Hatékony jelek

Jézus rejtett-, és nyilvános életében egyaránt kimondott szavai és végrehajtott tettei üdvösségszerzőek voltak. Semmi nem volt céltalan abból, amit mondott és tett, mindig megvalósította amit akart, és mély üzenetet hordozott minden kor embere számára. Benne megtapasztalták Isten működését az emberek között. Csodáit mindig tettek, gesztusok kisérték. Meg akarta értetni, hogy milyen a láthatatlan kegyelem világa.  Egy nagyobb valóságra mutatott rá külső jelekkel, ezért minden tette szentségi jel volt. Az Atya jele volt az emberek között. Előkészítette, hirdette azt amit Isten adni akart az embereknek Egyházán keresztül.

Mindaz, ami Jézusban látható, és megtapasztalható volt, az fellelhető a szentségekben. Mennybemenetele által Egyházára bízta, hogy közvetítse igéjét, és folytassa üdvözítő tevékenységét a szentségekben. A szentségekben építi Isten országát. Tevékenyen jelen akar lenni közöttünk.

            „A Lélek által, aki elvezet a teljes igazságra!” Az Egyház lassanként felismerte azt a kincstárat, amelyet Krisztustól kapott. Felismerte azt a feladatát, hogy meg kell határoznia a szentségek kiszolgáltatásának módját.

Van, aki arra gondol, hogy milyen szerencsés volt az aki Jézus életében láthatta, tapasztalhatta őt, hallgathatta az ő tanítását. Viszont a szentségekben valóságos kapcsolatba kerülünk Krisztussal, az ő életében részesülünk.

Szent Ferenc. 1 int.(8)” Mindazok tehát, akik a mi Urunkat Jézust csak embersége szerint látták és nem látták őt lelke és istensége szerint, és nem hitték róla, hogy Isten valóságos Fia, elkárhoztak. (9) Hasonlóan azok is, akik látják ugyan a szentséget, mely az oltáron a pap kezében az Úr szavai által a kenyér és bor színében megszentelődik, de nem látják lelke és istensége szerint és nem hiszik róla, hogy az valósággal a mi Urunk Jézus Krisztus szentséges teste és vére, elkárhoznak”. Lélek szerinti látásra van szükség.

            A szentségek Krisztus által alapított külső jelek, amelyek láthatatlan kegyelmet közvetítnek, a mi üdvözítésünkre. Bennük Krisztus személyesen cselekszik az ember javára. Azokban, akik a megkívánt feltételek mellett felveszik, meghozza a gyümölcsöket.

A hét szentség érinti a keresztény élet minden fontos állomását. A keresztségben új tagok születnek az Egyház számára, növekszik, gyarapszik az Egyház. A bérmálásban lelkileg felnőttekké válunk. Földi életünk zarándokútján az Oltáriszentség táplálékunk. Ha bocsánatra, irgalomra szorulunk, a bűnbánat fürdőjében tisztulunk meg. A házasság, az egyházi rend egy- egy életállapotot szentel meg, és megadja a hozzá szükséges kegyelmeket. A szenvedő tagokat pedig a betegek szentsége erősíti. A szentségekben tehát a Szentlélek által a keresztény hitélethez születést, növekedést, gyógyulást és küldetést kapunk.

            „A szentségeknek az a rendeltetésük, hogy az embereket megszenteljék, Krisztus Testét felépítsék és az Istennek kijáró tiszteletet megadják; mint jelek pedig a tanítást is szolgálják. A hitet nem csak feltételezik, de szavakkal és anyagai valósággal táplálják, erősítik és kifejezik, ezért joggal mondható, hogy a hit szentségei.” KEK 1123

            Nagyon fontos feladat a szentségekről szóló ismereteknek és a szentségi életnek az elmélyítése. Ma tegyük fel a kérdést, hogy számunkra mit jelentenek a szentségek, hogy valóban személyes találkozási alkalmak-e az élő Krisztussal, az isteni kegyelemmel? Ha pedig nem eléggé, mit kell tennem annak érdekében, hogy ez jobbá legyen, különösen most az adventi időben?