Évközi 8. vasárnap

Tágabb-, vagy akár szűkebb környezetünkben azt tapasztaljuk, hogy sokan akarnak vezetni, és alig van aki engedelmeskedjen. Vannak önjelölt szónokok, akik vélemény formálónak tartják magukat-, és hangosan, akár kéretlenül is kifejtik véleményüket. Az is közös tapasztalatunk, hogy mindennapjaink sürgés-forgásában nagyon sokat építhetünk a beszédünkkel, ugyanakkor megszóló, rágalmazó, ítélkező elszólásaink nagyon sokat rombolhatnak. A kedves baráti szó összeköt, a hideg ítélet mérgez és bénít. Vasárnapról vasárnapra Isten igéje kihívások elé állít bennünket, a szívünkig hatol és változásra ösztönöz.

Már az Ó-szövetségi olvasmány, amelyet Sirák fiának könyvéből olvastunk ebbe az irányba állít be. Egészen tömör, és közmondásszerű mondatok hangzottak el: „a fa gondozásáról gyümölcse tanúskodik, az ember szívének gondolkodásáról pedig a beszéde.”  Negatív értelemben szoktuk mondani, hogy ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Pozitívan az evangélium így fogalmaz: „a szív bőségéből beszél a száj.”

Mennyire tanulságos és igaz, amit az evangéliumi részben hallottunk Jézus ajkáról: „Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe? Nem nagyobb a tanítvány a mesterénél; valaki akkor tökéletes, ha olyan, mint a mestere.”  Elsősorban az Úr Jézus vezetésére kell rábíznunk magunkat. Ennél biztonságosabb iránymutatást sehol máshol-, és senki másnál nem találunk.

Alapvetően nem az a feladatunk, hogy mások magatartását javítgassuk, vagy mások helytelen viselkedését kiigazítsuk. Ennek is meglehet a helye és ideje, azonban a javítást és kiigazítást magunkon kell kezdenünk. Ez a helyes sorrend hangzik el az evangéliumban:„Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, és csak azután fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből!”

Milyen nehezen látjuk meg saját hibáinkat, és talán még nehezebben fogunk hozzá azok kijavításának. Könnyebb az, hogy mások tulajdonságai elemezzük, és hibáikat javítgatjuk. Assisi szent Ferenc levelet irt egy vezetéssel megbízott testvérnek (miniszternek), aki tanácsért fordult hozzá, és engedélyt akart kérni, hogy a testvérek vezetése helyett inkább remeteségbe vonuljon. Szent Ferenc maradásra ösztönözte és azt írta, hogy Isten szeretetéért viselje el mások kellemetlen viselkedését, és csupán azért, hogy könnyebb élete legyen, még ne is kívánja, hogy a rábízottak jobb keresztények legyenek. Szó szerint ezt tanácsolja: „szeresd őket, és ne kívánd, hogy jobb keresztények legyenek..” Íme, hogy az úr Jézus tanítása mellett a szentek példája is ösztönöz, és segít, hogy megteremhessük életünk jó gyümölcsét. „Nem jó az a fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nem rossz az a fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg.”

Biztasson és erősítsen, amit szent Pál apostoltól hallottunk a szent leckében: „szeretett testvéreim, legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek, tegyetek mindig többet az Úrért, hiszen tudjátok, hogy munkátok nem hiábavaló az Úrban.”