kedd, december 16, 2014

A szó és a cselekedet

A szó, Isten nagy adománya az ember számára. Mégis mintha a sok beszéd mára elveszítette volna az értékét. Mennyi mindent ígértek már nekünk és mennyi mindent ígértünk már életünkben mi magunk is.
A mai nap evangéliumában különféle magatartásokról hallunk. Beváltott és be nem váltott ígéretek hangzanak el. Egy kérdéssel indul az evangéliumi részlet: „mi a véleményetek?” Jézus ezzel lehetőséget akar teremteni, hogy hallgatói, mi magunk is felülvizsgáljuk a magatartásunkat.
 - Az első fiú: „Nincs kedvem!”, de aztán mégis kiment. Kezdetben megtagadta az engedelmességet, de utólag mégis engedelmeskedett.
- A második fiú: ”Szívesen Uram!”, de nem ment ki. Szavával, látszólag engedelmeskedett, de tettek nem követték. Valójában az evangéliumban szereplő két fiú közül egyik sem lehet példakép, mert egyikük sem volt következetesen engedelmes. Nem igazán tökéletes, hogyha első szóra nem engedelmeskedünk. A harsogva kimondott ígéretek mögött, pedig sok tagadás rejtőzhet. Azonban bármelyik helyzet kijavítható.
Az evangéliumban az a fiú javította ki helytelen magatartását, amelyik kezdetben nem engedelmeskedett, de utólag mégis meggondolta magát. Valójában a másiknak is lehetősége lett volna a javításra, de nem élt vele. Ennek okát nem ismerjük, erről nem szól az evangélium. Jézus hallgatóiról viszont tudjuk a kevélységük akadályozta a megtérésben. Többre tartották magukat, mint Zakeus a vámos, mint a bűnös asszony, mint a házasságtörő nő, és így tovább. Ezek a bűnösök találkoztak Jézussal és a Vele való találkozás nem múlt el nyomtalanul az életükből, hanem megtértek, és megváltoztatták az életvitelüket. A főpapok és a nép vénei megütköztek azon, hogy Jézus szóba állt ezekkel a bűnösökkel, és nem ismerték fel, hogy ők maguk mennyire helytelen úton járnak. Ezért kiérdemelték Jézus feddését: „ti, akik mindezt láttátok, még ezután sem tértetek jobb belátásra, hogy higgyetek”
A számunkra levonható tanulság, hogy Isten újra és újra felkínálja a javulás lehetőségét. Míg életben vagyunk bármikor, visszatérhetünk az általa felkínált helyes útra. A jelen döntése a fontos és mérvadó, amely Isten kegyelmi segítségével képes a múlt hibáit is helyre hozni. A felkészülésünk szoros tartozéka a bűnbánat, az Isten kegyelme iránti nyitottság, odafigyelés, hogy mi az, amit most, ebben az adventben, ebben a hátralevő időben még meg kell megtennem. Jézus térhódítása bennünk és közöttünk csak bűnbánattal és a szeretetből vállalt áldozataink révén történik meg. Nyitott és alázatos magatartásról kell tehát tanúskodnunk, úgy hogy nem habozunk megtenni a felismert jót. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Isten segítséget nyújtó keze mindig támogat.

Nincsenek megjegyzések: