hétfő, december 25, 2017

Karácsony ünnepe




Általában azt kedveljük, hogyha mások türelmesek velünk, és hogyha valamit nem értünk újra fogalmazzák,. Karácsony ünnepe Isten irántunk való türelmes szeretetének a megnyilvánulása. A felolvasott szentleckében ezt hallottuk: „sok ízben és sokféle módon szólt egykor Isten az atyákhoz a próféták szavával. Most, a végső napokban Fia által szólt hozzánk.” Az idők folyamán sokszor és sokféleképpen próbálkozott Isten az Ő üzenetét közölni velünk, mert az ember, néha olyan nehezen fog fel dolgokat. Mennyi türelemmel nevelgette Isten a választott népet, hogy képes legyen felismerni közeledését. Erről énekel, költői módon Izaiás próféta az első olvasmányban: „Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki békét hirdet, örömhírt hoz, kikiáltja a szabadulást.” A prófétai látomásban a megvalósulás képe is feltűnik: „az Úr felemelte szent karját…, szabadulást szerez Istenünk.”  Izaiás még csak jövendölt erről.
Karácsony a megvalósult ígéret ünnepe. „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott”. Az isteni szó, azért, hogy érthetővé legyen testet öltött, kisgyermek alakjában jött közénk. Érthetővé, és megérinthetővé tette magát. Közel jött hozzánk. Ez Isten kezdeményezése. Testté lett. Köztünk lakott. Szent János örömmel fogalmazza meg és büszkén mondja ki az evangéliumban: " mi láttuk az ő dicsőségét." Tapasztalatból beszél, mert valóban fizikailag is sokszor látta a Krisztus arcáról sugárzó isteni dicsőséget, például a Tábor hegyén, vagy az utolsó vacsorán. Ennek a szeretetnek a tükröződését tartja a legnagyobb isteni ajándéknak, kegyelemnek. Ezt írja, hogy "telve volt kegyelemmel és igazsággal."
A kegyelem, amiről itt szó van, az Atya szeretete. Jézus elhozta a világba, a mi életünkbe Isten szerető pillantását. Ez a kegyelem, ami maga Krisztus: Isten szerető kezdeményezése. A kegyelem ajándék. Ez nem tőlünk függ. Nekünk egyszerűen csak el kell fogadnunk. Ugyanakkor Istennek ez a felénk hajló szeretete, részünkről is szeretetet vár. Ő annyira közel akart kerülni hozzánk, annyira alázatossá vált, hogy a mi szeretetünktől függő kisgyermekké lett. Így mindannyian bátran közeledhetünk hozzá. Nem távolodhatunk el, hanem ellenkezőleg közelednünk kell Istenhez és egymáshoz egyaránt. Karácsony ezért, a kapcsolat, a szeretet, a család és a közösség ünnepe. A karácsonyi ajándékozásban jó lenne, hogyha elsősorban az tudatosodna, hogy Isten Fia ajándékká lett értünk. Ezért, karácsonyi feladat, hogy ajándékká váljunk mások számára. Nyilván ez nem kizárólag csak egy karácsonyi jó elhatározás, hanem egész életre szóló kihívás.
A fejlődő orvostudomány mára lehetővé tette a szervátültetést. Hogyha a beteg test befogadja például az átültetett szívet, ez a beavatkozás új életlehetőséget nyújt. A hasonlattal élve kétezer évvel ezelőtt, az első karácsonykor Isten beoperálta az Úr Jézust a világ testébe. Azóta újra és újra azt kéri, hogy fogadjuk be, engedjük be a saját életünkbe, közösségünkbe, a világunkba. Hogyha ezt megtesszük, új lehetőséget kapunk a növekedésre, fejlődésre.  Isten a maga részéről az első Karácsonykor a lehető legnagyobb lépést tette meg felénk, és ma sem szűnik meg szeretettel és türelemmel közeledni hozzánk. Most rajtunk a sor, hogy elfogadjuk Isten ajándékát és azt másokkal is megosszuk.

Nincsenek megjegyzések: