Hogyan készül?

A minap nekem szegezték a kérdést: hogyan készül a prédikáció? Spontán válaszként az jutott eszembe, hogy többféleképpen. Annyi minden befolyásolja, azt hogy miként is készül a prédikáció. Egyrészt míg oda jutunk, hogy prédikációt készítsünk próbából a teológián, sok prédikációt meghallgattunk már. Így indulásból van egy elképzelés, hogy ilyen prédikációkat szeretnék mondani, vagy épp nem szeretnék. A készülésben befolyásol, hogy mikor és kinek fogok prédikálni. Másként készülök egy szokásos vasárnapi misére, másként, hogyha gyerekeknek kell prédikálnom, netán fiatalok, vagy ha épp papok a célközönség.  Az sem mindegy, hogy van-e időm készülni, leírni, vagy sürget valami.  Az is befolyásolja a prédikáció elkészülését, hogy már prédikáltam-e arról az evangéliumról, vagy témáról, netán már van egy kész prédikációm is.

Vegyük a leggyakoribb esetet, a vasárnapi prédikációt, amelyet jelenleg a székelyudvarhelyi ferences templomban összegyűlő híveknek kell elkészítenem.

Igyekszem hét elején elolvasni a szentírási szakaszokat úgy, hogy azt először magamnak olvasom. Még nem gondolok a cél közönségre, arra sem, hogy mit fogok mondani. Inkább azt keresem, mit üzen nekem. Egyik nap elolvasom az evangéliumot. Más reggel az ószövetségi olvasmányt, majd a szent leckét. Egy ideje szerda, vagy csütörtök délelőtt bemutatót is készítek az evangéliumhoz. Ehhez leggyakrabban alapanyagul egy olasz honlapot használok. Amíg ezzel dolgozom, a szöveg, a képek, a zene alakítja bennem a mondanivalót. A bemutatót hét végén felteszem a blogomra és vasárnap a misék előtt levetítjük a templomban. Azt is bevallom, hogy meg szoktam nézni, hogy van-e már arra a vasárnapra kész prédikációm. Egy két más prédikációt is elolvasok, ami a szám íze szerint való. Ezután nekiülök és megírom az aktuális prédikációt. Amikor elkészültem, felteszem a honlapomra és ez alatt többször újra olvasom, rendezgetem a szöveget. Amikor ezzel megvagyok, kinyomtatom és, hogyha idejében elkészült még egy két nap ott hever az asztalomon. Néha belenézek, hozzáteszek, kiveszek. Szombat délelőtt egy időt arra szánok, hogy aláhúzom a fontosabb részeket, ismételgetem magamban, vagy hangosan a szentírási részeket, a mondanivalót. Az utolsó simítás a mise előtti óra, fél óra, ami nagyon meghatározó. Az mindenképp segít, hogyha ilyenkor körülöttem csend van, vagy épp be tudok ülni a kápolnába, hogy még egy kicsit elmerengjek. Ezután indulok el az elkészült prédikációval misézni és akkor örvendek a legjobban, hogy a mondanivaló megvilágítására prédikáció közben olyan dolgok, példák jutnak eszembe, amire addig nem is gondoltam. Arra tippelek, hogy talán ilyenkor a Szentlélek is ott lehet, valahol, elrejtve. Azonban ez akkor szokott jó lenni, hogyha korábban készültem a prédikációra, mert a készülést általában semmi nem pótolja.