vasárnap, február 28, 2010

Az Isten-tapasztalat hegyén

Nagyböjtben az Egyház fel akar vezetni az Isten megtapasztalásának a hegyére, amely egyben az önmegtagadás, és áldozatvállalás hegye is.
Arra ösztönöz, hogy legyen kreatív a böjtünk. Mindannyian vágyunk a szeretetre, megértésre. Leginkább a közvetlen környezetünktől várjuk el, hogy legyenek velünk szemben jóindulattal. Nagyböjtben az elvárás helyett, legyünk inkább mi a kezdeményezők. Ajándékozzunk meg másokat odafigyelésünkkel, tapintatunkkal. Az is lehet, hogy épp a munkához, a tanuláshoz nincs túl nagy kedvünk, és arra van szűkség, hogy több lélekkel, lelkesedéssel teljesítsük a ránk háruló feladatokat. Végül is a mindennapokban ezernyi lehetőség kínálkozik, hisz a szeretet találékony, csak meg kell találnunk, amit nekünk kell megtennünk. Ha ilyen lelkület él bennünk, konkrét elhatározásokkal és tettekkel akkor eredményesnek ígérkezik a Húsvétra való lelki készülődésünk, és azokhoz fogunk tartozni, akiknek reménye lehet arra, hogy olyan lelki tapasztalatokra tegyen szert, amelyek minden fáradságot és erőfeszítést kárpótolnak. Egyben ez nem csak egy szép Húsvét ígérete, hanem az örök Tábor hegy, az Istennel való örök és boldog együttlét reménye is..... A predikáció teljes egészében.

Alább meg is hallgatható az evangélium és a prédikáció

szombat, február 27, 2010

Arca ragyogott


Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó.

péntek, február 26, 2010

Kreativ böjt

bojt
View more presentations or Upload your own.

Tartózkodj a csüggedéstől. Tarts ki Jézus ígérete mellett, hogy az Ő terve tökéletes a te életedre.

csütörtök, február 25, 2010

szerda, február 24, 2010

A sors Mátyásra esett

Szent Mátyást sorshúzással jelölték ki apostolnak (ApCsel 1,15-17.20-26;), hogy betöltse a megüresedett apostoli széket és így kiegészítették újra tizenkettőre a közösséget. Isten akarata rendkívüli úton mutatkozott meg ezzel a sorshúzással. A történész Cezáreai Euzebiusz szerint Mátyás egyike volt az Úr hetvenkét tanítványának. Így már eleve a Krisztus követők szorosabb köréhez tartozott. Amúgy is feltétel volt, hogy olyant választanak, aki tanúja volt mindannak, ami Jézussal történt nyilvános tevékenysége idején, egészen a feltámadásig.  Mátyás kiválasztása mutatja, hogy Isten akarata sajátos módon is megnyilatkozhat. A mi dolgunk, főként az, hogy keressük saját szándékaink és Isten akaratának az egybecsengését..
 

kedd, február 23, 2010

"Körforgás!"

A nagyböjti időszak egyik kiemelt gyakorlata az imádság. Az olvasmányok erre irányítják rá a figyelmünket. Az Ószövetségi olvasmányban Izaiás próféta Isten hozzánk intézett üzenetét az esőhöz és a hóhoz hasonlítja, amely termékennyé teszi a földet. (Iz 55,10-11) Ugyanígy Isten szava, jóra ösztönző sugallata a lélek talajában elvégzi a munkáját, és imádságban, jó cselekedetben Istenhez tér vissza.
Isten nagy ajándéka, hogy Jézus a Miatyánkban megtanított bennünket imádkozni. (Mt 6,7-15)
Érdekes, hogy az apostoloknak azt mondja: „Ti így imádkozzatok.” Isten Fiaként, Jézus másként szólítja Atyának az Istent, mint mi emberek. Fentről jövő tanításként, helyes mederbe tereli a mi sokszor annyira gyarló imánkat. Mintegy tükröt tart elénk, hogy megvizsgáljuk, mi hogyan és milyen lelkülettel imádkozunk. Még ha másként, is mint az Úr Jézus, de Isten gyermekeiként, mi is atyának szólíthatjuk Istent. Assisi szent Ferenc egy magyarázatot irt a Miatyánk szövegéhez, amelyet gyakran imádkozott a zsolozsmában. Itt elolvasható, a hozzá fűzött magyarázatokkal együtt.

hétfő, február 22, 2010

Az egység záloga


Péter apostol, amikor az angyal segítségével csodálatos módon megszabadult Heródes király börtönéből, megerősítette a jeruzsálemi híveket, és "más helyre" távozott. A szíriai Antiochiában akkor már sok hívő volt, és az ő első püspökük lett Szent Péter. Antiochiai székfoglalását ünnepeljük a mai napon. Rómában a IV-sz.-tól ünnepelték, hogy kifejezzék a szent Péterre mint alapkőre épített egyház egységét. A mai evangéliumban ( Mt 16,13-19) Jézus egy szokatlan kérdést tesz fel az apostoloknak: „ Kinek tartanak engem az emberek.?”  Mire való ez a kérdés, valójában Jézus mit szándékszik megtudni? Hiúságból kérdezné, vagy tényleg nem tudná, hogy mi mindent mondanak róla az emberek?
Egészen biztos Jézus tisztában van önmagával, küldetésével, arra sincs szűksége, hogy mások világosítsák fel arról, hogy mi lakozik az emberben. Csupán az apostoloknak akar lehetőséget adni arra,  hogy vallomást tegyenek Jézus személyével  kapcsolatos álláspontjukról, és megvallják hitüket.
            Kezdetben az apostolok egész gyanútlanul ismételgetik mások véleményét.
” Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának mondanak.”
Vajon téves észrevételek, hamis felfogások voltak ezek? Nem teljesen, hisz megvizsgálva találhatunk hasonlóságot a felsorolt személyek és Jézus között.
-        Keresztelő szent János és Jézus rokonok voltak – de ezen kívül hivatásukban is találkoznak. Nyilvános működése kezdetén Keresztelő Jánoshoz hasonlóan Jézus is böjtölni és imádkozni a pusztába vonult vissza. Keresztelő szent János a bűnbánat keresztségét hirdette. Jézus is azt akarta, hogy mindenki keresztelkedjen meg vízzel és Szentlélekkel.
-        Hogyha Illés és az Úr Jézus személyét vetjük össze – kettőjük között is találunk hasonlóságot. Illésről tudjuk, hogy megszaporította a száreptai özvegy lisztjét és olaját. Jézus pedig számtalan csodát tett mások javára.
Viszont bármennyire is elemeznénk e hasonlóságokat mégis sokkal kirívóbbak a különbségek. Érezte is ezt biztosan mindegyik apostol, de a kérdésre, hogy „hát ti kinek tartotok engem? nem találtak megfelelő választ. Egyedül Péter válaszolt a többiek nevében is: „te vagy a Messiás.”
Sokkal egyszerűbb volt mások véleményét ismételgetni, azok észrevételét sorolgatni. Annál nehezebb feladatnak bizonyult valami olyant mondani ami a mélyről jön, ami személyes, ami tökéletesen fedi a valóságot. Még a Péter vallomása is rögtön kiegészítésre szorult. Ezért fűzte hozzá Jézus: „az Emberfiának szenvednie kell… de harmadnapra feltámad”
 A mai napon Jézus nekünk is felteszi a kérdést, hát ti kinek tartotok engem? Sokkal egyszerűbb mások véleményét ismételgetni. Azt, hogy mit mondtak a szentek Jézus személyéről, vagy épp a történészek, mit mondanak az ellenségei, mit tart Jézusról az utca embere, az értelmiségi és így tovább. Azonban a kérdés sokkal személyesebb – ma az Úr az én véleményemet szeretné hallani. A hitem szavát, az életem és tettem hitvallását várja az Úr. És itt nem lehet mellébeszélni, nem lehet kitérni a válasz elől. Olyan választ kell adnom, amelyet csak én adhatok és senki más - mélyről jövőt és személyeset. Nem körülcsomagolt, kidíszített szóvirágokat, hanem olyat, ami mögött tartalom van.
Hisz nyilvánvaló az evangélium következtetése: „ Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és úgy kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt.”
            Ma lehetőségem van megfogalmazni önmagam előtt is, hogy merre fele tart az életem, hogy milyen a hitem. Milyen az én kapcsolatom az Úr Jézussal. Ezen a nagyböjti napon álljak lelkiismeretem tükre elé és fogalmazzam meg személyes hitvallásomat.

vasárnap, február 21, 2010

Kisértések és ellenszerűk

Az Egyház a jó cselekedeteket adja kezünkbe, a lázadás kísértésének ellenszereként, hogy másokon segítve, másokkal kapcsolatba lépve megtapasztaljuk, hogy boldogságunk egymáson is múlik, hogy ezek az igazi értékek, melyekre Isten meghallgatja imánkat.
Egy komolyan átélt nagyböjt meghozza gyümölcseit majd a húsvéti ünneplésben. Gyakoroljuk, tehát az Egyház által kipróbál és ajánlott nagyböjti gyakorlatokat: a böjtöt, az imádságot és a jó cselekedetet....... Prédikáció

szombat, február 20, 2010

péntek, február 19, 2010

A pápa hamvazkodik



Hamvazkodás a Szent Szabina bazilikában.
A vatikáni rádió magyar nyelvű összefoglalója az eseményről, itt olvasható.

csütörtök, február 18, 2010

Higgyetek az Evangéliumban !


A Szentírásban találhatók olyan jelképes számok, amelyek a választott nép történetének valamilyen eseményéhez kapcsolódnak, és igy sajátos jelentőséggel bírnak.

szerda, február 17, 2010

Hamvazószerda

A farizeusok a vallásos életben nagyra értékelték az alamizsnát, az imát és a böjtöt. Ezek voltak az erény legfőbb gyakorlatai. Jézus is fontosnak tartotta e három klasszikus gyakorlat hangsúlyozását. Azonban a külső magatartás helyett, a bensőre, a lelkületre rányitotta a figyelmet.
Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt.” A képmutató, a hivalkodó már elvette a jutalmát az emberektől, ezért, Istentől nem kap jutalmat.
Az ima a lélek felemelése Istenhez, párbeszéd Istennel. Ezért téves, hogyha képmutató önmutogatás lesz belőle. Jézus nem a nyilvános, közös imádságot helyteleníti, hanem a farizeusok feltűnést keltő gyakorlatát, melyeknek a célja nem az Isten dicsérete volt, hanem mások figyelmének a felkeltése. A helyesen végzett ima, megvéd az élet kevélységével szemben, mert alázatossá tesz. Ki az, aki megállhat Isten előtt?
„Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók.”
Manapság a böjtöt sokan divatja múlt gyakorlatnak tartják. Olyannak, amit könnyen elhanyagolhatunk. Pedig tudjuk, mi minden adódik, ami rongálja az életűnket, és ezért nagyon lényeges erény a mértékletesség. Az étel, ital, cigaretta, megszokott kifejezések, vagy éppen a televízió adásaiban lehetünk mértéktartók, úgy hogy több időt és figyelmet fordítunk a jócselekedetekre és az imára. Egészen biztosan örömet szereznénk családtagjainknak, ha egészségesebb életmódot folytatnánk, ha több időnk lenne számukra, és nem más egyéb töltené ki teljesen az időnket.
Milyen jól járnánk mi is, ha a rendszeresebb ima folytán nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lennénk. Jobban kialakulna bennünk az Istenre és egymásra való odafigyelés érzéke..... a predikáció teljes egészében.
Bemutató erre a napra. (elmélkedésre)

kedd, február 16, 2010

Kis dolgok, nagy fontossága

„ Amit a világosság Atyja ad nekünk az égből, az mind jó és tökéletes.” – Szent Lecke (Jakab 1,12,18)
Mind az Ó-szövetségben, mind az Újszövetségben gyakran találkozunk olyan esemény-nyel, amikor Isten egész kis, jelentéktelennek látszó dolgot használ fel arra, hogy meg-mutassa irgalmát és szeretetét. Ilyen esemény volt Isten népének a kiválasztása, a Vörös tengeren való átvonulás, a próféták tevékenysége. Az Új szövetségben megemlíthetjük, magát az Úr Jézus születését, tevékenységét, csodáit. Az ember pedig mintha nem tanult volna korábbi tapasztalatokból újra és újra hasonló módon hitetlenkedve, bizalmatlanul közeledett Istenhez.
Erre jó példa a mai evangéliumi történet is (Mk 8,14-21.)
Az apostolok, Jézus társaságában hajóútra indultak. Időközben kiderült, hogy elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Miközben Jézus tanította őket, teljesen az foglalta le a figyelmüket, hogy nem hoztak magukkal kenyeret. Jézus ott volt velük a bárkába, de ők azzal foglalkoztak, hogy mi az, amiben hiányt szenvednek. Pedig már sokszor látták Jézust, csodát tenni. Ilyen volt a kenyérszaporítás is, amikor megtapasztalhatták, hogy Isten milyen bőkezű övéivel szemben, hogy nincs szűksége rendkívüli dolgokra, ahhoz, hogy kinyilvánítsa hatalmát és jóindulatát. Így nem csoda, hogy Jézus rájuk pirítva azt kérdezte: „Még mindig érzéketlen a szívetek?”
Az Egyház történelmében is hányszor fordult elő, hogy kis és jelentéktelennek látszó dolgok, események nőttek naggyá és tették nyilvánvalóvá Isten működését övéi körében. Ilyenek például a szerzetesrendek születése, szentek élete és tevékenysége, váratlan fordulatok nehéz időkben pl. üldöztetésben.
Mindez a mi életünkben is ismétlődő valóság.
Meg kellene tanulnunk a hit szemével látni életünk eseményeit, a történéseket. A jelentéktelennek tűnő dolgokat is értékelnünk kellene.
Holnap Hamvazószerda lesz. Elkezdődik a nagyböjti szent idő.
Tudatosítanunk kellene magunkba, hogy a kis, apró dolgok fontosságát.
Itt gondolhatunk a mindennapi imádságra, a szeretet cselekedeteire, lemondásra. Mindez bármennyire is jelentéktelennek tűnne, Isten kegyelmi áldásával , lelki életünk számára bő termést hoz.

vasárnap, február 14, 2010

Boldogok..... (?!)

A mai evangélium (Lk 6,17.20-26) boldognak nevezi azokat, akik Istenre alapozva élnek. Akik szegények, akik  éheznek, akik sírnak, akiket vallásos életük miatt gúnyolnak. „Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben!” Ugyanakkor, az Úr Jézus négy jajt kiált azokra, akik nem látnak túl önző énjükön, és önmaguk körül forognak. Ennek a célja, hogy ne vegyük túl könnyen, azt hogy ki tartozik. és tartozhat Isten országához. A meghíváson túl mindez döntés, hozzáállás, erőfeszítés kérdése is.
Fontos, hogy mindezt, mi is lelkiismeret vizsgálatunk tárgyává tegyük. A mai vasárnap

péntek, február 12, 2010

Nyílj meg!

,Effeta!', azaz ,,Nyílj meg!' Erre azonnal megnyíltak a fülei."1Kir 11,29-32; 12,19; Zs 80; Mk 7,31-37
Az Isten fele való megnyílás fontos követelmény. Egyben erény is. Ugyanígy a környezetünk fele való megnyilást sem hanyagolhatjuk el. Nem zárkózhatunk be csupán önös, szűk világunkba.

csütörtök, február 11, 2010

Betegek Világnapja

                                                      Nagyon találó a napi evangélium. (Mk 7,14-23)
Egy pogány édesanya kitartó közbenjárására az Úr Jézus meggyógyította annak lányát. Fontos és hatékony a közbenjáró ima. Ma különösen a betegek gyógyulásáért imádkozunk. Kérjünk testi-lelki erőt azok számára, akik ennek hiányától szenvednek.
A Betegek Világnapját II. János Pál alapította Fiorenzo Angelini bíboros, az Egészségügy Pápai Tanácsa akkor elnökének kérésére. Első alkalommal 1993-ban Lourdes-ban, majd minden évben a világ különböző részein tartották meg az ünnepnapot. XVI. Benedek pápa üzenetének a címe: „Az egyház szeretetszolgálata a szenvedőkért”. Ma szentmisét mutat be a Szent Péter bazilikában, ahova körmenetben érkezik az Angyalvártól Szent Bernadett Soubirous ereklyéje. Délután fél 5-kor újabb körmenetre kerül sor a Lourdes-i Szűz Mária szobrával és a rózsafüzér elimádkozásával. A résztvevőket a Szent Péter téren a Szentatya köszönti majd dolgozószobája ablakából.

szerda, február 10, 2010

Többlet erőfeszítés

Többlet erőfeszítésre van szűkség, hogy különféle, átlátszó ürügyekre hivatkozva ne hanyagoljuk el lelkünk dolgait. Végül is csak annyi kellene, hogy semmilyen körülményben ne feledkezzünk meg keresztény voltunkról. Mennyivel másabb lenne az életünk, hogyha Isten birtokolná az életünket, szívünk szentélyét, hogyha céljaink, terveink, cselekedeteink egybe esnének Isten szándékával. Nem lenne jó, ha szakadék tátongana vallásos életünk és mindennapi cselekedetünk között. Istennek való odaszenteltségében szent Skolasztika példakép számunkra. Kérjük a mai napra az ő közbenjáró imáját.......... predikáció

kedd, február 09, 2010

Sorrend

A napi evangélium a helyes sorrend egyensúlyára figyelmeztet. Az Isten törvénye mindent megelőz. Csak erre épülhetnek emberi törvények és szokások, úgy hogy összhangban vannak az alappal. A külső cselekedet benső tartás, "szív" nélkül üres formalizmus. Mit használ a kéz megmosása, hogyha nem tiszta a lélek. Azt hihetnénk, hogy ezek távoli idők, történelmi emlékei. Pedig a napi események igazolják annak aktualitását, hogy ne feledkezzünk meg a helyes sorrend egyensúlyáról.
1Kir 8,22-23.27-30; Zs 83; Mk 7,1-13

hétfő, február 08, 2010

Találkozás

1Kir 8,1-7.9-13; Zs 131; Mk 6,53-56" Az emberek rögtön felismerték őt, és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van."  
Mi felismerjük-e Jézus közeledését az élet eseményeiben, a szentségekben, imában, olvasmányokban? Ő  keres bennünket, de nekünk is el kell indulnunk, közelednünk kell hozzá, mert csak akkor lesz találkozás, ha nem egyoldalú a keresés.

vasárnap, február 07, 2010

A te szavadra

Gondolom, már mindegyikünkkel előfordult, hogy valamit lehetetlennek találtunk, és Isten kegyelme mégis ránk pirított. Hányszor tűnt már úgy, hogy hiába imádkoztunk, és amikor abba hagytuk volna meglepetésként tapasztaltuk Isten leleményességét. Érdekes történet: Egy ember azt álmodja, hogy bemegy a magkereskedésbe. A kiszolgáló egy angyal. Mit árulnak itt? Mindent. Akkor kérem szépen a háborúk végét, az ellenségek kibékülését, a szeretet végleges és minden feletti győzelmét. Egy pillant, ön félreértett valamit, nem gyümölcsöket árulunk, itt kizárólag, csak mag kapható.” ..... prédikáció

szombat, február 06, 2010

A te szavadra


Simon ezt felelte neki: ,,Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.'

péntek, február 05, 2010

Tántoríthatatlanul

HTML clipboardSir 47,2-11; Zs 17,31-51; Mk 6,14-29 
,,Embertelen zsarnok! Nem szégyenled, hogy egy nő testéről azt vágatod le, amiből mint gyermeket anyád téged is táplált? Tudd meg, hogy lelkemben továbbra is épek melleim, melyeket Istennek szenteltem. Belőlük merítek erőt magamnak.''Szent Ágotát a legnagyobb kínzások sem tántorították el attól, hogy hűséges maradjon Krisztushoz. Nekünk is meg kell tennünk a keresztény élet ránk eső részét, és meg fogjuk tapasztalni Jézus kegyelmi segítségét mindabban, amiben a legnagyobb szűkségünk van, különösen akkor, ha ez lelkünk javát szolgálja... tovább..

csütörtök, február 04, 2010

szerda, február 03, 2010

Miben bizunk?

A hit más tapasztalat, nem emberi érzékszervek adta biztonság. Jézus pedig ezt a hitet kéri. Amikor ma, mi is szent Balázs püspök közbenjárását kérjük valójában hitvallást teszünk. Megvalljuk azt a meggyőződésünket, hogy nem akarunk megállni csupán a földi látszólagos dolgoknál. Hogy elsősorban nem földi eszközökben bízunk. És a hitet hatékonyabbnak tartjuk bárminél. .... a predikáció

kedd, február 02, 2010

Jel szerepünk

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén az Úr Jézusnak a templomban való bemutatását ünnepeljük. II János Pál pápa szándéka szerint egyben az Istennek szentelt személyek, a szerzetesek világnapja is.
Sokszor hallunk, olvasunk arról, hogy a szerzetes jel, jelnek kell lennie. Elgondolkodtam, hogy valójában mi is áll e-mögött a kifejezés mögött. Eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt Rómában jártam, rendünk központjában, a kúrián. Egy hetes konferencia volt, előadásokkal megbeszélésekkel. Csütörtök este nagy meglepetésben volt részünk. Addig az étkezések önkiszolgáló módon folytak, de aznap a vacsoránál a ház tagjai szolgáltak fel. Ez a gesztus sajátos élmény volt. A rendünk vezetőségéből addig többeket csak az aláírásukból ismertem, amellyel a rendi dokumentumokat aláírták. Ez a gesztus, ahogyan vidáman és egyszerűen az asztalnál szolgáltak, számomra világosan és érthetően azt jelezte, hogy evangéliumi módon, szent Ferenc szellemében a rend szolgálatában állnak. A vacsorát, egy nagyon jó hangulatú vidám együttlét követte, én pedig egy nagy hálát és örömet éreztem azért, hogy ferences vagyok.
Gondolom, valahol itt van a szerzetesi élet, jel szerepe. Az a tény, hogy túlmutat önmagán. Kegyelmi pillanatokban, ösztönszerűen, szinte váratlanul, fellebbenti a teljesebb valóságot eltakaró fátylat. Arról mások tudnak beszélni, hogy milyen jelek vagyunk, mire emlékeztetünk. Én néhány olyan megfogalmazást szeretnék felhasználni, amelyet egy ifjúsági csoportba gyűjtöttem össze.
- A megkérdezett fiatalok azt mondták, hogy a szerzetes Isten irántunk való szeretetének a jele. A gyertyát a meggyújtott, égő lángja hívja életbe. Akkor tölti be igazán a feladatát, ha ég Az Istennek szentelt személy is tudatában kell, hogy legyen annak, hogy Isten szereti, ez táplálja, és ezt a szeretetet kell sugároznia. Úgy kellene égnünk az Isten iránti szeretettől, hogy ettől mások is lángra gyúljanak.
- Hivatásunk, fogadalmunk, életformánk révén azt jelezzük, hogy az evangéliumnak életet alakító-átalakító-, szervező ereje van. Az evangélium ma is gyakorlatba ültethető, úgy hogy hatással legyen az életvitelünkre. Ez kellene, hogy a mindennapi életünk kovásza legyen. Teilhard de Chardint idézhetjük: „ Krisztus úgy tapasztalható meg, mint a többi létező dolog. Amíg nem próbálunk feléje menni addig fantomnak (álomképnek) tűnik. De mihelyt arra merészkedünk, hogy minden valóságnál igazabbnak tekintsük s mindenek felett őt keressük, félreismerhetetlen benső érintései révén ő lesz számunkra a legszilárdabb valóság.”
- Fel akarjuk hívni a figyelmet, hogy céljaink, törekvéseink, vágyaink nem állhatnak meg kizárólag a fizikai világ határain belül, mert természetfölötti valóságok is léteznek. Ebből ered, egy nagyon lényeges dolog, hogy másképpen is fel lehet fogni a világot, mint ahogyan általánosan elfogadott, mint ahogyan a közhangulat sugallja.
- A lelkieknek meghatározó helye van és lehet az életünkben, hogy az ima és a tevékenység egymást támogatja és kiegészíti. Feladatunk Isten Országának az építése, a különféle kezdeményezéseink ezt célozzák.
- Isten irgalmas jósága és kegyelme állandó megtérésre, jobbá levésre ösztönöz.
- Vérrokonság nélkül is egymásnak testvérei vagyunk, lehetünk. Mindez önmagában is egy nagyon fontos jele annak, hogy Istenben összetartozunk, hogy szűkségünk van egymásra, és egymást segíthetjük az üdvösség útján.
A felsorolt lista, azzal kapcsolatban, hogy mire szeretnénk emlékeztetni, vagy mire kellene emlékeztetnünk nem teljes. A felsorolás folytatásra szorul. Mindenki folytathatja egyéni imában elmélkedésben. Egyben nagyon fontos feladat, hogy életállapottól függetlenül, ne szűnjünk meg hálát adni Istennek azért, hogy jelek által is ösztönöz, a keresztény életünk hivatás szerinti megélésére. Mindehhez Ő nagylelkűen, meg is adja a szükséges kegyelmeket.

hétfő, február 01, 2010

Hogyan készül?


A minap nekem szegezték a kérdést: hogyan készül a prédikáció? Spontán válaszként az jutott eszembe, hogy többféleképpen. Annyi minden befolyásolja, azt hogy miként is készül a prédikáció. Egyrészt míg oda jutunk, hogy prédikációt készítsünk próbából a teológián, sok prédikációt meghallgattunk már. Így indulásból van egy elképzelés, hogy ilyen prédikációkat szeretnék mondani, vagy épp nem szeretnék. A készülésben befolyásol, hogy mikor és kinek fogok prédikálni. Másként készülök egy szokásos vasárnapi misére, másként, hogyha gyerekeknek kell prédikálnom, netán fiatalok, vagy ha épp papok a célközönség.  Az sem mindegy, hogy van-e időm készülni, leírni, vagy sürget valami.  Az is befolyásolja a prédikáció elkészülését, hogy már prédikáltam-e arról az evangéliumról, vagy témáról, netán már van egy kész prédikációm is.
Vegyük a leggyakoribb esetet, a vasárnapi prédikációt, amelyet jelenleg a székelyudvarhelyi ferences templomban összegyűlő híveknek kell elkészítenem.
Igyekszem hét elején elolvasni a szentírási szakaszokat úgy, hogy azt először magamnak olvasom. Még nem gondolok a cél közönségre, arra sem, hogy mit fogok mondani. Inkább azt keresem, mit üzen nekem. Egyik nap elolvasom az evangéliumot. Más reggel az ószövetségi olvasmányt, majd a szent leckét. Egy ideje szerda, vagy csütörtök délelőtt bemutatót is készítek az evangéliumhoz. Ehhez leggyakrabban alapanyagul egy olasz honlapot használok. Amíg ezzel dolgozom, a szöveg, a képek, a zene alakítja bennem a mondanivalót. A bemutatót hét végén felteszem a blogomra és vasárnap a misék előtt levetítjük a templomban. Azt is bevallom, hogy meg szoktam nézni, hogy van-e már arra a vasárnapra kész prédikációm. Egy két más prédikációt is elolvasok, ami a szám íze szerint való. Ezután nekiülök és megírom az aktuális prédikációt. Amikor elkészültem, felteszem a honlapomra és ez alatt többször újra olvasom, rendezgetem a szöveget. Amikor ezzel megvagyok, kinyomtatom és, hogyha idejében elkészült még egy két nap ott hever az asztalomon. Néha belenézek, hozzáteszek, kiveszek. Szombat délelőtt egy időt arra szánok, hogy aláhúzom a fontosabb részeket, ismételgetem magamban, vagy hangosan a szentírási részeket, a mondanivalót. Az utolsó simítás a mise előtti óra, fél óra, ami nagyon meghatározó. Az mindenképp segít, hogyha ilyenkor körülöttem csend van, vagy épp be tudok ülni a kápolnába, hogy még egy kicsit elmerengjek. Ezután indulok el az elkészült prédikációval misézni és akkor örvendek a legjobban, hogy a mondanivaló megvilágítására prédikáció közben olyan dolgok, példák jutnak eszembe, amire addig nem is gondoltam. Arra tippelek, hogy talán ilyenkor a Szentlélek is ott lehet, valahol, elrejtve. Azonban ez akkor szokott jó lenni, hogyha korábban készültem a prédikációra, mert a készülést általában semmi nem pótolja.