Az Atya keze

A San Damianoi kereszt legtetején félkör alakú térben egy áldásra emelt jobb kéz látható. Ez az Atya áldást adó keze: Ő, akit szem nem látott, áldásban fedi fel magát. Az Atya áldása azonban nem más, mint a Szentlélek ajándéka, amit Jézus halálával érdemeltünk ki. Ezért mondta Jézus: "Jobb nektek, ha én elmegyek, mert, ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm Őt hozzátok." (Jn 16,7). Valóban az Atya fogja küldeni a Vigasztalót, a Szentlelket Jézus nevében (Jn 14,26), amikor Krisztus belépett az Ő dicsőségébe. Így az Atya áldásának lényege a Szentlélek küldése. Az Atya áldásának jobb megértésére elmélkednünk kell Jézus e szavain: "Én pedig kérni fogom az Atyát és más Vigasztalót ad nektek, az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad." (Jn 14,16). A kifejezés "más Vigasztaló" azt jelenti, hogy Jézus volt az első vigasztaló, aki Isten gyermekei mellett állt, hogy tanítójuk és minden szükségben segítségük legyen. A Szentléleknek ugyanez a szerepe, de láthatatlan módon. Ő Jézus művét teljessé teszi, és a teljes igazságra vezet minket (Jn 16,13). A kifejezés "más Vigasztaló", azt hangsúlyozza, hogy a Szentlélek valódi személy és nem személytelen erő. Maga a Szentlélek, a fenséges jutalom, amit az Atya nyújt, mint "az élővizek forrása azoknak, akik hisznek benne" (Jn 7,38), jegyesében, az egyházban.

Az "élővizek" ajándéka által Jézus az igazi szőlőtő (Jn 15,1), sok gyümölcsöt terem, és akik benne hisznek, megdicsőítik Őt (Jn 17,1). Amikor a Fiú megdicsőül azokban, akik hisznek benne, az Atya is megdicsőül a fiában (Jn 17,1). Ez a Lélek, amely az igazi szőlőből lepárolt élő nedv, ugyanakkor a szeretet tüze, amely az Atyát és a Fiút egyesíti. A szeretetnek ebbe a tüzébe kíván a Fiú minket is vinni, amikor így imádkozik Atyjához: "Atyám … hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és Én őbennük." (Jn 17,26). Így válik tökéletessé az Újszövetség a Szentháromságban.

Szent Ferenc az Úr misztériumának zsolozsmájában így imádkozik:

„ Te vagy az én szentséges Atyám,

királyom és Istenem.

Szent Atyám, te megfogtad jobbomat,

tanácsoddal vezettél,

s azután dicsőségre emeltél.

Hiszen rajtad kívül ki volna az égben?

Áldott az Úr, Izrael Istene,

aki tulajdon szent vérével váltotta meg szolgái lelkét,

nem bűnhődik senki, aki benne bízik.

Tudjuk, hogy jön,

mart eljön, hogy igazságosan ítéljen.”

(5,15; 6.12-13.15-16)