelt tőle az istenek oltárán. Lúcia ezt megtagadta. Többféle kínzással próbálták " jobb belátásra bírni", halálra ítélték, de minden hatástalan volt, nem tudták kivégezni. Végül karddal szúrták át a nyakát. Meghalt 303-ban.
Halála előtt még meg tudott áldozni. Vértanúsága Diocletianus alatt történt, Siracusa városában. Épségben maradt testét később Velencébe vitték. Régtől fogva tisztelt szent, a misekánonban is szerepel a neve.

Szent Lúcia számára az Istenbe vetetett hite, bizalma a vértanúságra is erőt adott. "Ne félj, én megsegítelek! " Keresztény életünkben, adventi zarándoklásunkban legyünk bizalommal Krisztus iránt, hogy ad elég erőt a követéséhez, és a megfelelő időben megadja az ehhez szükséges kegyelmeket is.

péntek, december 10, 2010

Ami javadra válik

Izaiás próféta így fogalmaz:
„Én az Úr, a te Istened arra tanítalak, ami javadra válik, és arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell. Ha megtartottad volna parancsaimat, békéd olyan lenne, mint a folyam, igazságod, mint a tenger hullámai.”
Biztosan saját tapasztalatára épít a próféta. Isten embereként mindent megtett, hogy az emberek javát szolgálja, hogy lelki békére találjanak, de küldetése nem mindenkinél ért célt.
 Az Úr Jézus is nyilvános tevékenysége idején gyakran találkozott a visszautasítás keserű élményével. A mai evangéliumban egy korabeli gyermekvers szövegét használta fel, hogy véleményt mondjon a hallgatóságáról. Akkor talán közismert lehetett ez a mondóka, amit a gyermekek az utcákon ismételgettek: „furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Jézus önmagára és Keresztelő Jánosra alkalmazza ezt.
Keresztelő János határozott, kemény szavakkal prédikált a pusztában, megtérésre intve az embereket. Azonban nem mindenki értett a megtérésre hívó szóból.
Jézus szelídebb hangon, de ugyanolyan határozottsággal hirdette Isten Országnak örömhírét, de neki sem hitt mindenki. Olyan ez, mint a sírás könnyek nélkül, vagy a zene, hallgatóság és tánc nélkül.
 Jézus szava bennünket is el akar érni.
Ma nekünk is azt mondja a prófétán keresztül: arra tanítalak, ami javadra válik.
 Igaz, hogy Isten parancsait, lelkiismeretünk ösztönzését előfordulhat, hogy úgy éljük meg, mintha Isten valamit elvenne tőlünk, olyan, ami pillanatnyilag jónak tűnik, és mégsem lehet részünk benne. Lehet, hogy időnként úgy találjuk, nekünk kevesebb jut abból az örömből, amiben részük van azoknak, akik másként gondolkodnak és élnek, vagyis nem Isten parancsai szerint rendezik be az életüket.
Nagyon sok kifogást kereshetünk és találunk annak megokolására, hogy miért torpant meg a lelki életünk, miért olyan nehéz tovább haladnunk a vallásos életben.
 Ma mégis próbáljuk meg ajándékként, szeretetből felajánlott lehetőségként felfogni azt, amiről tudjuk, hogy Istentől jön, és személyesen meg akar szólítani. Ilyen lehet például a tíz parancsból bármelyik, a jó cselekedet felkínálkozó alkalma, vagy az önmegtagadás apró tettei.
 Jézus velünk való törődése érintse meg a lelkünk húrjait, és találjon bennünk visszhangot, akkor mi magunk is meg fogjuk tapasztalni a prófétai szavak igazságát, hogy a békénk olyan lesz, mint a folyam, és igazságunk, mint a tenger hullámai.

csütörtök, december 09, 2010

Rorate



Advent 2. hete, csütörtök, Udvarhelyen a Barátok templomában. Mise prédikáció: P. Pap Leonárd.

szerda, december 08, 2010

Szeplőtelen Fogantatás


Ter 3,9-15.20; Zs 97; Ef 1,3-6.11-12; Lk 1,26-38

Az ősz folyamán Isten kegyelméből a Szentföldön jártam, és a zarándoklatunk első napjait Názáretben töltöttük. Így alkalmam nyílt látni a mai Názáret zajló hétköznapjait és meglátogathattam az angyali üdvözlet templomát. Itt hangzottak el, a mai ünnep tartalmát kifejező evangéliumi szavak: „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes.”
A mai valóság, segít megértenünk a múltban történteket.
Kívülről ítélve, felületes megállapítással azt mondhatnánk, hogy Názáret olyan, mint bármelyik más város. Az angyali üdvözlet templomába megfordulnak imádkozó emberek, akik áhítattal megkeresik a nemzetük állította Mária képet, de vannak csupán látogató turisták, akik a hely érdekessége miatt mennek oda. Azonban ki lát bele az emberekbe, hogy kibe mi lakozik? Ma is csak a hitünk segítségével érthetjük meg, azt amit az angyal Máriával kapcsolatban kimondott, hogy „kegyelemmel teljes.”
Az első keresztények az angyali üdvözlet üzenetéből hamar megértették, hogy Ádám áteredő bűne Máriára, a Megváltó édesanyjára nem vonatkozik.
Ezért kerül felolvasásra a mai napon az első olvasmányban az első emberpár bűnbeesésének a drámája. Az ember elkövette az első bűnt, és szomorúan kellett tapasztalnia, hogy mennyire megváltozott az Istennel való kapcsolata, valamint az egymáshoz való viszonyuk. Ádám és Éva ujjal mutogatott egymásra, és Istenre, elhárítva a felelősséget. Ez pedig az emberiség szomorú örökségévé lett az áteredő bűnben. Azonban Isten az ő szeretetében nem hagyta magára az embert, megígérte a visszatérést, az életet, a boldogságot. Azt ígérte, hogy a ,,kígyót'', a titkos, emberfölötti gonosz ellenséget az asszony ivadéka majd legyőzi. Jön valaki, és fejére tapos a kígyónak.                                          
Mária Isten ,,legsikerültebb'', legtökéletesebb teremtménye, aki bűn nélküli, az új Éva. Mária fogantatásának első pillanatától szeplőtelenül tiszta. Ezért a mai ünnepe elnevezése: Szeplőtelen Fogantatás. Rá nem vonatkozott az áteredő bűn. Mária természetes úton született a szüleitől, (az ő szeplőtelen fogantatását nem szabad összekeverni Jézus fogantatásával), azonban ő is minden kegyelmet Jézus kereszthalálának érdeméből kapta, mintegy elővételezve.
            E titoknak liturgikus ünneplése a 9. században Konstantinápolyból jutott át Dél-Olaszországba. Nyugati elterjedése Canterbury Szent Anzelm egyháztanító (+1109) érdeme, aki angliai egyházmegyéjében elrendelte az ünnepet. 1476-ban a ferences pápa, IV. Sixtus bevezette a római Egyházba. Duns Scotus ferences pap nagyon sokat tett ennek a tanításnak a megalapozásához. 1854. december 8-án IX. Pius pápa, hittételül jelentette ki. Négy évre rá következtek a Szeplőtelen lourdes-i megjelenései Szent Bernadett pásztorlánynak.  A Szeplôtelen Szüzet több ország is védőszentjéül választotta, a ferencesek különösen kedvelt ünnepe.
            A Boldogságos Szűz iránti áhítat, a Boldogságos Szűz valódi tisztelete abban áll, hogy mindenekelőtt példaképként tekintünk rá, úgy, hogy életünket az ő élete szerint alakítsuk. A mai nap,  lehet egyszerű, megszokott hétköznap. De az Egyház szándékához kapcsolódva lehet ünnep, amikor Máriára tekintve megköszönjük Istennek a kapott kegyelmeket, lelki ajándékokat és ugyancsak Mária közbenjárására további kegyelmekért imádkozhatunk.
A mai nappal egy újabb adventi nap telik el. Ne engedjük, hogy Isten felkínált lelki adományai nyomtalanul tűnjenek el az életünkből, hanem ezekre építve lépésről-lépésre tanuljuk meg Máriától, hogy miként keressük Istent, és hogyan mondhatjuk ki az igent Isten akaratára mindennapi körülményeink között, ahogyan Ő ezt megtette. Ebben legyen segítőnk és anyai közbenjárónk Mária.

kedd, december 07, 2010

hétfő, december 06, 2010

vasárnap, december 05, 2010

szerda, december 01, 2010

kedd, november 30, 2010

hétfő, november 29, 2010

Kafarnaumi százados

A kafarnaumi zsinagóga romjai
Iz 4,2-6; Zs 121; Mt 8,5-11

A mai adventi napon a kafarnaumi százados példáját állítja elénk a napi evangéliumi részlet. Olyan nagy hittel kérte a szolgája gyógyulását, hogy Jézus megdicsérte: ,,Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél."  Imádkozzunk mi is a hitünk növekedéséért és erősödéséért. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a ránk bízottakról és azokról, akik az imáinkat kérik.

Bővebben Kafarnaumról itt: http://igeretfoldje.blogspot.com/search/label/Kafarnaum

vasárnap, november 28, 2010

Advent 1. vas. - mise



Székelyudvarhely, a Barátok templomában.

Advent 1. vasárnapja

A Biblia embere, a keresztény tele van sóvárgással, vágyakozással. Mi is a sóvárgás? Valahogy úgy fogalmazhatnánk, hogy: az ember benső világa, tetteivel összhangban, valamilyen célra, valamilyen óhajtott jóra irányul.
Ez most a mai vasárnappal megkezdett adventi időben még kiemeltebben tapasztalható, még kiemeltebben valós. Advent, AD VENIO – latin kifejezés azt jelenti, hogy hozzád jövök, ünnepélyes megérkezés, ÚR JÖVET.
Izajás próféta a mai első olvasmány szerzője a vágyakozás nagy tanítója.
Ebben az időszakban szívesen énekeljük az ő sóvárgó imáját, amelyet Krisztus születése előtt 700 évvel irt: „Harmatozzatok egek onnan felülről, és ti felhők, hullassatok győzelmet.
            Nyiljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is.” Iz 45,8
A próféta még csak vágyott a szabadulásra, a megváltásra. Milyen nagy kegyelem, hogy Isten Fiának megtestesülésével ez már valóság.
Advent egyik jellegzetessége épp ez, hogy erre a TÖRTÉNELMI Úr-jövetre emlékezünk – valamint az Ó-szövetség nagy várakozóira, hogy megfelelő lelkületet sajátítsunk el. Az Egyház most ezzel a vágyakozással azonosul. Elismerjük és belátjuk, hogy mi magunk is, az egyház gyermekeiként megváltásra szorulunk. Az évenként visszatérő liturgikus advent élő emlékműve a történeti Úrjövetnek.
            Viszont ez a liturgikus időszak nem egy csupasz, hideg emlékmű, hanem segíteni akar bennünket abban, hogy részünk legyen a KEGYELMI ÚR-JÖVETBEN – ez egy másik fontos adventi jellegzetesség. Ez a hivő lélek folytonos ébersége, várakozása Krisztus lelki eljövetelére. Ugyanis keresztségünktől fogva Krisztus már bennünk él, lakást vett  a lelkünkben – viszont ez főleg bűneink következtében még nem teljes, nem tökéletes – ezért sóvárognunk kell a teljesebb, tökéletesebb Krisztussal való kapcsolatra. Vágyakoznunk kell, magatartásunkkal, tetteinkkel segítenünk kell, hogy egyre teljesebben megszülethessen bennünk. Erről a lelkületről szól a második olvasmány.
·       Így buzdít bennünket szent Pál apostol: „Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból. Üdvösségünk közelebb van mint amikor hivők lettünk. Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel….”
            Innen lépünk át az advent harmadik jellemvonásához az ESZKATALOGIKUS Úrjövethez – vagyis Krisztus második, világvégi eljöveteléhez.
virraszatok  Ez adventnek jövőbe mutató sajátossága. „Erről szól a felolvasott evangéliumi részlet: „Vigyázzatok  és virrasszatok, mert nem tudjátok, mely napon jön el a ti Uratok.” Krisztus eljött már, de vissza  várjuk. Beteljesedett a várakozás, mégis állandó várakozásban élünk. Üdvösségünket még l  áthatatlanul, és ezer veszély között hordozzuk magunkban. Reményben élünk. Krisztus a világ végén  már nem gyermekként, nem halandó testben jön el, hanem hatalommal és dicsőségben. Advent  sajátossága, sajátos lelkületet és sajátos keresztény magatartást kér tőlünk. Tudatában kell  lennünk saját gyengeségünknek, tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy mennyire rászorulunk a  megváltásra.
Bűnös múltunkat Isten irgalmas kezébe kell helyeznünk – hagynunk kell, hogy Isten Szabadítónkká, Megváltónkká legyen.
            Figyelmes, éber várakozással észre kell vennünk, azt, hogy életünknek milyen területeit tartogatjuk fel kizárólag önmagunk számára – melyek életünk elzárt kis szobácskái ahová Krisztust nem akarjuk beengedni.
Tervezzünk, gondolkodjunk, imádkozzunk, hogy az advent folyamán az Úr Jézust teljesen tudjuk beengedni az életünk árnyoldalaiba is, hogy ránk ragyogjon az ő fényessége – amely elvezet oda, hogy átértékelődjön az életünk.
Bárcsak ilyen lélekkel, lelkülettel érkeznénk el adventi zarándok-utunk végén a Karácsony örök öröméhez.

péntek, november 26, 2010

Porto Maurizioi szent Lénárd

Észak-Itáliában Porto Maurizioban született. Keresztneve Pál volt. Öt évig tanult Rómában a jezsuiták kollégiumában, majd belépett a Ferencrendbe, ahol a Lénárd nevet kapta. 1702-ben pappá szentelték, utána nemsokára megbetegedett, és szülõföldjére küldték. Öt évig csak az imának, lelki gyakorlatainak élt. Gyógyulását a Szûzanya közbenjárásának tulajdonította. Akkor teljesen az Isten igéje szolgálatának szentelte életét. 44 éven át nagy lelkesedéssel bejárta Észak- és Közép-Itália helységeit s tartotta nagyhatású népmisz-
szióit. Számtalan bûnös tért meg beszédei nyomán. Buzgón fáradozott a Jézus Szíve tisztelet, a Jézus Neve tisztelet s az örökimádás elterjesztésén, de ami a legjellemzõbb: a keresztúti ájtatosság meghonosításán. Általa nyerte el a keresztút mai formáját. 572 kereszt út felállítása fûzõdik nevéhez, ezek közül 42 Rómában van s a leghíresebb a Kolosszeum keresztútja. Nem feledkezett el arról, hogy az igehirdetésre imádságos felkészülés szükséges, evégett alapította meg Firenze mellett Incontro-ban azt a missziós kolostort, ahova õ és munkatársai idõnként elvonultak, hogy a magányban készüljenek fel az Ige szolglatára. Élete értelmét így foglalta össze: „Hivatásom a misszió, hogy odaadjam magamat Istenért, és a magány, hogy odaadjam magamat Istennek.” A Szeplõtelen Fogantatás lánglelkû apostola volt. XIV. Benedek pápa megígértette
vele, hogy Rómában hal meg. Ezért amikor Bolognában bevégezte a missziót és érezte halála közeledtét, Rómába vitette magát, s a pápa még megláthatta haldokló barátját. 1796-ban boldoggá, 1867-ben IX. Piusz szentté avatta, XI. Piusz pedig a népmissziók, misszionáriusok védõszentjévé nyilvánította.

Szent Lénárd a keresztútról:
„Ó mennyi üdvös világosságot ébreszt a lélekben, mekkora szívbeli megindultságot eredményez, milyen legyõzhetetlen erõt kölcsönöz a léleknek az Isten Fia keserû szenvedésérõl való állandó elmélkedés! A mindennapos gyakorlat gyõzött meg arról, hogy a jámbor imádság ezen formája az emberi
erkölcsöket milyen gyorsan megjavítja.”

Imádság:
Mindenható és irgalmas Istenünk, te Szent Lénárdot a kereszt misztériumának kiváló hirdetõjévé tetted; közbenjárására add meg nekünk, hogy a kereszt gazdagságát megismerjük itt a földön, a megváltás gyümölcsét pedig elnyerjük a mennyben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Kovács Kalixt ofm: Ferences szentek és boldogok