Szeplőtelen Fogantatás

Ma veszi kezdetét az irgalmasság szent éve, azzal, hogy Ferenc pápa a szent Péter bazilikában megnyitja a szent kaput. Szeplőtelen fogantatás ünnepe szépen beleillik mind az adventi várakozásunkba, mind pedig az irgalmasság szent évébe.

A kapu-, az ajtó két világ közötti átjáró, amely összeköti azt, amit a fal elválaszt egymástól. A Szűzanya egyik megnevezése a sok közül, latinul porta speciosa, magyarul ékes kapu. Ő az, aki képes arra, hogy összekösse Isten világát az ember világával, összekötő kapocs, átjáró, közbenjáró.

A mai ünnepen az Ó-szövetségi olvasmányban a bűnbeesés drámája került felolvasásra. Az ember elkövette az első bűn és szomorúan kellett megtapasztalnia, hogy mennyire megváltozott a viszonya Istennel, önmagával és egész környezetével. Ezzel falat emelt Isten és az ember világa közé.

Isten tudta, hogy az elrontott jó viszony helyreállításához, a fal lebontásához, az embernek már nincs elég ereje, ezért ígéretet tett, hogy az asszony ivadéka széttiporja a kígyó fejét. Ez volt az első örömhír (proto evangélium)

Ennek a tervnek a kivitelezéséhez, volt szűkség a Szűzanya aktív közreműködésére. Akinek Isten feladatot ad, azt különös kegyelmi segítségéről is biztosítja. Ezért mondta az angyal Máriának, és Máriáról, hogy „kegyelemmel teljes.” Mária az egyedüli kivétel az emberek közül, aki létezésének első pillanatától kezdve mentes volt az eredeti bűntől. Mária lelkét sose érte szeplő, nem érintette semmiféle bűn: sem az eredeti bűn, sem személyes bűn. Ezt hittételként, IX Piusz pápa hirdette ki 1854-ben. Ez a Szeplőtelen Fogantatás dogmája.

Az első ember elrejtőzött, amikor számot kellett adnia tettéről. Isten azt kérdezte: hol vagy, miért rejtőzöl el?

Amikor Máriát szólította az angyal, így válaszolt: Íme, az Úr szolgála leánya, legyen nekem a te igéd szerint. Mária hitt Isten ígéretében és rábízta magát teljesen.

Az adventi idő, a megnyíló szent év bennünket is figyelmeztet, hogy feladatunk együtt működni az isteni kegyelemmel, hogy új emberré váljunk.

Ferenc pápa az irgalmasság évét meghirdető levelében ezt írja:

„Talán régóta megfeledkeztünk arról, hogy megmutassuk és járjuk az irgalmasság útját. Egyfelől a kísértés, hogy mindig és csakis az igazságosságot keressük, elfeledtette velünk, hogy az irgalmasság az első, szükséges és kihagyhatatlan lépés.”

A mai napon emlékezzünk Isten irgalmas tetteire, amelyeket üdvösségünk érdekében cselekedett. Ez pedig bátorítson bennünket arra, hogy mi magunk is legyünk irgalmasak, mint az atya.