csütörtök, december 04, 2014

Ne csak szóval

 Advent I. hete Csütörtök

„Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.”
          Az Úr Jézus sose áll meg a felszínnél, a látszólagosnál, mélyebbre tekint.
Ezért fejti ki azt az igazságot, hogy a vallásos életben nem elég a szóval való megvallás, a tettek jelzik, hogy milyen is a hitünk.
Nézzük meg Assisi szent Ferencnél milyen volt a szóbeli megvallása annak, hogy az ő élete az Úr Jézushoz tartozik és milyen tettek fakadtak ebből.
          Szóbeli megvallás:
Különös buzgalommal kereste a magányos helyeket, és minden földi gondtól mentesen huzamosabb időt töltött ott Krisztus sebeiben. Legbiztosabb kikötője az imádság volt. Imádsága nem volt rövid lélegzetű, hanem ellenkezőleg, hosszú és buzgósággal és szelíd alázattal teljes”. 1 Cel 27
          Tettek:
„Egy időben... bejárta az Assisi környékbeli falvakat és templomokat... és magával vitt egy seprűt, hogy a templomokat kitakarítsa.” (Perugiai legenda, 18.)
Az adventi idő jó lehetőség, hogy a vallásosságunk szóban és tettekben is megnyilvánuljon.
  „A mi Urunk nem annyira tettek nagyságát nézi, hanem a szeretetet, amivel véghezvittük őket.”  Avilai Szent Teréz
Nem feltétlenül kell rendkívüli és nagy tettekre gondolnunk. Fontosabb az, hogy gyakorlatiasak legyünk és megvalósítható dolgokra gondoljunk.
Próbáljuk meg minden tevékenységünket szeretettel megtölteni. A vallásos élet gyakorlásában-, a feladatainkban lehet, hogy ugyanazt kell tennünk, mint máskor, lehet, hogy látszólag ugyanúgy tesszük, mint máskor, csak épp tudatosítanunk kell a szívünkben a szeretetet, és máris más lelkülettel fogjuk mindezt tenni.

Nincsenek megjegyzések: