Jómódú család gyermekeként 1515-ben született Firenzében. A lelki értékeket keresve, hátat fordított gazdag örökségének. Keményen tanult, közben böjtölt és tanított. Isten akaratát keresve sokat vívódott, mert nem tudta eldönteni, mi az igazi hivatása. 18 évesen Rómába ment. Beállt nevelőnek, miközben ő maga is szorgalmasan tanult. Maga köré gyűjtötte a fiatalokat, ácsorgókat, csavargókat. Merész elhatározással 25 éves korában nagyon aktívan és hatásosan kezdett Rómában téríteni. Gyóntatója tanácsára, sőt parancsára 1551-ben pappá szenteltette magát. Papokból és világiakból közösséget gyűjtött maga köré. Mindig jókedvű, vidám ember volt, ifjaival rendszeresen játszott. Jelszava:
megvetni a világot, de közben senkit sem vetni meg, csak önmagunkat és a megvettetést. Mérhetetlenül alázatos volt. Pápai felszólításra megalapította az oratoriánusok papi társulatát, akik igehirdetéssel, neveléssel foglalkoztak. Pápák és szentek lelki atyja volt. Halálát előre megjövendölte. 1595. május 25-én, áldozócsütörtökön éjszaka megáldotta még fiait, majd hajnali háromkor csendesen lehunyta szemeit. Halála után már két hónappal megkezdődött a szentté avatási eljárása, 1622. május 14-én szentté avatták.
Bármilyen élethivatásban vagyunk is az életpéldája üzenet. Isten akaratát keresve a lelki élet dolgai, a vallásos élet első helyen kell, hogy szerepeljen. Ezt semmi nem előzheti meg, ennél semmi nem lehet fontosabb. Ugyanakkor a megismert lelki értékeket tovább kell adnunk azoknak, akik ránk vannak bízva. Minden jó és hasznos eszközt fel kell használnunk annak érdekében, hogy mások is megismerjék a vallásos életet. Hogyha ezt másképp nem tudnánk megtenni, akkor legalább úgy, hogy imádkozunk értük. Ettől semmi nem téríthet el, sőt ha szenvednünk kell miatta, akkor ezt is ajánljuk fel. Néri szent Fülöp életét és tevékenységét a lélek derűje kísérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése