A farizeusok a vallásos életben nagyra értékelték az alamizsnát, az imát és a böjtöt. Ezek voltak az erény legfőbb gyakorlatai. Jézus is fontosnak tartotta e három klasszikus gyakorlat hangsúlyozását. Azonban a külső magatartás helyett, a bensőre, a lelkületre rányitotta a figyelmet.
„Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt.” A képmutató, a hivalkodó már elvette a jutalmát az emberektől, ezért, Istentől nem kap jutalmat.
Az ima a lélek felemelése Istenhez, párbeszéd Istennel. Ezért téves, hogyha képmutató önmutogatás lesz belőle. Jézus nem a nyilvános, közös imádságot helyteleníti, hanem a farizeusok feltűnést keltő gyakorlatát, melyeknek a célja nem az Isten dicsérete volt, hanem mások figyelmének a felkeltése. A helyesen végzett ima, megvéd az élet kevélységével szemben, mert alázatossá tesz. Ki az, aki megállhat Isten előtt?
„Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók.”
Manapság a böjtöt sokan divatja múlt gyakorlatnak tartják. Olyannak, amit könnyen elhanyagolhatunk. Pedig tudjuk, mi minden adódik, ami rongálja az életűnket, és ezért nagyon lényeges erény a mértékletesség. Az étel, ital, cigaretta, megszokott kifejezések, vagy éppen a televízió adásaiban lehetünk mértéktartók, úgy hogy több időt és figyelmet fordítunk a jócselekedetekre és az imára. Egészen biztosan örömet szereznénk családtagjainknak, ha egészségesebb életmódot folytatnánk, ha több időnk lenne számukra, és nem más egyéb töltené ki teljesen az időnket.
Milyen jól járnánk mi is, ha a rendszeresebb ima folytán nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lennénk. Jobban kialakulna bennünk az Istenre és egymásra való odafigyelés érzéke..... a predikáció teljes egészében.
Bemutató erre a napra. (elmélkedésre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése