vasárnap, március 10, 2019

Negyböjt első vasárnapja


Hamvazószerdával beléptünk a nagyböjt szent idejébe. Tapasztaljuk, hogy mennyire körül vesz a világ zaja és ostromolja a keresztény életünk-, és meggyőződésünk  várfalait. Az evangéliumban azt olvastuk, hogy .„Jézus … telve Szentlélekkel visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte negyven napra, és kísértette az ördög.” Most mi is, az Úr Jézus példáját követve, a Lélek ösztönzésére kivonulunk a nagyböjt lelki pusztájába. Jézusnak a pusztában három kísértést kellett kiállnia.
Az első a kenyér kísértése. ,,Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.’’ Valahogy arról szól ez a kísértés, hogy a sátán ügyeskedve el akarja terelni Jézust az Atya akaratára való figyeléstől. Arra ösztönözte, hogy inkább törődjön magával, hisz nagy feladat előtt áll. Az Úr Jézus válasza azonban: ,,Nemcsak kenyérrel él az ember.” Egy másik helyen ezt így fejezte ki: „Az én eledelem, hogy teljesítsem a mennyei Atya akaratát.” Mindebből látszik, hogy a kenyér kísértését nem szűkíthetjük le a fizikai kenyérre. Inkább egy gyűjtő fogalomról van. Arról, hogy emberi módon gondolkodva, ki nem érdemelhető előnyt szeretnénk Istennél magunk számára. Azt, szeretnénk elérni, hogy ne kelljen beállnunk a sorba, és Isten kivételezzem velünk, mint akiknek kijár valami. Az úr Jézus példájában és tanításában ennek a kísértésnek az ellenszere, hogy Isten akaratát keressük. Vagyis elsősorban nem a maguk javán kell munkálkodunk, hanem igyekszünk Isten oldaláról megközelíteni a dolgainkat. Ne Istent próbáljuk minden áron magunkhoz igazítani, hanem mi igazodunk Isten akaratához. Ne Istent akarjuk rávenni, hogy fogja pártját a terveinknek, hanem mi álljunk Isten tervei oldalára
            A második kísértés a hatalomról szól. „Felvitte őt egy magas hegyre, és megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, és így szólt az ördög: ,,Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom; mert az enyém, és akinek akarom, annak adom; ha tehát imádsz engem, mind a tiéd lesz.’’ Jézus nem engedte elbódítania magát az ördög hazug cselvetésétől, aki Isten helyére akar betolakodni. Ezért  így válaszolt neki: ,,Írva van: ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!’’  Felelős és személyes döntésünkön múlik, hogy mi kinek a szolgálatába állunk, hogy mi az ami körül forog az életünk. A hatalom kísértése magasba ragadhat, de minél magasabbra képzeljük magunkat Isten nélkül, annál nagyobb az esélye a megszédülésnek és a zuhanásnak. Minél szorosabban fonódik az életünk Istenhez, annál inkább biztonságban vagyunk, bárhol állnánk is a mindennapjainkban.
            A harmadik kísértés a sikernek a  kísértése: A sátán Jeruzsálembe vitte Jézust, és a templom ormára állította, és azt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat. Mert írva van ,,Angyalainak parancsol felőled, hogy őrizzenek téged'', és ,,kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat’’.  Jézus ezt a kísértést is visszautasította ezzel a határozott utasítással: ,,Ne kísértsd Uradat, Istenedet''’’  Bármennyire is vágyunk arra, hogy az életünk sikeres legye, földi szemszögből ez inkább kísértés. Távlatokban nézve, bárcsak az üdvösség elnyerése lenne életünk legnagyobb sikere. Ebben a küzdelmünkben pedig egész biztosan számíthatunk az Úr támogatására, mert ő minden eszközt megad ehhez.
Az evangéliumban a pusztai kísértés leírása ezzel a mondattal fejeződött be:
„Miután mindezek a kísértések véget értek, az ördög elhagyta őt egy időre.”
Bennünket is megkísért a sátán és el akar távolítani Istentől. Hogyha azt szeretnénk, hogy mindennek jó kimenetele legyen, akkor válasszuk Jézus útját és küzdelmeinkhez kérjük az ő kegyelmi segítségét.

Nincsenek megjegyzések: