hétfő, december 03, 2018

Járjunk világosságban


          
  Egy nagyon ösztönző figyelmeztetéssel zárult  az Izaiás prófétától olvasott első olvasmány: „gyertek, járjunk az Úr világosságában!”
Mi is jelenthet ez számunkra az elkezdődött adventi szent időben?
Természetszerűen félünk a sötétségtől, a világosságot kedveljük.
Ez lelki értelemben is igaz kell hogy legyen. Kerülnünk kell sötétséget, vagyis  a bűnt és a szeretnünk kell a világosságot, vagyis az erényt.
Szépek az adventi reggelek korai óráiban szentmisére hívogató-, kivilágított templomok, az adventi koszorún fokozatosan meggyújtott gyertyák. Közös tapasztalatunk, hogy szentmise után lelkileg feltöltekezve és megerősödve lépünk ki az egyre fokozódó világosságba.
Ennek a mozgásnak-, dinamikának, a vallásos életünk jellemzőjévé kellene válnia. Egy kissé részletezve, és pontokba szedve:
 Fontos, hogy rendet tartsunk gondolataink világában és világos-, és jóra vezető ötletekkel, meglátásokkal, foglalkozzunk. A sötét és önző gondolataink bezárnak, fogságba ejtenek. A világos gondolatok felszabadítanak.
Jó lenne, hogyha pozitív megközelítésben egymástól sem vitatnánk kell a jóra törekvést, a jó gondolatokat, hogy fejlődni tudjon mindenkiben a jó szándék. Önmagunk megismerésében segít Isten szavának hosszas elmélkedése, és az odafigyelés arra, ami a lelkünkben zajlik a testvéreimmel való érintkezés hatására. Assisi szent Ferencről olvassuk a róla irt életrajzban: „értelme a földi dolgok homályából kibontakozva és a test vágyaitól megszabadulva szárnyalt a magasba, és tisztaságának jutalmaként akadálytalanul beléphetett a fény birodalmába. Így az örök fény sugaraitól körülragyogva az Igétől leste el, amit azután szavakban visszhangzott.”
A tetteinknek világos üzenete kell, hogy legyen, hogy a Jézusi elvek-, a keresztény értékek mentén cselekszünk. Világos kellene, hogy legyen számunkra, hogy a vallásos élet alapvető és mindent át kell járnia.  A keresztény élet, nem egy elzárt rezervátum, hogy csak bizonyos területekre érvényes. A nap minden órájában és percében világosnak kell lennie az Úr Jézushoz való találkozásunk. S hogyha letérünk volna az útról, vagy irányt tévesztettünk volna ismerjük be, hogy irgalomra szorulunk.
A fentebb felsoroltaknak a gyakorlati vonatkozását-, önmagunkra alkalmazva, most az adventi szent időben nekünk kell megtalálnunk. Kérjük Assisi szent Ferenccel: „Ragyogd be uram szívem sötétségét”, hogy mindennapi életünkben, most az advent idején még fokozottabban megvalósulhasson Izaiás próféta biztatása: „gyertek, járjunk az Úr világosságában!”

Nincsenek megjegyzések: