A százados

A kereszt tövében álló, és a parancs végrehajtását felügyelő százados merően figyeli Jézust. A hagyomány az alakját ötvözte a királyi tisztviselő személyével, akinek a fiát Jézus meggyógyította. (Jn 4,46). Erről az emberről, azt mondja az evangélium, hogy hitt, ő és egész családja (Jn 4,53). Az ikon az ő személyét mintázta meg. A bal válla fölé az ikon festője a fia arcképét festette meg, aki szintén csodálkozva tekint Jézusra. Van olyan magyarázat is, hogy ez a fej az ikon megrendelőjét ábrázolja, aki szintén szerette volna szemlélni az Urat.

Hogyha figyelmesen nézünk a százados válla fölé megfestett arckép mögé, még három személy fejrészletét fedezzük fel. Ez a három személy a százados családját jelentheti, akik vele együtt eljutottak a hitre. A festő nem helyezett glóriát a százados feje köré, de a mérete megegyezik a mellette álló alakok nagyságával. Valószínű azért nincs dicsfény a feje körül, hogy a fia ábrázolására hely jusson. A hite, szentsége két módon is kifejezésre jut. Mindenekelőtt szemei figyelmesen Jézusra irányulnak, mely a benne való hitet mutatja, azután jobb kezének három szétálló ujja a Szentháromságban való hitet jelképezi, a két másik ujja, amely zárva látható, Krisztus két természetéhez való hűségét jelenti. A százados képviseli azon népek sokaságát, akik Isten és az ő Fia Jézus ismerete nélkül nőttek fel, de akik a Szentlélek kegyelméből váltak hívővé.

Az a megpróbáltatás, amin ő átment, azaz a fiának a betegsége, részére eszköz volt arra, hogy családjával együtt belépjen az Életbe. Láthatjuk, hogy kezében egy darab fát tart, amely emlékeztet arra a zsinagógára, amelyet állítólag Kafarnaumban építetett, ahogy erről Lukács beszámol (7,5). Röviddel a százados fiának gyógyítása előtt Szent Lukács idézi Jézus szavait: "minden ember, aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja, hasonlít ahhoz a házépítő emberhez, aki mélyre ásott és az alapot sziklára rakta". Miután Lukács "mindennek elejétől fogva gondosan a végére járt" (1,3), a századost olyannak mutatja be, mint aki hallgatta Jézus szavát és hatásosan tettekre is váltja. Szent János hivatkozva ugyanerre a gyógyításra így fejezi be a tanúságot: "hitt ő és egész háznépe" (Jn 4,53). Így annak az embernek sziklára építette háza, aki Jézus szavait tettekre váltja jelentheti azt a családot, amely igazán hisz.

Kövessük mi is a százados példáját, tekintetünket függesszük a megfeszített Jézusra. Szent Klára is erre buzdít bennünket:

Fordulj gondolataiddal az örökkévalóság tükre felé, öltöztesd lelkedet a dicsőség sugárözönébe, állítsd szívedet az isteni mibenlét képe elé, és elmélkedéssel hasonulj át az istenség tökéletes hasonmásává, hogy te is megízlelhesd azt az elrejtett édességet, melyet maga az Isten a világ kezdetétől tartogat az őt szeretők számára, s melynek ízét barátai már itt ízlelik. Emellett hagyj figyelmen kívül mindent, de mindent, amivel a csalóka és örökké nyugtalanító világ vak követőit be szokta hálózni. Csak azt szeresd fenntartás nélkül, aki szereteted fejében tökéletesen neked adja magát, akinek szépségét a nap és a hold csodálja, s akinek visszafizetése értékben és nagyságban végtelen.

(Szent Klára harmadik levele Prágai Szent Ágneshez 12-16)