vasárnap, január 27, 2019

Évközi 3. vasárnap


A szent Lukács evangéliumának első fejezetéből felolvasott szakaszban az evangélista elmondja egy Teofil nevű tanítványának, hogy miért is írta meg az evangéliumát.  A címzett tanítvány neve magyarul azt jelenti, hogy Isten szerető. Elvonatkoztatva a konkrét történelmi szereplőtől ez a tanítvány lehetne bármelyikünk, tehát szent Lukács nekünk írja a következő sorokat:„… jónak láttam…, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak, és sorban leírjak neked mindent, tiszteletreméltó Teofil, hogy meggyőződjél róla, mennyire megbízhatók azok a tanítások, amelyekre oktattak.”  Tehát ez a bevezető arra irányítja rá a figyelmünket, hogy a leírtak teljesen hitelesek, és abban segítenek, hogy egyre jobban megismerjük Jézus személyét és az ő Messiási küldetését. Így hát ebben az évben, vasárnapról-vasárnapra elkísér szent Lukácsnak az írása, mert tőle fogjuk hallani az evangéliumi szakaszokat. Ő az egyetlen  a négy evangélista közül, aki fizikailag nem látta az Úr Jézus, nem találkozott vele. Ezért is járt után aprólékosan minden történetnek. Evangéliumának elsődleges cél közönsége a pogányok voltak. Ezért is találunk szent Lukács evangéliumában annyi utalást az Irgalmas Atyára, mint a tékozló fiú történetében, vagy az irgalmas szamaritánus példájában.
            Evangéliumának bevezető szakászban Jézus úgy áll előttünk, mint aki: „tanított a zsinagógákban, és mindenki elismeréssel beszélt róla. Eljutott Názáretbe is, ahol nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.”  Izaiás prófétának  a könyvéből azt a részt olvasta fel, amely egyértelműen a Megváltó működését vetítette előre. „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.”  Miután a tekercset visszaadta a zsinagóga szolgának és minden szem várakozóan szegeződött rá. Ilyenkor ugyanis az volt a szokás, hogy a felolvasó néhány szavas kommentárt fűz a szöveghez, ami rendszerint nem volt új dolog. Inkább olyan tények megismétlése volt, amelyet mindenki ismert. Így néhány perces, tömör buzdítást várhattak Jézustól is. Ezért volt a nagy meglepetés és a döbbenet, amikor Jézus ezzel a mondattal vezette be  a mondanivalóját, hogy : „ma beteljesedett az Írás, amelyet az imént hallottatok.”  Vagyis egyértelművé tette az igazságot, hogy beteljesedett minden addigi várakozás, benne és vele elkezdődött az Istennel való szövetség új szakasza. Ez nekünk is szól, Jézus a mi Megváltónk, aki követésére hív bennünket. Nem állhatunk meg kizárólag a megszokottnál. Újra és újra el kell indulnunk az Úr Jézus által mutatott úton, amelyet őt követve mindenkinek be kell járnia, egészen a célig. Tartozzunk mi is azok közé, akiknek legfőbb törekvése, hogy az életükben beteljesedjen és életre kellejen Isten Igéje.

Nincsenek megjegyzések: