vasárnap, január 20, 2019

Évközi 2. vasárnap


A mai evangéliumi részben Szent János egy örömteli eseményt, egy menyegzős történetet tár elénk. Erre az ünnepi alkalomra az Úr Jézus is hivatalos volt, Máriával és az apostolokkal együtt. Valamit elméretezhettek a meghívók , mert kiderült, hogy fogytán a bor. Ekkor lett nyilvánvalóvá, hogy Jézus és Mária személyében nem akárki ült a meghívottak körében. A történet jó véget ért, mert Jézus csodája nyomán az ifjú párnak bőven lett bora. Mivel szent János evangélista Jézus első csodájaként írja le a kánai menyegzőn történteket, ezért nyilvánvalóan fontos üzenetet hordoz. Ugyanis ez volt az Úr Jézusnak ez az első messiási megnyilatkozása,  első jel amivel az emberiség elé lép.    
Érdekes módon az evangélista nem nevezi meg a jegyespárt, és valójában csak a vőlegényt említi, akit a násznagy hivatott, hogy rákérdezzen eddig miért rejtegette a jó bort. Ez megadja azt a szabadságot, hogy alkalmazva,  és az egyházi hagyományra támaszkodva, tovább vigyük a gondolatot, hogy a konkrét menyegzőn, és jegyespáron túl, rámutassunk arra, hogy valójában a meg nem nevezett jegyes az Úr Jézus és az emberiség. Az Úr Jézus a vőlegény, aki eljegyezte magát az emberiséggel és az Egyházzal. Tulajdonképpen ez arra a valóságra utal, hogy az Istennel való kapcsolatunk szereteten és szövetségen alapuló kapcsolat, épp úgy mint ahogyan az Istentől akart  házasságban lennie kell. Ez valójában Ó-szövetségi gyökerekre utal, mert a Szentírás gyakran úgy mutatja be a választott népet, mint Isten jegyesét, mint akivel Isten szövetséget kötött, amelyet lakomán, vendégség keretében ünnepel meg.
Tovább fűzve a gondolatot Mária, akit a kánai menyegzőn néven nevez az evangélista,  nyilván ezen a világméretű esküvőn is az édesanya, az apostolok a tanúk és munkatársak pedig azok, akik együtt örvendenek a vőlegénnyel.
            A  történelem folyamán hányszor gondolta már az emberiség vagy éppen az Egyház, hogy fogytán a tartalék és nagy talány, hogy mi következik ezután, amikor ezzel a hiánnyal mindenki szembesül. Ugyanígy személyes életünkben is, a legjobb szándék mellett is, ki ne tapasztalt volna fáradságot, ellankadást, vagy éppen tanácstalanságot a törekvéseiben,  hivatása teljesítésében, bármilyen terület is legyen az. Ilyen és hasonló helyzetekben Mária bennünket is figyelmeztet és ugyanazt mondja, mint a menyegzőn a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”
Arról már van tapasztalata az Egyháznak és talán egyéni  tapasztalatunk is, hogy Isten kegyelme képes megtölteni az üres korsókat, vagy akár átváltoztatni minőségi borrá az összehordott vizet. Keresnünk kell, és újra és újra meg kell találnunk, hogy hol a helyünk és mi a szerepünk az emberiség nagy családjában, az Egyház közösségében. Lehetünk apostolok, tanuk, munkatársak, vagy szolgák, azonban itt elsősorban nem az általunk betöltött szerepkör a mérvadó, hanem az Istenhez tartozásunk és a hitünk erőssége. Innen kiindulva legyen mindegyikünknek jó elhatározása és legfőbb törekvésünk, hogy meghallgatjuk és megfogadjuk Mária ösztönző szavait és  arra alapozunk-,azt tesszük amit Jézus mond és tanít, mert egyedül csak ez  célravezető.

Nincsenek megjegyzések: