vasárnap, december 23, 2018

Advent 4. vasárnapja


Gyakran elcsodálkozunk a prófétákon, akik Isten szemével nézték mindazt, ami körülöttük történik és így olyan dolgokról is szóltak, amelyet még csak csirájában láthattak.
Az Ószövetségi olvasmányban Mikeás próféta jövendöléséről hallhattunk, amely Betlehemről és a benne születendő Megváltóról szól.: „Te, efratai Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre nyúlik vissza” Mikeás próféciájában sok nyilvánvaló tény szól amellett, hogy a jövendölés Jézus Krisztusban teljesedett be. Mindez mégsem hat ránk a kényszer elsöprő erejével, hanem teret engednek a hitnek, a szabad döntésnek. Ugyanis mindenkinek személyesen kell végigjárnia az Úrra való várakozás idejét. Mindenkinek meg van a saját adventje.
Az evangélium a boldogságos Szűzanya adventjét írja le.
„Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt”  Az angyali üdvözlet volt a Szűzanya adventjének a kezdete. Ez nem tétlen várakozást jelentett, hanem útra kelt. Meg akarta osztani örömét rokonával Erzsébettel. A Szentlélek működésének jellegzetessége, hogy elindít, útra indít. Ez történt Máriával is.  Juda egyik városába sietett.” Mi a sietség alatt kapkodást szoktunk érteni. Máriánál inkább az igyekvést jelentette. Nem tétlenkedett, hanem igyekezett megtenni az előtte levő utat, hogy elérje a célját. Mária adventjének a másik jellegzetessége az örömteli találkozás. Az evangéliumi részben két Istenben örvendező személy találkozásának vagyunk a tanúi.
„A Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!”
A boldogságos Szűzanya adventje célhoz ért.
            A mi idei adventünk is a végéhez közeledik, ma már advent 4. vasárnapja, és egy nap választ el Karácsony ünnepétől. Bennünket is a Szentlélek kegyelme ösztönzött és kísért el adventi utunkon. Jó lenne, hogyha a Szűzanyához hasonlóan minket is  jellemezne az, hogy készségesek legyünk megvalósítani azt, amire a Szentlélek hiv.  Ez más fajta sietség kellene, hogy legye, mint ami a ma emberét jellemzi. Sietnünk kell, hogy rendbe hozzuk lelki dolgainkat. Azonban ez a sietség nem felgyorsulást jelent, hanem ellenkezőleg megállást, elcsendesedést, önmagunkba tekintést és bűnbánatot. Igyekeznünk kell, hogy Isten dolgairól, velünk kapcsolatos terveiről beszéljünk elsősorban gyóntatónkkal, lelki vezetőnkkel, de ugyanakkor családtagjainkkal, barátainkkal is. Ezen az úton járva, Máriához hasonlóan mi is jobban megismerhetjük hivatásunkat, feladatainkat. Hogyha van bennünk lelki készség, külső és benső igyekezet, akkor örömteli lesz az ünneplésünk, mert lelkileg felkészülve talál Karácsony kegyelme.

Nincsenek megjegyzések: