A San Damianoi kereszt függőleges szárának alján egy sziklatömböt láthatunk. A kereszt szinte ezen az alapzaton nyugszik, ebből nő ki. A szikla jelképezheti Krisztust (1 Kor 10,12) illetve Pétert. Péter, a szikla, amelyre az Egyház épül. „te Péter vagy és én erre a sziklára építem egyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit feloldasz a földön, a mennyben is feloldozzák."." Mt 16,18). Ezekkel a szavakkal adta át Jézus Péternek a főhatalmat.
A kereszt alapjául szolgáló szikla személyes üzenetet is hordoz. Az Istent szerető ember Krisztusi alapokra építi házát, egész életét (Lk 6,46). "Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki hozzám jön, hallgatja tanításomat és tettekre is váltja. Hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta." (Lk 6,47). Csak a Krisztusra alapozott élet szilárd, és állja ki az élet viszontagságait.
Vajon mi milyen alapra építünk? Mire alapozunk naponta?
Szent Ferencről olvassuk:
„A köveken tisztelettel lépkedett arra való emlékezéssel, aki sziklának mondatik[1]. Mikor ezt a verset kellett mondania: "A kősziklára emeltél engemet"[2], hogy nagyobb tisztelettel fejezze ki magát, ezt mondta: "A szikla (Péter) lába alá helyeztél engemet." (2 Cel 165)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése