kedd, november 30, 2010

hétfő, november 29, 2010

Kafarnaumi százados

A kafarnaumi zsinagóga romjai
Iz 4,2-6; Zs 121; Mt 8,5-11

A mai adventi napon a kafarnaumi százados példáját állítja elénk a napi evangéliumi részlet. Olyan nagy hittel kérte a szolgája gyógyulását, hogy Jézus megdicsérte: ,,Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél."  Imádkozzunk mi is a hitünk növekedéséért és erősödéséért. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a ránk bízottakról és azokról, akik az imáinkat kérik.

Bővebben Kafarnaumról itt: http://igeretfoldje.blogspot.com/search/label/Kafarnaum

vasárnap, november 28, 2010

Advent 1. vas. - mise



Székelyudvarhely, a Barátok templomában.

Advent 1. vasárnapja

A Biblia embere, a keresztény tele van sóvárgással, vágyakozással. Mi is a sóvárgás? Valahogy úgy fogalmazhatnánk, hogy: az ember benső világa, tetteivel összhangban, valamilyen célra, valamilyen óhajtott jóra irányul.
Ez most a mai vasárnappal megkezdett adventi időben még kiemeltebben tapasztalható, még kiemeltebben valós. Advent, AD VENIO – latin kifejezés azt jelenti, hogy hozzád jövök, ünnepélyes megérkezés, ÚR JÖVET.
Izajás próféta a mai első olvasmány szerzője a vágyakozás nagy tanítója.
Ebben az időszakban szívesen énekeljük az ő sóvárgó imáját, amelyet Krisztus születése előtt 700 évvel irt: „Harmatozzatok egek onnan felülről, és ti felhők, hullassatok győzelmet.
            Nyiljék meg a föld és teremjen üdvösséget, és sarjadjon vele szabadulás is.” Iz 45,8
A próféta még csak vágyott a szabadulásra, a megváltásra. Milyen nagy kegyelem, hogy Isten Fiának megtestesülésével ez már valóság.
Advent egyik jellegzetessége épp ez, hogy erre a TÖRTÉNELMI Úr-jövetre emlékezünk – valamint az Ó-szövetség nagy várakozóira, hogy megfelelő lelkületet sajátítsunk el. Az Egyház most ezzel a vágyakozással azonosul. Elismerjük és belátjuk, hogy mi magunk is, az egyház gyermekeiként megváltásra szorulunk. Az évenként visszatérő liturgikus advent élő emlékműve a történeti Úrjövetnek.
            Viszont ez a liturgikus időszak nem egy csupasz, hideg emlékmű, hanem segíteni akar bennünket abban, hogy részünk legyen a KEGYELMI ÚR-JÖVETBEN – ez egy másik fontos adventi jellegzetesség. Ez a hivő lélek folytonos ébersége, várakozása Krisztus lelki eljövetelére. Ugyanis keresztségünktől fogva Krisztus már bennünk él, lakást vett  a lelkünkben – viszont ez főleg bűneink következtében még nem teljes, nem tökéletes – ezért sóvárognunk kell a teljesebb, tökéletesebb Krisztussal való kapcsolatra. Vágyakoznunk kell, magatartásunkkal, tetteinkkel segítenünk kell, hogy egyre teljesebben megszülethessen bennünk. Erről a lelkületről szól a második olvasmány.
·       Így buzdít bennünket szent Pál apostol: „Itt az óra, hogy fölébredjünk az álomból. Üdvösségünk közelebb van mint amikor hivők lettünk. Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel….”
            Innen lépünk át az advent harmadik jellemvonásához az ESZKATALOGIKUS Úrjövethez – vagyis Krisztus második, világvégi eljöveteléhez.
virraszatok  Ez adventnek jövőbe mutató sajátossága. „Erről szól a felolvasott evangéliumi részlet: „Vigyázzatok  és virrasszatok, mert nem tudjátok, mely napon jön el a ti Uratok.” Krisztus eljött már, de vissza  várjuk. Beteljesedett a várakozás, mégis állandó várakozásban élünk. Üdvösségünket még l  áthatatlanul, és ezer veszély között hordozzuk magunkban. Reményben élünk. Krisztus a világ végén  már nem gyermekként, nem halandó testben jön el, hanem hatalommal és dicsőségben. Advent  sajátossága, sajátos lelkületet és sajátos keresztény magatartást kér tőlünk. Tudatában kell  lennünk saját gyengeségünknek, tudatosítanunk kell magunkban azt, hogy mennyire rászorulunk a  megváltásra.
Bűnös múltunkat Isten irgalmas kezébe kell helyeznünk – hagynunk kell, hogy Isten Szabadítónkká, Megváltónkká legyen.
            Figyelmes, éber várakozással észre kell vennünk, azt, hogy életünknek milyen területeit tartogatjuk fel kizárólag önmagunk számára – melyek életünk elzárt kis szobácskái ahová Krisztust nem akarjuk beengedni.
Tervezzünk, gondolkodjunk, imádkozzunk, hogy az advent folyamán az Úr Jézust teljesen tudjuk beengedni az életünk árnyoldalaiba is, hogy ránk ragyogjon az ő fényessége – amely elvezet oda, hogy átértékelődjön az életünk.
Bárcsak ilyen lélekkel, lelkülettel érkeznénk el adventi zarándok-utunk végén a Karácsony örök öröméhez.

péntek, november 26, 2010

Porto Maurizioi szent Lénárd

Észak-Itáliában Porto Maurizioban született. Keresztneve Pál volt. Öt évig tanult Rómában a jezsuiták kollégiumában, majd belépett a Ferencrendbe, ahol a Lénárd nevet kapta. 1702-ben pappá szentelték, utána nemsokára megbetegedett, és szülõföldjére küldték. Öt évig csak az imának, lelki gyakorlatainak élt. Gyógyulását a Szûzanya közbenjárásának tulajdonította. Akkor teljesen az Isten igéje szolgálatának szentelte életét. 44 éven át nagy lelkesedéssel bejárta Észak- és Közép-Itália helységeit s tartotta nagyhatású népmisz-
szióit. Számtalan bûnös tért meg beszédei nyomán. Buzgón fáradozott a Jézus Szíve tisztelet, a Jézus Neve tisztelet s az örökimádás elterjesztésén, de ami a legjellemzõbb: a keresztúti ájtatosság meghonosításán. Általa nyerte el a keresztút mai formáját. 572 kereszt út felállítása fûzõdik nevéhez, ezek közül 42 Rómában van s a leghíresebb a Kolosszeum keresztútja. Nem feledkezett el arról, hogy az igehirdetésre imádságos felkészülés szükséges, evégett alapította meg Firenze mellett Incontro-ban azt a missziós kolostort, ahova õ és munkatársai idõnként elvonultak, hogy a magányban készüljenek fel az Ige szolglatára. Élete értelmét így foglalta össze: „Hivatásom a misszió, hogy odaadjam magamat Istenért, és a magány, hogy odaadjam magamat Istennek.” A Szeplõtelen Fogantatás lánglelkû apostola volt. XIV. Benedek pápa megígértette
vele, hogy Rómában hal meg. Ezért amikor Bolognában bevégezte a missziót és érezte halála közeledtét, Rómába vitette magát, s a pápa még megláthatta haldokló barátját. 1796-ban boldoggá, 1867-ben IX. Piusz szentté avatta, XI. Piusz pedig a népmissziók, misszionáriusok védõszentjévé nyilvánította.

Szent Lénárd a keresztútról:
„Ó mennyi üdvös világosságot ébreszt a lélekben, mekkora szívbeli megindultságot eredményez, milyen legyõzhetetlen erõt kölcsönöz a léleknek az Isten Fia keserû szenvedésérõl való állandó elmélkedés! A mindennapos gyakorlat gyõzött meg arról, hogy a jámbor imádság ezen formája az emberi
erkölcsöket milyen gyorsan megjavítja.”

Imádság:
Mindenható és irgalmas Istenünk, te Szent Lénárdot a kereszt misztériumának kiváló hirdetõjévé tetted; közbenjárására add meg nekünk, hogy a kereszt gazdagságát megismerjük itt a földön, a megváltás gyümölcsét pedig elnyerjük a mennyben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Kovács Kalixt ofm: Ferences szentek és boldogok

kedd, november 23, 2010

Az idők jelei

Felvétel a templom térről
Újra a 33 évközi vasárnap evangéliumi szakasza kerül felolvasásra:  Lk 21,5-11
Ennek az evangéliumi résznek az olvasásakor két hibát követhetünk el.
Az egyik hiba, hogy mindenütt a világ végének jeleit látjuk, ez foglalja le a mindennapjainkat és rettegésben élve, kizárólag a világ végének a bekövetkezéséről beszélünk.
A másik hiba, hogy ezt az egész gondolkodást teljesen túlhaladott-, maradi elképzelésnek tekintjük, és egyáltalán nem foglalkozunk vele. Ez szerint teljesen erre a világra rendezkedünk be, és nem is gondolunk a végre. Nem mérlegeljük a cselekedeteinket, hogy mi a maradandó és mi a veszendő bennük, mi az örök érték és mi a mulandó.
Mindkét végletet el kell kerülnünk, úgy hogy a mindennapi feladat teljesítésünk, tanúságtevő keresztény élet legyen, amely másokat is Krisztus követésére buzdít..... a prédikáció itt

vasárnap, november 21, 2010

Krisztus Király, mise, prédikáció



Krisztus Király vasárnapja Székelyudvarhelyen, a Barátok templomában!

Krisztus Király

Azért, hogy jobban megismerjük, földi élete folyamán Jézus szóban és tettekben többféleképpen is bemutatkozott. Előfordult, jó pásztornak nevezte magát, vagy azt mondta, hogy ő az élet kenyere, szőlőtő. Máshol így szólt „én vagyok az út, igazság és élet, vagy én vagyok az élet világossága”. Ugyan azt sose mondta magáról szó szerint, hogy én a ti királyotok vagyok, azonban sokan gondolták róla, hogy király. A napkeletei bölcsek az újszülött királyt keresték, a kenyérszaporításkor Jézust királlyá akarták tenni, a jeruzsálemi bevonuláskor királyként ünnepelték. Amikor pedig Pilátus azt kérdezte, hogy te vagy-e a zsidók királya nem szabadkozott, csupán azt mondotta, hogy „az én országom nem ebből a világból való”, hogy ezzel minden téves elképzelést kiigazítson. Ugyanis már az Ó-szövetségben sokan királyi messiást vártak. A választott nép lehetséges messiásként tekintett a királyaira. Ezért olvastuk az első olvasmányban Dávid király felkenésének történetét. Amikor a nép felkereste Dávidot isteni kiválasztásra hivatkozott: „az Úr is azt mondta neked: legeltesd népemet Izraelt és légy fejedelme Izraelnek.” Vagyis Dávid, és Izraelnek minden királya Isten nevében uralkodott a népen.
Az egyházi év utolsó vasárnapján Jézus Krisztust királyként ünnepeljük. XI Pius pápa 1925-ben vezette be ezt az ünnepet, annak hangsúlyozására, hogy Krisztus nem csak az egyes ember meg-váltója, hanem a társadalomnak is a királya. Természetesen Ő másként király, mint ennek a világnak az uralkodói. Épp a mai evangéliumban a kereszten szemléljük. Jézus nem trónról, hanem a keresztről uralkodik. Megváltó hatalma, és ereje a szenvedésből, a kereszthalálából fakad. Mennyire megalázott helyzetben látjuk. „ A nép bámészkodott, a főtanács tagjai pedig gúnyolódtak. Másokat megszabadított most szabadítsa meg önmagát.” Még a bal felől felfeszített gonosztevő is belekapcsolódott a gúnyolódásba, és káromolta őt. Mennyire másként viselkedett a társa, aki kihasználta az utolsó perc kegyelmi lehetőségét, és így kiérdemelte Jézus ígéretét: „még ma velem leszel a paradicsomban.”
Szent Pál apostol is a megváltás kegyelméért ad hálát a kolosszeiekhez irt levelében: „Úgy tetszett az Atyának, … hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek.”
Mindez érthetővé teszi számunkra, hogy Jézus nem emberi elképzeléseink szerinti király. Ugyanakkor ránk is vonatkozik megváltói hatalma, nekünk is személyesen el kell fogadnunk Krisztus fölöttünk való uralmát. Ő olyan Király, aki nem önmagát akarta megszabadítani, megmen-teni, hanem értünk áldozta az életét. A családban, közösségekben nagy szükség van az olyan önzetlen emberekre, akik a Krisztustól nyert kegyelem erejével tudnak önzetlenek lenni, és nem a maguk kizárólagos javát keresik, hanem tudnak másokért élni, cselekedni.
Jézus nagyon fontos királyi tulajdonsága, hogy az Atya akaratát kereste és a kereszt trónján, nagy önuralomról tanúskodott. Nem akart leszállni a keresztről. Mi sem szállhatunk le feladataink, hivatásunk, vállalt kötelességünk keresztjéről, hanem Isten akarata szerint kell teljesítenünk azokat.
„Szent Ferenc…….. rongyokba burkolva rótta az utat. Egy erdőben bolyongva éppen az Úr dicséretét zengte,…. mikor váratlanul rablók támadtak rá. Nyers kérdésükre: "Ki vagy?”, Isten embere magabiztosan és csengő hangon így válaszolt: "A nagy Király hírnöke vagyok….." Erre a rablók megragadták, és sűrű ütlegek közt egy hóval telt mély árokba taszították. "Így, nyugodj itt, te paraszt hírnöke Istennek" – mondották. Ő azonban, mihelyt a haramiák továbbállottak, bár nem kis vergődés árán, kimászott az árokból, leverte magáról a havat, és túláradó örömében hangos énekszóval újból rágyújtott a mindenek Teremtője magasztalására. Az erdő csak úgy visszhangzott énekétől.”

A bennünket körülvevő emberek számára, akár áldozatok árán is, szóval, de leginkább tetteinkkel Krisztus Király hírnökeivé kell lennünk. A közeledő advent erre jó lehetőség. Kezdjük az új egyházi évet új lendülettel, új lelkesedéssel.

csütörtök, november 18, 2010

Ferences Félóra 18



Szent Erzsébet
Interjú fr. Bakó Pállal ofm, a szent Erzsébet társulás alapítójával (1 rész)

kedd, november 16, 2010

kedd, november 09, 2010

Lateráni Bazilika felszentelése


Róma főtemplomai közül a Lateráni bazilika az első, mert a pápa székesegyháza. A homlokzatán ezt olvassuk: a Város (Róma) és a földkerekség minden templomának anyja és feje.
A Kr.utáni IV században építtette Nagy Konstantin császár, rögtön az után, hogy a kereszténységnek szabadságot adott a római birodalomban. Ettől kezdve lett a pápák székesegyháza, és „minden templom” anyja. Tűzvészek és földrengések pusztították. A barbár inváziók során többször kirabolták, de a rómaiak minden alkalommal újjá építették, sőt kibővítették, díszítették. A templom homlokzatán 15 szobor áll, egyenként 7 m magasak. Krisztust és néhány szentet jelenítenek meg. A templom főbejárata egy hatalmas bronzkapu, amelyet csak jubileumi esztendőkben nyitnak meg. A templom mennyezet fa kazettás, csodálatos díszítésekkel, bearanyozva. A padlózata olyan, mint egy márvány szőnyeg (50 fajta márványból készült a középkorban). A középső hajó tartó oszlopai között nagy fülkékben az apostolok szobrai állnak. A szentély apszisának mozaik képe egy hatalmas Krisztus arc. A legenda szerint az a Krisztus arcot mintázza, amely a szenteléskor jelent meg.
Ez a legenda szépet rávezet arra, hogy, a mai napon nem kizárólag a kőből épült templomot ünnepeljük, hanem valójában az Egyházat, Krisztus testét, amelynek ez a római templom fizikai megjelenítője.
Már a választott nép történelmében a templom fontos szerepet töltött be. Önazonosságuk szempontjából meghatározó volt: egy nép, egy törvény, egy templom – ezek voltak a nép hitének kifejezői. A templom, a nép számára Isten jelenlétének a helye volt. Az isteni ajándékok forrása. Ezért olvastuk az Ó-szövetségi olvasmányban Ezekiel prófétának a templomhoz kapcsolódó látomását.
Az evangéliumban pedig arról hallottunk, hogy miként viszonyult Jézus az Ó-szövetségi templomhoz, amikor kiűzte onnan a kereskedőket. Pedig ők az áldozatbemutatáshoz szükséges állatokat árusították, a pénz váltották, de épp ezzel egészen a hétköznapiság szintjére süllyesztették Isten szent helyét – a templomot. Az Úr Jézus tőle szokatlan keménységgel lépett fel. Az apostolok pedig így reagáltak: „visszaemlékeztek, hogy ez áll a szentírásban: buzgóság emészt a te házadért.” Ennek kapcsán fontos arra gondolnunk, hogy bennünket is hasonló buzgóság kellene, hogy ösztönözzön mind a kőből épült templom iránt, mind pedig lelkünk temploma iránt.
Szentmártoni Mihály sj az erre a napra irt prédikációjában olvassuk a következőket: Tanulságos megfontolni azt is, hogyan születtek a történelem során a nagy székesegyházak, katedrálisok. Egy-egy katedrális egy egész nép hosszantartó, kitartó és türelmes munkája eredményeként jött létre. Ki-ki a saját tudása és tehetsége révén járult hozzá, mindezt pedig az egekbe tornyosuló hit ihlette, amint ezt a templomtornyok bizonyítják. Ezért egyetlen templom sem csak közönséges épület, hanem sok ember hitének, szeretetének és áldozatkészségének a tanúja. A Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepe minderre felhívja figyelmünket, és arra buzdít bennünket, hogy felelősek vagyunk a templomainkért. Minden keresztény közösség feladata, hogy templomot építsen magának, nemcsak kőből valót, hanem mindenekelőtt lelki templomot, amely élő emberek közössége, akik között ott lakik az Isten.
Ahogyan szent Pál apostol is figyelmeztet: „Ti Isten temploma vagytok. Ügyeljen azonban mindenki arra, hogyan épít az alapra. Kinek-kinek a munkája mutatja meg, hogy erre az alapra mit épít.”

vasárnap, november 07, 2010

32. évközi vasárnap



32. évközi vasárnap, mise Székelyudvarhelyen a Barátok templomában.
32evkc
View more presentations or Upload your own.

Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.

csütörtök, november 04, 2010

Mise Jeruzsálemben



Mise a Szent Sírnál, Jeruzsálemben. Főcelebráns és prédikáció Péter Arthur ofm

Borromeo szent Károly

Itt elolvasható egy korábbi évben irt prédikáció a szentről.
Délután 4 órától Oklándon-, Udvarhely szomszédságában lesz búcsús szentmise. Igyekszünk rész venni, mert egyik kollégistánk oda való. A tavaly is hívtak, de nem tudtunk elmenni. Most igyekszünk bepótolni.

szerda, november 03, 2010