szombat, április 24, 2010

Szent Fidél


SZENT FIDÉL ferences vértanú s1577-1622 között élt.
Már híres ügyvéd volt Elzászban, amikor úgy tapasztalta, hogy ez a foglalkozás veszélyes az üdvösségére nézve. Ezért úgy döntött, hogy belép a kapucinus-ferences rendbe . 35 éves volt. A rendbe lépésekor  kapta a Fidelis (hûséges) nevet. Nevének eredete a Jelenések könyvének (2,10) szavai: „Légy hû mindhalálig s neked adom az élet koronáját.” Pappá szentelése után kiváló szónokként a híveket törekedett életszentségre vezetni. Önmagával szemben szigorú volt, másokat azonban nagy szeretettel vett körül. Mikor az osztrák seregben egy alkalommal pestis tört ki, gondoskodott a katonák testi-lelki szükségletérõl, annyira, hogy a „haza atyja” névvel tisztelték meg. 1621-ben megválasztották a feldkirchi kolostor házfőnökévé.
Ebben az idõben a Hitterjesztési Kongregáció missziót szervezett svájci területén az egyházból elszakadtak visszatérítésére . A misszió vezetõjévé Fidélt nevezték ki. Szívesen vállalkozott a feladatra, bár tisztában volt a veszélyekkel is. Érezte, hogy hamarosan teljesedni fog, amiért minden szentmiséjében imádkozott: életét fogja adni hitéért. 1622 elején több helyiségben is eredménnyel prédikált. Neves személyek tértek vissza az egyházba. Sajnos az ellenfelei miután kifogytak az érvekből   érvekbõl erõszakhoz folyamodtak.  
1622 Április. 24-én Fidél ezzel kezdte a beszédét: „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség.” Nem folytathatta. Lövés dördült el, majd fegyverek kerültek elõ. Amikor kijött a templomból, húsz fegyveres férfi támadt rá s kardokkal agyonszúrkálták. Utolsó szavai ezek voltak: „Jézus, Mária! Istenem, légy irgalmas hozzám!” Egyik támadója késõbb vallotta meg, hogy minél kegyetlenebbül ütötték, annál örvendezõbb lett az arca. XIV. Benedek pápa avatta szentté 1746-ban.
Szent Fidél példaképként áll előttünk, és Krisztus követésére, a hitünk megvallására, a mindennapok áldozatvállalására ösztönöz bennünket. Ehhez erőforrásunk és táplálékunk maga az Úr Jézus az Oltáriszentségben, aki a legnagyobb áldozatot vállalta értünk. Éljünk a felkínált lehetőséggel, hogy maradéktalanul megfeleljünk keresztény hivatásunknak.
 
Imádság:
Istenünk, te Szent Fidél áldozópap lelkében lángra lobbantottad szereteted
tüzét és hitterjesztõ munkája közben megjutalmaztad a vértanúság dicsõségé-
vel. Közbenjárására add, hogy a szeretet biztos alapján álljunk, és vele együtt
megtapasztaljuk Krisztus feltámadásának erejét, aki veled él és uralkodik.

2 megjegyzés:

Ebedfia írta...

A Duna partján épült Baden-Württembergi Sigmaringen városban született Roy Márkus jó nevű ügyvéd volt, és nagy tiszteletnek örvendett.

A jogon kívül teológiát is tanult, miközben úgy érezte, hogy nem juthat el az üdvösségre, ha továbbra is ügyvédként tevékenykedik.

Aggasztotta a hitszakadás átka is, amely nyomasztólag hatott a kereszténységre. A lakosság kétharmada az új hitet vallotta, s csak idő kérdése volt, hogy a maradék mikor követi.

,,Hűségesen kitartani!''- így hangzott a katolikusok jelszava.
Valójában a megosztott kereszténység ügye vezette a kapucinus rendbe. Elhatározása pillanatában még teljesen a kapucinus testvérek hősiességének a bűvöletében élt, amelyet az alig fél éve tombolt pestis idején tanúsítottak. Közülük sokan bátran föláldozták magukat a betegek szolgálatában.

Azt állítják Fidélről, hogy diák korában jól forgatta a kardot a vívópáston. Ügyvédként az egyszerű emberek igazáért vívott; kapucinus páterként pedig a szószéken és a szó fegyverével harcolt az evangélium szerint való igaz hitért, nem ritkán olyan energiával, hogy a lábainál a parasztok és a polgárok behúzták nyakukat, mintha zivatar verné őket.

Imádságai tanúsítják, hogy Fidélt mennyire eltöltötte az újraegyesülés iránti elkötelezettség: ,,Könyörülj, irgalom jóságos Atyja -- fohászkodik -- ezen a világon, és vezesd vissza a hittől elvadult népeket az igazság ismeretére. Ne engedd, hogy Fiad vére haszontalan és gyümölcstelen maradjon. Uram, előtted siratom ezeket a tőled távol álló testvéreimet; mennyire szeretnék mindnyájuk lelkével Benned hinni, mindnyájuk akaratával Téged szeretni, és mindnyájuk erejével szüntelenül Neked szolgálni!'' Olyan korban, amikor a gyűlölet ördögi hatalmai uralkodtak, már csak a hősies szeretet hozhatott szabadulást. Ezért kérte Fidél ezt az erényt: ,,Ó édességes és jóságos Jézus, óvj meg attól, hogy akár csak egyetlen embert is megvessek, lenézzek, semmirevalónak tartsak, megalázzak vagy kerüljek, bármennyire is gyűlöl és üldöz engem. Ne tűrd, hogy valaha is gyűlölet vagy csak keserű érzés is támadjon bennem ellene. És ne hagyd, hogy kételkedjem javulásában, amíg él.''

Ebedfia írta...

1622. április 23-án Graubündenben a seewiesi református parasztok küldöttsége jelent meg előtte, a Hitterjesztési Kongregáció által kirendelt misszió feje előtt, és meghívta, hogy prédikáljon nekik. Fidél átlátta szándékukat és így szólt kísérőjéhez: ,,Elmegyek, bár biztos vagyok benne, hogy rosszat forralnak ellenem.'' Másnap alig kezdte meg Fidél páter prédikációját, a templom előtti térről lövöldözés zavarta meg. A lövések leterítették a kis létszámú osztrák őrséget, de a szónoknak szánt lövés célt tévesztett. Fidél, mielőtt elhagyta a templomot, az oltár lépcsőjén Isten oltalmába ajánlotta magát. Alig ért ki a szabadba, máris körülvette egy csapat, mintegy húsz férfi: ,,Beszélj, elfogadod-e a hitünket vagy nem?'' Így válaszolt: ,,Én azért jöttem ide, hogy küzdjek a hamis hit ellen, és nem azért, hogy elfogadjam.'' Amikor a tömeg ezt hallotta, nekiesett a védtelen embernek, és megölte.

A vértanúság kegyelméért végzett sok évi könyörgés tehát meghallgatásra talált. Néhány nappal korábban Fidél arról beszélt a kísérőjével, hogy naponta azért a kegyelemért imádkozik: ne bántsa meg Istent súlyos bűnnel, és a hit tanújaként halhasson meg.
Szent Fidél!

Kérünk, imádkozzál ügyvédeinkért, hogy mindig igaz emberek maradjanak.