szerda, december 10, 2014

Remény



Iz 40,25-31; Zs 102; Mt 11,28-30

A mai szentírási szakaszok a keresztény reményünkben, felkészülő várakozásunkban erősítenek.
Már az Ó-szövetségi rész szavai is lelkesítőek. Izaiás próféta költői kérdésként teszi fel: „Kihez hasonlítotok  ti engem?” Azért, hogy kifejthesse, hogy a legfőbb erőforrás és támasz az örökkévaló Isten. Ugyanis: „Isten erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerülteket…. Még a fiatalok is elfáradhatnak…., de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak.”
Az evangélium még személyesebb hangvétellel folytatja. Ez természetes is, ugyanis Jézus Krisztusban Isten személyes arca nyilvánult meg,
„Jézus így szólt az őt követő emberekhez: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket.” 
Nincs olyan ember, aki élete folyamán a fáradságnak valamilyen formáját meg ne tapasztalta volna. Annyiféle fáradság, ellankadás lehetséges, kezdve a fizikai fáradságon át, egészen a lelki elernyedésig, vagy akár a fásultságig.
Ilyenkor a legnehezebb, hogyha elhalványul, vagy elfogy a remény arra, hogy hamarosan lehetőség lesz a pihenésre, – vagy nincs remény arra, hogy találkozni fogunk valakivel, aki erőt önt belénk, aki felvillantja előttünk a szabadulás lehetőségét.
Jézus minden élethelyzetre felkínálja az ő segítségét, személyes támogatásáról biztosít. Arra ösztönöz, hogy bármilyen nehézség, fáradság esetén, forduljunk bizalommal hozzá, mert ő mindig jelen van a mi számunkra.
„Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek.”
Engedjük, hogy a mai napon, ebben az adventi szentmisében az Úr Jézus mellénk szegődjön és elkísérjen a nap minden szakaszán. A közös- és személyes imában, énekekben, de legfőképpen a szentáldozásban tárjuk eléje aggodalmainkat, nehézségeinket és fájdalmainkat. Ugyanakkor fejezzük ki a bizalmunkat, belé vetett hitünket, hogy megvigasztalhasson minket, reményt nyújthasson, és így új erőre kapva mi magunk is mások számára a remény embereivé váljunk.


Nincsenek megjegyzések: