szombat, december 23, 2017

Utolsó simítás



Malakiás prófétától olvastuk az Ó-szövetségi olvasmányt: „Íme, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat.” Arról hallottunk, hogy Isten hírnököt küld, hogy megismertesse üdvözítő tervét az emberrel. A próféta félelmetesnek írja le a Messiás eljövetelének napját, és ezt kérdezi: … „ki maradhat állva, amikor megjelenik?” Ebből kiindulva, az Ó-szövetség lelkiségével voltak olyanok, akik egy haragvó-, bűntető messiás érkezésére vártak.
Az evangéliumban Keresztelő Jánosnak, az Úr Jézus előhírnökének születés története hangzott el. „Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.” ….. „Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” Keresztelő János születésével és tevékenységével a választott nép körében hangsúlyosan tapasztalhatóvá lett Isten működése a világban.
          Igaz, hogy az Úr Jézus születését nem olyan természeti jelenségek kisérték, mint amiről Malakiás beszélt. Mégis sokkal lényegesebb dolog történt, az emberi természetben. A mai nap számunkra is a Karácsony ünnepének közvetlen előhírnöke. Foglalkoznom kell a gondolattal, hogy milyen lelkülettel érkezem meg az ünnepre? Ugyanis a sokirányú készülődés elvonhatja a figyelmünket.  Ezért fontos lenne, hogy bármihez fogunk például a mai nap, abban legyen benne, hogy az Úr Jézusért tesszük. Ahogyan Keresztelő Jánosról elhangzott, hogy: „nyilván az Úr van vele.” Isten részéről egyértelmű, hogy velünk akar lenni. Kérdés, hogy bennünk megvan-e a készség-, a jó szándék és törekvés, hogy az Úr Jézus számára helyet szorítsunk az életünkben. Az utolsó adventi hétvége arra figyelmeztet, hogy ma és holnap, advent 4. vasárnapján, sok minden más mellett, a lelkiek területén is el kell végeznünk az utolsó simításokat. Ezt felkínált lehetőségként, használjuk is ki.

Nincsenek megjegyzések: