e-Szó: Két kis ember

csütörtök, április 22, 2010

Két kis ember

A San Damianoi kereszten, Mária és a százados mellett a két szélén, jobb és bal felől, egy-egy nem azonosított személyt látunk. Miután az, aki a baloldalon áll, olyan egyenruhát visel, mint a százados, arra következtethetünk, hogy az is római. A hagyomány szerint ő Longinus, aki lándzsájával megnyitotta a Keresztre feszített oldalát. A jobboldali alak, hasonló helyzetben látható, mint a másik a baloldalon: a térde felemelve, keze a csípőjén és egyenesen Jézusra tekint. Szintén a hagyomány szerint ő lehet, István a szolga. Azonos az elhelyezkedésük, ami azt jelenti, hogy mind a kettőnek azonos a szerepe. A jobboldali, azonban nem római. Ez a két ember képviseli azokat, akiket Jézus kivégzésével bíztak meg, a rómaiakat, és a zsidókat, ahogy ez írva van: "Júdás kapott egy csapat katonát (rómaiak), a főpapoktól és a farizeusoktól, pedig szolgákat (zsidók)" (Jn 18,3). Ez a két ember azt szemlélteti, hogy Jézus haláláért a felelősséget egyformán viselik a pogányok és a zsidók. Megkérdezhetjük, miért ilyen kisméretűek? Ez egyszerűen azt jelenti, hogy szerepük kicsi. Az emberek szemében úgy tűnik, hogy ők ölték meg Jézust, a valóságban "senki nem veszi el Tőle az életét; önként adja oda"(Jn 10,18). Ezeket az embereket Jézus ellen használták fel, hogy ütlegeljék, keresztre feszítsék és megöljék Őt, de ők csak a megdicsőülését segítették elő. Nem szabad ezt elfelejtenünk, hogy magunknak is számolni kell üldözésekkel, saját életünkben.

Azonban azoknak a személyeknek is, akik megfeszítették Jézust, tekintetük rá szegeződik, ahogy meg van írva: "Feltekintenek arra, akit keresztülszúrtak" (Jn 19,37). Megölése után fedezték fel, hogy Jézus az Isten fia; szemeik nyitva vannak, és megérkeztek a hitre és az életre. Mily nagy a szeretet győzelme!

Ó ti mindnyájan, kik jártok-keltek az úton, *

nézzetek ide és lássátok:

van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam[1]?

Mert ebek falkája ólálkodik körülöttem, *

gonosztevők serege fogott közre.

Ők meg vizsgálgattak és bámultak engem: *

elosztották maguk között ruhámat,

és köntösömre sorsot vetettek.

Átlyuggatták kezemet-lábamat, *

megszámlálták minden csontomat.

Elaludtam és felkeltem, *

és szentséges Atyám fölemelt engem dicsőséggel.

Lássátok, lássátok, az Isten én vagyok

- mondja az Úr *

fölséges a nemzetek közt, fölséges a földön.

Tapsoljatok nemzetek, mindnyájan, *

ujjongjatok Istennek dicsérő szóval[2].

Adjatok az Úrnak, népek családjai,

adjatok az Úrnak dicsőséget és hatalmat, *

adjatok az Úr nevének dicsőséget.

Az egész föld rettegjen előtte, *

uralkodik az Úr a fáról.

(Az Úr mi misztériumának zsolozsmája 6,1-4.11.14; 7,1.7.9)

[1] 1: Siralmak 1,12ab 2: 21,17 3: 21,18b-19 4: 21,17c-18aR 5: 21,14 6: 21,15ab 7: 21,15cR 8: 21,15ab 9: 68,22 10: vö. 21,16c; 68,27b 11: 3,6 R; vö. 72,24c 12: Jn 17,11; 72,24 R 13: 72,25 14: vö. 45,11 15: Lk 1,68a; 33,23 R 16: vö. 95,13b