vasárnap, december 06, 2015

Advent 2. vasárnapja



Az első olvasmányban adventhez illő biztató szavak hangzottak el Barukk prófétától: ” vesd le a gyász s az ínség ruháját, s öltsd magadra mindörökre Isten dicsőségének szépségét!”  Szűkségünk is van erre a biztatásra, mert olyan sok lehúzó dolog van a világban, amiben kizárólag Istennek lehet reménykeltő szava. A szakasz befejező sorai is találóak: „Isten parancsot adott, hogy hordják el mind a magas hegyeket s az örök halmokat, a völgyeket meg töltsék fel, hogy sík legyen a föld,…..kíséretül adja …. irgalmát és igazságosságát.”
          Ezek a sorok az evangéliumban is visszatérnek. Keresztelő Jánostól halljuk viszont:  Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. Minden völgyet töltsetek fel, a hegyeket és halmokat hordjátok el; ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös pedig sima úttá: és meglátja minden ember Isten üdvösségét''
          Ma hozzánk szól a felszólítás.
A fizikai útkészítést használja szimbólumként, hogy lelki feladatokra figyelmeztessen.
Ferenc pápa kedden megnyitja az irgalmasság szent évét. Ezzel kapcsolatban írja:
Az isteni irgalmasság nem a gyöngeség, mint inkább Isten mindenhatóságának a jele. …Isten az emberi történelemben mindig jelenvalónak, közelinek, gondoskodónak, szentnek és irgalmasnak mutatkozik. „
Az adventi idő, a közelgő szent év jó alkalom, hogy Isten utat találjon magának a lelkünk fel, az életünkbe.
Sok hiány, űr van bennünk, ami betöltésre vár. Ehhez van szűkség Isten kegyelmére, egymás segítségére
Át kellene értékelnünk a kapcsolatainkat. A házastársi kapcsolatot, rokoni szálakat, vagy éppen a munkatársainkkal való kapcsolatot.
Lehetnek olyan görbe utjaink, amit ki kell egyenesítenünk
Hogyha túl sok a göröngy az életünkben, természetünkben, Isten kegyelmi segítségével simává kellene lennie.
Ehhez keressük az utakat, megoldásokat.        
          Sok, nagy útkeresőt tart számon a történelem, a lelkiségi irodalom.
Sokan voltak az Isten útjainak fürkészői Ábrahámtól Krisztusig, Szent Ferenctől, kalkuttai Teréz anyáig más utakon jártak, sok esetben egyedül magányosan, máskor közösségben. Volt erejük elszakadni a tömegtől, hogy a velük járóknak az isteni törvény és szeretet útját, az önfeláldozás útját mutassák meg. Időközben számos hegyet elhordtak, aprólékos fáradhatatlan szorgalommal. Semmilyen akadálytól nem rettentek meg, s végül győztek, mert az Isten számára készítették az utat.
Az ő fáradozásuk reményt nyújt, hogy a bennünk magasodó hegyek elmozdíthatók, és a tátongó szakadékok feltölthetők, csak bátor készségre van szűkség, hogy megnyíljunk Isten kegyelmének és elinduljunk az igazak útján.



Nincsenek megjegyzések: