kedd, december 26, 2017

Legyetek óvatosak



Az Úr Jézus figyelmeztetése így hangzott a mai evangéliumban:” Legyetek óvatosak az emberekkel szemben  Meglepőnek találhatjuk ezt az Úr Jézus ajkáról, és úgy tűnhet, hogy kilóg a karácsonyi képből és hangulatából. Mi valahogy más felszólításra várnánk: például, hogy szeressétek egymást, ne bántsátok meg egymást, legyetek türelmesek. Ez mind-mind, nagyon fontos és helytálló, azonban azon is el kell gondolkodnunk, hogy ma Krisztus milyen fajta óvatosságra int bennünket. Karácsony másodnapján, szent István vértanú ünnepe, a tanúságtétel és az áldozatvállalás fontosságára irányítja a figyelmünket.
Az evangéliumi rész első mondatát tovább olvasva kiderül, hogy azért kell óvatosnak lennünk, mert a Krisztus követőnek üldözésben is része lehet:  „bíróság elé állítanak…. helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.”   A tanúságtétel  minden helyzetben és körülményben kiemelt feladat, ez alól a kötelezettség alól nem ment fel az emberi félelemből, vagy okoskodásból fakadó óvatoskodás, vagy elvtelenség. Sőt a Szentlélek erejére támaszkodva tudunk eleget tenni a tanúságtétel feladatának: „nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek.”  Ígéret is kapcsolódik hozzá:  aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.”
Az evangéliumi követelmények gyakorlatba ültetése nyomon követhető szent István első vértanú életében. Krisztus követőként nem számíthatott más sorsra, mint az isteni kisded: neki is visszautasításban volt része. Amikor Jézus földre szállt vonzotta a pásztorokat, a bölcseket. Megérkezése azonban már fellobbantotta Heródes gyilkos haragját, és az életére tört. Szent Istvánt a Krisztusról szóló tanúságtételéért a nép haragja, ítélő szék elő hurcolta. Zavarta őket, hogy: „István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt.”  Nem a saját emberi bölcsességét hirdette, mert: „a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.”
Az Úr Jézustól tanult lelkülettel élt és halt meg. Ugyanis miközben megkövezték így imádkozott „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Mindvégig állhatatos maradt és üdvözült.
          Az élet mindennapi körülményei bennünket is tanúságtételre köteleznek. A keresztény életvitelünk nem lehet annyira rejtett, hogy azt mások ne vegyék észre. Itt az óvatosság nem erre vonatkozik, hanem inkább arra, hogy a keresztény életünk ne legyen oktalan hivalkodás, vagy dicsekvés. A Lélek erejére támaszkodva tehát, nekünk is feladatunk szóval és tettel egyaránt nyilvánvalóvá tenni a Krisztushoz való tartozásunkat. Hogyha ez a tanúságtétel hiteles, nem mindig-, és nem mindenkinél fog elismerést kivívni. Nekünk mégis mindenek előtt Isten tetszését kell keresnünk, és a lelkiismeret szavára kell hallgatnunk. Még ha akár önmagunkban, akár másokban akadályokba ütköznénk is, karácsonynak a kegyelme Krisztus-követésre kötelez. Minden körülmény között vállalnunk kell Krisztus követését, és a róla való tanúságtételt, mint azt  István vértanú tette.

Nincsenek megjegyzések: