Csoda történt az idei csíksomlyói búcsún? Egyéni és közösségi életünkben egyaránt nagyon sokszor csodálatos módon mutatja meg magát a gondviselő Úr Isten. Igazán? Pünkösd szombatján a Kis-Somlyó hegyén, a Hármashalom oltárán bemutatott ünnepélyes szentmisén valóságos csoda volt a búcsús hívek nyugodt megáldoztatása. Esőre állt az idő. Volt úgy, hogy a szentmise megkezdése után kétszer is szemerkélni kezdett. Aztán elállt. Akkor fohászkodni kezdtem: „Babba Mária! Zárd el most az ég csatornáit! Szűnjék meg most egy kis ideig az eső, hogy ez a százezres ájtatos zarándoksereg egész lényével átélhesse lelki újjászületésének semmi mással nem pótolható, boldog örömét! Babba Mária! Legalább addig ne legyen eső, amíg be nem fejeződik a hívek áldoztatása!” Amikor eljött a szentáldozás ideje, sok pap el is indult a hívek közé, kis tálacskákban az oltáriszentséggel. Szépen sikerült az áldoztatás. A papok sorban vissza is tértek a maradék oltáriszentséggel. Az utolsó visszatérő pap után aztán csendesen megindult az eső. Végül is annyira esni kezdett, hogy a szentmise után megázva jöttünk le a Kis-Somlyó hegyéről. Lejövet a Magnificatot dúdolgattam. „Babba Mária! Köszönjük égi édesanyai segítségedet!” Attól féltem, hogy ha az áldoztatás alatt jött volna egy hirtelen zápor, nagyon megázott volna a tálacskákban az oltáriszentség! Különben erős hittel azt is feltételezhetjük, hogy éppen a csíksomlyói búcsú előtti néhány napra időzítette a gondviselő az „égi áldást”, vagyis az esőt, mert már katasztrofális kezdett lenni a hosszan tartó májusi szárazság! Még kisgyermekkoromban sokszor mondta szent életű nagyanyám: a májusi esőnek minden cseppje aranyat ér! Egy öreg csíksomlyói embertől pedig ezt a kemény megállapítást is hallottam: „Nem sokat ér a pünkösdi búcsú, ha meg nem áztat! Mert kell a búcsú lelki áldása, de kell a testünknek is a mindennapi kenyér! Azt pedig szintén az égi áldás, a kellő időben jött eső biztosítja!” P. Daczó Lukács
1 megjegyzés:
Csoda történt az idei csíksomlyói búcsún?
Egyéni és közösségi életünkben egyaránt nagyon sokszor csodálatos módon mutatja meg magát a gondviselő Úr Isten. Igazán?
Pünkösd szombatján a Kis-Somlyó hegyén, a Hármashalom oltárán bemutatott ünnepélyes szentmisén valóságos csoda volt a búcsús hívek nyugodt megáldoztatása.
Esőre állt az idő. Volt úgy, hogy a szentmise megkezdése után kétszer is szemerkélni kezdett. Aztán elállt. Akkor fohászkodni kezdtem: „Babba Mária! Zárd el most az ég csatornáit! Szűnjék meg most egy kis ideig az eső, hogy ez a százezres ájtatos zarándoksereg egész lényével átélhesse lelki újjászületésének semmi mással nem pótolható, boldog örömét! Babba Mária! Legalább addig ne legyen eső, amíg be nem fejeződik a hívek áldoztatása!”
Amikor eljött a szentáldozás ideje, sok pap el is indult a hívek közé, kis tálacskákban az oltáriszentséggel. Szépen sikerült az áldoztatás. A papok sorban vissza is tértek a maradék oltáriszentséggel.
Az utolsó visszatérő pap után aztán csendesen megindult az eső. Végül is annyira esni kezdett, hogy a szentmise után megázva jöttünk le a Kis-Somlyó hegyéről. Lejövet a Magnificatot dúdolgattam. „Babba Mária! Köszönjük égi édesanyai segítségedet!” Attól féltem, hogy ha az áldoztatás alatt jött volna egy hirtelen zápor, nagyon megázott volna a tálacskákban az oltáriszentség!
Különben erős hittel azt is feltételezhetjük, hogy éppen a csíksomlyói búcsú előtti néhány napra időzítette a gondviselő az „égi áldást”, vagyis az esőt, mert már katasztrofális kezdett lenni a hosszan tartó májusi szárazság! Még kisgyermekkoromban sokszor mondta szent életű nagyanyám: a májusi esőnek minden cseppje aranyat ér! Egy öreg csíksomlyói embertől pedig ezt a kemény megállapítást is hallottam: „Nem sokat ér a pünkösdi búcsú, ha meg nem áztat! Mert kell a búcsú lelki áldása, de kell a testünknek is a mindennapi kenyér! Azt pedig szintén az égi áldás, a kellő időben jött eső biztosítja!”
P. Daczó Lukács
Megjegyzés küldése