szombat, december 19, 2015

Irgalom és öröm



Keresztelő szent János születésének hírüladásának körülményeiről hallottunk.
Az Úr angyala így biztatta Zakariást:
„Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. Örömed és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén.”
Valóban teljesedett ez az isteni ígéret és Keresztelő János öröm volt azok számára, akik Isten útján jártak. Ez elővételezte azt az örömet, amelyet Jézus születése hozott a világba.
Ferenc pápa:
„Állandóan szemlélnünk kell az irgalmasság misztériumát. Ez számunkra az öröm, a derûs nyugalom és a béke forrása. Üdvösségünk feltétele. Irgalmasság: a szó, amely kinyilatkoztatja a Szentháromság misztériumát. Irgalmasság: a végsô és legnagyobb tett, amellyel Isten elénk siet. Irgalmasság: az alapvetô törvény, amelyminden ember szívében ott lakik, aki ôszintén tekint a testvérre akivel az élet útján találkozik. Irgalmasság: az út, amely egyesíti Istent és az embert, mert kitárja a szívét arra a reményre, hogy bûneink, korlátai ellenére mindenkor szeretnek bennünket.”
Örvendünk a lehetőségnek, hogy Isten kegyelme meg ajándékozott az idei adventtel, amelyből már három hét telt el.
Örvendünk annak, hogy Isten megőriz kegyelmében.
Örvendünk annak, hogy Isten Irgalmas hozzánk -, és felkészülhetünk annak a megünneplésére, hogy az Úr Jézus megszületett a világnak és élővé akar lenni bennünk és közöttünk.
Örömmel adjunk hálát azért, hogy Isten szeretett gyermekei vagyunk.



péntek, december 18, 2015

Velünk az Isten



A mai evangéliumi részlet központi üzenete, hogy velünk az Isten. Ennek kiemelkedő példája, szent József és a boldogságos Szűzanya.
Az angyal megjelent Józsefnek álmában és így biztatta: “…. ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: ,,Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni’’ Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” 
Az angyal csak azután jelent meg Józsefnek, miután ő elhatározta, hogy Máriát jóindulatúan, csendben bocsájtja el.
Ez lelki életünkben is így van: Isten akkor mutatja meg jobban a nekünk szóló tervét, amikor egy válsághelyzetre szeretettel válaszolunk. Amikor ki tudjuk mondani, hogy legyen meg a Te akaratod. 
Keresztény élethivatásunkban, a Szűzanyához és szent Józsefhez hasonlóan, nekünk is azt az üzenetet kell közvetítenünk környezetünk fele, hogy velünk az Isten. Természetesen ez először mindannyiunk személyes tapasztalata kell, hogy legyen. Ezt a kegyelmi ajándékot kínálja fel Isten számunkra az irgalmasság évében, a szerzetesek évében, az imádságban, az elmélkedésben, a szentmisében, a szentírás olvasásában, a jócselekedetek felkínálkozó alkalmában.  
Ferenc pápa : „Gondolataink most az Irgalmasság Anyja felé fordulnak. Tekintetének édessége kísérjen bennünket a Szentévben, hogy valamennyien fölfedezhessük Isten gyöngédségének örömét. Az emberré lett Isten misztériumának mélységét senki sem ismerte meg úgy, mint Mária. Az ő életében mindent a megtestesült Irgalmasság jelenléte határozott meg.”
Karácsonyra készülőben, éljünk a sok felkínált kegyelmi lehetőséggel és másokat is segítsünk hozzá, hogy részük lehessen Isten lelki ajándékaiban, a megváltás kegyelmében.

csütörtök, december 17, 2015

Lelki családfa



Emberi életünkben fontos tényező a származás, a családi-, és rokoni szálak.
A mai evangéliumi részlet Jézus családfáját közli. Szent Máté evangélista célja, hogy elénk tárja, hogyan gyökerezik bele az emberiségbe Isten Fia. Egészen Ábrahámig vezeti vissza a családfát, akit minden hívő ősatyjának tekintünk. Vagyis az Úr Jézussal, közös ősökkel rendelkezünk.
Vallásos életünkben a legfontosabb tényező, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Ugyanakkor mindenki fel tud rajzolni egy lelki családfát, amely azt tartalmazza, hogy kik segítettek a vallásos életutunkon. Ebbe beletartoznak a szüleink, keresztszüleink, hitoktatók, papok, lelki vezetők, lelki jó barátok. Most az irgalmasság évében, legyünk hálásak, hogy Isten lelki kapcsolatokkal is megajándékozott, hogy a kegyelem világában összetartozunk, sok jóakaratú emberrel.
Ferenc pápa: „ A rendkívüli Szentév célja, hogy a mindennapjainkban éljük meg az irgalmasságot, mely az Atyától szüntelenül árad felénk. A Jubileum során engedjük, hogy Isten meglepjen bennünket. Ő soha nem fárad bele, hogy kitárja szíve kapuját, és újra meg újra megmutassa, hogy szeret bennünket és meg akarja osztani velünk az életét.”
A mai napon, az imádságos elmélkedés csendjében idézzük fel a lelki családfánkat. Adjunk hálát Istennek azokért, akik segítettek a vallásos életúton, és imádkozzunk értük. 
Ugyanakkor keressük annak a lehetőségét, hogy mi is a magunk helyén, tovább adjuk a lelki értékeket, és mi is segítsünk másokat a lelki fejlődésben.

szerda, december 16, 2015

Akinek el kell jönnie



Keresztelő János az újszövetség küszöbén állt. Meghirdette a Messiás közelségét, de a börtönben raboskodva mintha kétségei támadtak volna. Elküldte tanítványait, hogy megkérdezzék Jézustól: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy mást várjunk?” Jézus Izaiás prófétától vett idézettel válaszolt. „Vakok látnak, süketek hallanak, a szegényeknek hirdetik Isten országát.” Keresztelő János megnyugodhatott, mert a reménye célba juttatta, beteljesedett a várakozása.
          Ezek után meg kell vizsgálnunk, hogy mi miben  remélünk?  Rá kell kérdeznünk, hogy Jézusnak milyen mondanivalója van számunkra.
1980-ban II János Pál pápát, Franciaországi látogatásakor egy újságíró megkérdezte: „van-e még mondanivalója Krisztusnak a ma embere számára.” A pápa válasza az volt, hogy: „Csak neki van.” Vagyis, csak Krisztusnak van igazi és tartalmas mondanivalója az ember számára, beleértve a mi korunkat is.
          Ferenc pápa irja: „Az Egyháznak az a küldetése, hogy hirdesse Isten irgalmasságát, az evangélium dobogó szívét, melynek általa kell eljutnia minden ember szívéhez és elméjéhez. Krisztus Jegyese magáévá teszi Isten Fiának magatartását, aki válogatás nélkül közeledik mindenkihez.
Az Úr Jézus, keresésünkben, kérdéseink közepette válasz az élet különféle helyzeteiben:  - az élet megpróbáltatásaiban.
         - törekvéseinkben, amikor azon igyekszünk, hogy jobbá legyünk
         - akkor, amikor a reménytelenség kísért, vagy azt tapasztaljuk, hogy mások nem értenek meg
Ő legyen a legfőbb vigasztalónk és támaszunk, hisz egyedül csak Jézus Krisztus a Megváltó, benne remélünk.


kedd, december 08, 2015

Szeplőtelen Fogantatás



Ma veszi kezdetét az irgalmasság szent éve, azzal, hogy Ferenc pápa a szent Péter bazilikában megnyitja a szent kaput. Szeplőtelen fogantatás ünnepe szépen beleillik mind az adventi várakozásunkba, mind pedig az irgalmasság szent évébe.
A kapu-, az ajtó két világ közötti átjáró, amely összeköti azt, amit a fal elválaszt egymástól. A Szűzanya egyik megnevezése a sok közül, latinul porta speciosa, magyarul ékes kapu. Ő az, aki képes arra, hogy összekösse Isten világát az ember világával, összekötő kapocs, átjáró, közbenjáró.
A mai ünnepen az Ó-szövetségi olvasmányban a bűnbeesés drámája került felolvasásra. Az ember elkövette az első bűn és szomorúan kellett megtapasztalnia, hogy mennyire megváltozott a viszonya Istennel, önmagával és egész környezetével. Ezzel falat emelt Isten és az ember világa közé.
Isten tudta, hogy az elrontott jó viszony helyreállításához, a fal lebontásához, az embernek már nincs elég ereje, ezért ígéretet tett, hogy az asszony ivadéka széttiporja a kígyó fejét. Ez volt az első örömhír (proto evangélium)
Ennek a tervnek a kivitelezéséhez, volt szűkség a Szűzanya aktív közreműködésére. Akinek Isten feladatot ad, azt különös kegyelmi segítségéről is biztosítja. Ezért mondta az angyal Máriának, és Máriáról, hogy „kegyelemmel teljes.” Mária az egyedüli kivétel az emberek közül, aki létezésének első pillanatától kezdve mentes volt az eredeti bűntől. Mária lelkét sose érte szeplő, nem érintette semmiféle bűn: sem az eredeti bűn, sem személyes bűn. Ezt hittételként, IX Piusz pápa hirdette ki 1854-ben. Ez a Szeplőtelen Fogantatás dogmája.
Az első ember elrejtőzött, amikor számot kellett adnia tettéről. Isten azt kérdezte: hol vagy, miért rejtőzöl el?
Amikor Máriát szólította az angyal, így válaszolt: Íme, az Úr szolgála leánya, legyen nekem a te igéd szerint. Mária hitt Isten ígéretében és rábízta magát teljesen.
Az adventi idő, a megnyíló szent év bennünket is figyelmeztet, hogy feladatunk együtt működni az isteni kegyelemmel, hogy új emberré váljunk.
Ferenc pápa az irgalmasság évét meghirdető levelében ezt írja:
Talán régóta megfeledkeztünk arról, hogy megmutassuk és járjuk az irgalmasság útját. Egyfelől a kísértés, hogy mindig és csakis az igazságosságot keressük, elfeledtette velünk, hogy az irgalmasság az első, szükséges és kihagyhatatlan lépés.”
A mai napon emlékezzünk Isten irgalmas tetteire, amelyeket üdvösségünk érdekében cselekedett. Ez pedig bátorítson bennünket arra, hogy mi magunk is legyünk irgalmasak, mint az atya.