Az San Damianoi kereszt felső szárának végén, egy körben Jézust, titkának egy másik fázisában, szemlélhetjük. Felemelt lába és tekintete arra utal, hogy ez a jelenet a mennybemenetel ábrázolása. Jézus felmegy Atyjához, aki a mi Atyánk lesz és Istenéhez, aki a mi Istenünk is, hogy helyet készítsen nekünk (Jn 14,3). Aranyszínű öltözéke győzelméről és királyi hatalmáról tanúskodik. Vörös kendő van a vállán átvetve. Ez a jelképe országának és királyi hatalmának, amelyet szeretetben gyakorolt.
A kör alapszíne piros, az élet színe kiszorítja a feketét, a halál színét. Minden egyben térbeliséget kölcsönöz Jézus alakjának. Jézus kilép a körből és keresztet tart a bal kezében, győzelmének eszközét. Ez a kereszt azonban most aranyból van; királyi jogarrá lett, érinthetetlenségének jogarává (Zsolt 45,7). Valóban e kereszt által leszünk megítélve. Szent Pál szerint: "Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság … Krisztus, aki az Isten ereje és Isten bölcsessége." (1Kor 1,23).
Közelebbről nézve Jézus arcán széles a mosoly. Most már "fel van kenve az öröm olajával" (Zsolt 45,8). Megpróbáltatásának vége, és győztes lett. Kezét az őt váró angyalok felé nyújtja. Az angyalok, akik fogadják vörös és arany öltözékben vannak, úgy, mint Uruk. Azok az angyalok, akik látták a Fiút, az Atya oldaláról a világba menni, győzelmes visszatérését ünneplik. (Jn 16,28). Milyen hatalmas közbenjárónk van már most az Atyánál. Hogy is félhetünk és szomorkodhatunk tovább.
„Mindenható, szentséges, magasságos és fölséges Istenünk, szent és igazságos Atya, égnek és földnek Ura és királya, hálát adunk neked önmagadért, mivel szent akaratodból és a Szentlélekkel egyetlen Fiad által megteremtettél minden szellemi és anyagi létezőt és bennünket is képedre és hasonlatosságodra teremtve a paradicsomba helyeztél[1].
Mi pedig saját hibánkból elbuktunk.
És hálát adunk neked azért is, mert, miként Szent Fiad által megteremtettél bennünket, azonképpen szent szeretettel, mellyel szerettél bennünket, lehetővé tetted,[2] hogy az igaz Isten és igaz ember a dicsőséges és boldogságos mindenkor Szűz Máriától megszülessék, s bennünket keresztjével, vérehullásával és halálával a rabságból kiváltson.
És hálát adunk neked azért is, mert egyazon Fiad ismét el fog jönni fölségének teljes dicsőségében, hogy az átkozottakat, akik nem tartottak bűnbánatot és nem ismertek téged, az örök tűzre küldje, azokhoz ellenben, akik megismertek és imádtak téged és bűnbánatban szolgáltak neked, így szóljon: Gyertek, Atyám áldottai, és vegyétek az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdetétől.[3]”
A meg nem erősített regula 23,1-4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése