Gyakran arra vágyunk, hogy változzanak a körülményeink és a lehetőségeink, mert ettől a változástól azt reméljük, hogy könnyebbé lesz az élet terhe. Azonban azt is megtapasztalhattuk már, hogy megtörténik az annyira óhajtott külső változás, és mégsem eredményezett hosszú távon benső változást. Ugyanis elsősorban belső döntés következménye, az hogy értelmessé váljon mindaz, amit teszünk, amit meg kell oldanunk, amivel találkozunk. Vagyis azzal hogy terheinkkel, keresztény hozzáállással Jézushoz megyünk, a lelkület változik meg. Jézus igája édes és a terhe könnyű, mert önmagában hordja értelmét. Így fizikailag akár fáradtak is lehetünk, vagy akár kimerültek, mégis lesz olyan benső erőforrásunk, amelyek képessé tesznek az értelmes életre. Nem az életkor, nem a testi erőnlét, hanem az odaadás, a törekvés, és a célba érés biztos tudata tesz igazán erőssé és kitartóvá. ...... A teljes szöveg
1 megjegyzés:
Szent Ritát, özvegysége és két felnőtt gyermekének halála után Keresztelő Szent János, aki ugyancsak késői gyermeke volt szüleinek, vezette be a Szent Mária Magdolna hermetikusan elzárt kolostorába, ahol azelőtt háromszor is elutasították felvételi kérelmét. Ő testreszabottan adja példáját annak, hogy „akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak.” Bízott az Úrban, teljesült gyermekkori álma, és csodálatos módon szerzetes lett belőle. Krisztus homlokára tett egy tövist a töviskoszorújából, melyet nagy fájdalommal élete végéig viselt, miközben sebének bűze elriasztotta nővértársait, és ezért el kellett tőlük elthentkülönülnie. A kolostor, a jubileumi évben, nővéreket küldött Rómába zarándok útra. Rita nővér ilyen sebbel és az abból eredő bűz miatt, nem szerepelt a kiválasztottak névsorában. Buzgó imája hatására eltűntek a sebei, de azért a tövis okozta fájdalmat továbbra is érezte. Rendfőnöke akkor megbízta a kis csoport vezetésével, és mindenki kapott némi pénzt is. Voltak köztük, akik az összeg láttán elbiggyesztéttek ajkukat, mert az bizony nagyon kevés volt.
Amikor a folyón azon a hídon keltek át ahol férjét megölték, a nővérek nagy megrökönyödésére, a rendfőnöknőtől kapott pénzt beleszórta a vízbe. Mire gondolhatott? Valószínű, hogy Szent Máté evangéliumára: Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se botot: megérdemli a munkás az ellátását.
Vagy talán arra, hogy: Nézzétek az ég madarait, nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket.
A nővérek oda vissza útja három hónapig tartott, és közben semmiben sem szenvedtek hiányt, csupán lábápolásra volt később szükségük, mert az utat gyalogszerrel tették meg.
Mit is ír Mihály Atya? „Azzal hogy terheinkkel, keresztény hozzáállással Jézushoz megyünk, a lelkület változik meg. Jézus igája édes és a terhe könnyű, mert önmagában hordja értelmét. Így fizikailag akár fáradtak is lehetünk, vagy akár kimerültek, mégis lesz olyan benső erőforrásunk, amelyek képessé tesznek az értelmes életre. Nem az életkor, nem a testi erőnlét, hanem az odaadás, a törekvés, és a célba érés biztos tudata tesz igazán erőssé és kitartóvá.”
Ámen.
Megjegyzés küldése