hétfő, április 17, 2017

Húsvéthétfő


A tegnap, Húsvét napján már részesülhettünk húsvét örömében. Ma Húsvéthétfőn folytatódik az ünneplésünk. A mai szentmisén is az evangéliumi részlet meghallgatása után tanulni szeretnénk azoktól, akik az első húsvét tanúi. Húsvét vasárnap reggel a hűséges kenet vivő asszonyok első útja az Úr Jézus sírjához vezetett, de csak az üres sir látványa fogadta őket. Visszafele indulva az üresen tátongó szikla sírtól az útjuk váratlan fordulatot vett, és találkoztak a Feltámadott Úr Jézussal. Az eltemetett Jézust keresték, de az élővel találkoztak. „Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme egyszerre, Jézus jött velük szembe” Az asszonyok esetében a történet ezt a címet viselhetné, hogy az üres sírtól a Feltámadottig. De íme, hogy ennek az ellenkezője is lehetséges. A katonák esetében egész más vége lett a történetnek. Ők is az üres sírtól indultak, de teljesen más lelkület vezette őket, ezért kaphatók voltak a hazug állításra, amiért pénzt kaptak. Az anyagiakkal megvásárolt katonák kizárták magukat a húsvét öröméből. Hazugsággal tartották fenn látszat világukat, és a valóság elhaladt mellettük. Így esélyük sem volt a pozitív változásra, sőt rosszabb helyzetbe sodródtak, mint voltak.
Az ő helyzetükben az asszonyokkal hasonló módon kezdődő történet inkább azt a címet viselhetné, hogy az üres sírtól a hazugságig.
 Az evangéliumban szereplők fizikai útja az üres sírtól, lelki utat is jelöl. A történet újra és újra ismétlődik. Ez az út lehet a hit útja azok számára, akik nyitott szívvel keresik az Igazságot, találkozni szeretnének az Úr Jézussal.
Mások számára ugyanaz az út, más eredménnyel zárulhat, mert hiányzik a hit, más a benső hozzáállás.
Húsvét másodnapján el kell gondolkodnunk azon, hogy mi milyen utat járunk? Meg kellene néznünk, hogy a hit útján lépdelünk-e, vagy csak a magunk útját követjük. Az ürességtől, vagy akár az értelmetlenségtől indulva van, aki eljut az Úr Jézushoz. Más az egyértelmű jelekből sem tud olvasni.
Még ha gyakran meg is tapasztaljuk emberi létünk határait, hogyha el is csüggesztene mindaz, ami akadályként elénk mered, a Feltámadott Krisztusban mindig van új lehetőség. Azonban sajnos az is előfordulhat, hogy a hozzáállás hiányában nem valósul meg ez a találkozás. Ne csukjuk be lelki szemünket a kegyelem valósága előtt. A hűséges asszonyok példája és annyi sok más húsvéti ember életútja a helyes választás lehetőségét kínálja fel számunkra. Járjuk húsvéti hittel az élet utunkat, hogy nekünk is részünk legyen a Feltámadottal való találkozás örömében.

péntek, április 07, 2017

vasárnap, március 26, 2017

Nagyböjt 4. vasárnapja

 Az Ó-szövetségi olvasmányban Dávid meghívásának történetét olvastuk, azt ahogyan Sámuel Isten utasítására rátalált Dávidra és királlyá kente. Tanulságos történet, mert a próféta nagyon emberi módon látott hozzá a küldetése teljesítéséhez. Azt akarta királlyá kenni, aki az ő szempontjai szerint a legjobban kitűnt a többiek közül. Isten terve azonban teljesen más volt. Ennek kapcsán fogalmazódott meg a következtetés: „Isten… nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”
Az efezusiakhoz irt levél részlete is a szentleckében, a belső értékekre, a lelki világosságra tereli a figyelmet. Szent Pál felszólításként fogalmazza meg és feladatul adja: „Ébredj, ki alszol, támadj fel holtodból, és Krisztus rád ragyog!” Itt találunk rá az evangéliummal kapcsolatos közös fonalra. Az Úr Jézus a lelki sötétségből világosságra akar vezetni bennünket. Erre jó példa a vakon született meggyógyítása. Számára azzal, hogy Jézus meglátta őt életének nagy lehetősége adódott, hogy megnyíljon a szeme és visszakapja mind a fizikai-, mind a lelki látását.
A vakon született számára az állapota a megélhetést jelentette. Mégsem akart megmaradni a sötétségben. A kételkedő farizeusok előtt bátran vállalta, hogy Jézus gyógyította meg őt. „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente vele a szemeimet, és azt mondta: »Menj el a Siloe tóhoz és mosakodj meg!« El is mentem, megmosdottam, és most látok.”
A Jézusba vetett bizalma lassan erősödött. Kezdetben még ingatag, és sajnos a környezete sem támogatta. A szülei magára hagyták, a szomszédok kételkedtek a gyógyulásában, a vallási vezetők olyan Istenről beszéltek neki, akivel ő nem találkozott, és nem hasonlított ahhoz, amit tapasztalt. A fizikai gyógyulása mégis fokozatosan elvezette a lelki gyógyuláshoz. „Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.”
A nagyböjti szentidő a lelki gyógyulásunkat szolgálja. Talán világosabban látjuk, hogy mit kíván tőlünk a vallásos élet, talán érthetőbb, hogy mit kell tennünk lelki haladásunk érdekében. A nagyböjt lelki gyakorlataiban mi is találkozunk Jézussal. Ugyanis nincs olyan élethelyzet, vagy életkörülmény, amelyben ne lenne szükségünk a tőle kapott lelki segítségre. Sose mondhatjuk elbizakodottan, hogy mi annyira világosan látunk az életben, hogy nincs szükségünk a Krisztus által hozott világosságra.

Valljuk meg belé vetett hitünket, és boruljunk le előtte, hogy megvalósulhasson a lelki gyógyulásunk.

szombat, március 25, 2017

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Gyümölcsoltó Boldogasszony



Jelek sokasága kíséri az életünket. Ezek a jelek, mindig egy mögöttes tartalomhoz vezetnek el bennünket. Tehát nem maga a jel a lényeg, hanem az, ami mögötte van.
Izaiás próféta arra biztatja Ácház királyt az első olvasmányban, hogy kérjen jelet Istentől. Vagyis bizonyosodjon meg arról, hogy Isten az ő oldalán áll és támogatja. Azonban Ácház túlságosan önzőnek bizonyult és nem akar jelet Istentől. Ezért egy ál kifogás mögé rejtőzött: „Nem kérek jelet és nem kísértem az Urat” Akár helyes is lehetne ez a hozzáállás, azonban jelen esetben nem az, mert most hitetlenség, beképzeltség van mögötte. Ezért tart ki a próféta az eredeti szándéka mellett és mégis elmondja az Úr üzenetét: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el, ami annyit jelent: Velünk az Isten.”  Olyan jelről beszél a próféta, amely nem kizárólag az akkori történelmi helyzetre vonatkozott, hanem távolba mutató, és Messiási jövendölés. Ennek a messiási jövendölésnek a teljesedését ünnepeljük a mai napon: „íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el, ami annyit jelent: Velünk az Isten.”  Az ismerős evangéliumi rész részletesen leírja, a mai ünnep tartalmát. Az angyal így szólt Máriához: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni.”  ….. „Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerinti”  A Szentírás magyarázók szerint, Máriának az a mondata, hogy „történjék velem a te szavaid szerint” egy örömteli sürgetést jelentett, egy készenlétet arra, hogy Isten akarata minél előbb megvalósuljon.
Mária készségesen igent mondott Isten felkérésére. Elfogadta, hogy Isten fiának az édesanyja legyen. Benne teljesült a jövendölés, és ő maga is jellé lett. Ő volt Istennek az a teremtménye, aki teljesen szabadon, tiszta szívvel ajándékozta oda magát Isten elgondolásának. Mária igenje Krisztus igenjét vetítette előre, amikor a világba jött, ahogy a Zsidókhoz írt levél idézi a 39. zsoltárt: „Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.” (Zsid 10,7)”….. „Mária válasza az angyalnak tovább folytatódik az egyházban, amely arra hivatott, hogy Krisztust megjelenítse a történelemben, készséggel kínálva fel szolgálatát, hogy Isten továbbra is meglátogathassa az emberiséget az ő kegyelmével. 
A beteljesült jövendölés nem veszítette el jel szerepét, ma is jel, a mai ünnep is feleleveníti ennek tartalmát. Nekünk is szűkségünk van arra, hogy a jel mögé lássunk és megerősödjünk abban a hitünkben és meggyőződésünkben, hogy „velünk az Isten.”  Ezért a nagyböjti szentidő szép és tartalmas színfoltja Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Arra hív, hogy mi magunk is váljunk jellé. Legyünk Isten szeretetének látható jelei mások számára. Az életünkből, cselekedeteinkből olvassák ki mások azt, hogy mi hiszünk, és bízunk Istenben. Itt a Csíksomlyói kegytemplomban, ezen a mai ünnepen, Máriával együtt fogalmazzuk meg és mondjuk ki a magunk készségét: „ Íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.”

vasárnap, március 19, 2017

Ferences félóra 177

Nagyböjt

Nagyböjt 3. vasárnapja



Az Ó-szövetségi olvasmányban együttérzéssel olvassuk Mózes küzdelmét-, lelki gyötrelmét, amelyet a választott nép okozott neki.
A nép zúgolódott Mózes ellen: Miért hoztál ki minket Egyiptomból, talán azért, hogy szomjúsággal ölj meg bennünket gyermekeinkkel és állatainkkal együtt?” A zúgolódás különösen azért volt fájdalmas Mózes számára, mert valójában Isten ellen irányult és hitetlenség volt mögötte. Miközben szomjúságában a fizikai vizet követelte a nép, nem érzékelték a lelki szomjúságot. Mózes által Isten a sziklából vizet fakasztott a szomjazok számára. Azonban kérdés, hogy a szívek sziklája mennyire nyílt meg? Hogy a csoda láttán enyhült a lelki keménységük?
Az evangélium témája is a víz, a szívnek a keménysége, amely Szabadítóra, Megváltóra vár. A jelenet Jákób kútjánál játszódott le, déli időben. Nem mellékes ez az apróságnak tűnő megjegyzés János apostol részéről. Ugyanis a déli hőségben nem jártak a kútra. Aki tehette a reggeli órában elintézte a vízhordást. Így a korai órákban volt a legforgalmasabb a kút környéke. Délben csak a szamariai asszony ment vízért, hogy elkerülje a találkozást másokkal, hogy ne kelljen szégyenkeznie az életvitele miatt. Ezért volt számára meglepetés, hogy ott találta Jézust, aki szóba állt vele. Pedig ez tilos lett volna. Nyilvánosan zsidó férfi nem beszélt nőkkel, még kevésbé bűnössel, vagy más vallásúval, mint ez a szamariai asszony. „Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?”
Egy jelképekkel teli beszélgetés tanúi vagyunk, amely az asszony részéről tele van félreértésekkel. Jézus azonban egyre mélyebb rétegekhez vezeti, hogy a jelenléte elérjen a szív keménységéig. „Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Az asszony, még ha lassan is, de megértette, hogy ki az, aki szóba állt vele. Ekkor szaladt is vissza a városba, és most már minden szégyen nélkül hívta az ott lakókat: Gyertek, nézzétek meg azt az embert, aki mindent elmondott, amit tettem! Lehet, hogy ő a Krisztus?” Ki is jöttek a városból, és odagyűltek köréje.
A nagyböjti szentidő, bennünket is el akar vezetni a felismeréshez, hogy észlelni tudjuk lelki szomjúságunkat, és keresni kezdjük az üdítő forrást, amely képes csillapítani ezt a hiányunkat. Előfordulhatnak zúgolódások, mint a választott nép esetében. Lehet, hogy szárazságon megyünk át, és utat tévesztettünk. Nyomaszthat kisebb, nagyobb bűn terhe, mint a szamariai asszonyt. Jézus azonban vár, hív, hogy közelítsünk hozzá. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, de ő párbeszédet kezdeményez velünk. Éljünk a felkínálkozó lehetőséggel, ugyanis csak a hit forrásából merített erővel őrizhetjük meg, és valósíthatjuk meg életünk egyensúlyát. Ez táplál bennünket, és ezt semmi mással nem helyettesíthetjük, nem is pótolhatjuk.
 Működjünk együtt, hogy a kegyelem megérinthesse a szívünk keménységét és megnyíljon a nagyböjt lelki adományai számára, amely minden lelki éhező és szomjazó számára elérhető. A hit eligazít, amikor életünk irányát keressük, amikor kiúttalansággal találkozunk. Tegyünk erőfeszítést annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk az Úr Jézushoz, mert ő az életünk forrása, és azok támasza, akik benne találják meg erejüket és menedéküket.   

hétfő, március 13, 2017

Fejlesztés

Azt tervezzük, hogy javítunk az internetes közvetítések minőségén, ami szélesebb sávú internetet igényel. Ehhez kérjük a szíves támogatást. Mihelyt elérjük a fejlesztéshez szükséges összeget, tájékoztatjuk önöket.
Adományaikat leadhatják a kolostor portáján, vagy az alábbi számlák valamelyikére küldhetik:
RON
Mănăstirea Franciscanilor Şumuleu
Cod fiscal: 5023480
BCR Miercurea Ciuc:
RO32 RNCB 0152 0423 6929 0001

HUF
Mănăstirea Franciscanilor Şumuleu
Cod fiscal: 5023480
BCR Miercurea Ciuc

RO14 RNCB 0152 0423 6929 0034
Cod Swift: RNCBROBUHR0

vasárnap, február 19, 2017

Évközi 7. vasárnap

A mindennapi életben-, az embertársainkkal való kapcsoltainkban sajnos azt tapasztaljuk, hogy gyakran előfordul a félreértés, a kisebb nagyobb konfliktus. A mai vasárnap szentírási szakaszainak tanítása ilyen helyzetekre nyújtanak segítséget. Már az Ó-szövetségi olvasmány néhány gyakorlati tanáccsal szolgál, amely ma is nagyon időszerű. „Ne táplálj gyűlöletet szívedben testvéred iránt. …..Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat.” Megalkuvást nem ismerő szavak ezek, amelyek eligazítást nyújtanak kisebb-nagyobb konfliktusaink rendezésében. Mennyire megrendítő: „Ne táplálj gyűlöletet szívedben.” Hogyha kioltanánk bensőnkből a harang lángolását, és nem táplálnánk azt, máris könnyebbé tennénk, saját életünket, és egyben a körülöttünk élők sorsát is. Ez pedig még az Ó-szövetség. Innen még tovább is van. Nézzük meg ennek a gondolatnak az evangéliumi folytatását. Az Úr Jézus szóhasználatát idézve: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták…………….Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt,..” A többlet az Ó-szövetséghez képest, hogy nem csak azt kéri, hogy ne tápláljunk gyűlöletet, hanem, hogy a rosszat jóval győzzük le: „tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket..” Hogyha nem próbáltuk volna, próbáljuk ki, hogy mennyire hatásos az, hogy jót teszünk azzal, aki velünk szemben ellenséges. Ugyanakkor mennyire segít ilyen esetben az imádság, ahogyan az Úr Jézus tanácsolja: „imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak…” Az ilyen imádságban elsősorban mi változunk, mi alakulunk. Ezt a célt jelzi az Úr Jézus szava, amikor az ellenségért való imádság motivációját ebben fogalmazza meg: „hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak.” Mindezt Jézus nyomában járva megtapasztalta szent Pál apostol is, ezért figyelmezteti a korintusi híveket, és egyben bennünket is, amikor kérdésként teszi fel: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek?” Azt is tudja szent Pál, amit mi is tapasztalunk, hogy mást mutat és tanít az úgy nevezett világ. Azonban erre a válasza: „E világ bölcsessége…. oktalanság Isten előtt.” Ma is érvényes, megnyugtató biztatásként írja le: „ti Krisztusé vagytok, Krisztus pedig az Istené.” Így valósítható meg az, amit az Úr Jézus az evangélium végén mond, és szent Pál esetében meg is valósult: „legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” Ez számunkra előttünk álló feladat, de Isten kegyelmi segítségével megvalósítható, úgy hogy legalább úton vagyunk, és haladunk a kitűzött cél felé.