Elgondolkodtam, hogy mikor és hol láttam először zsolozsmás könyvet és kit láttam először zsolozsmázni. Aztán rájöttem, hogy gyerekkori plébánosom a szentmisére mindig magával hozta a fekete borítású, latin nyelvű zsolozsmás könyvét. Őt láttam először zsolozsmázni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen könyvből olvashat, úgy hogy közben az ajkai is mozognak. Egyszer a sekrestyében fellapoztam a „titokzatos könyvet.” Az igazat megvallva nem igazán értettem a szöveget, és nagyon bonyolult könyvnek tűnt. Feltűnő volt, hogy verses részek is vannak benn, a sorok végére csillagokat nyomtattak. Az viszont tetszett, hogy pirossal irt szövegek is voltak benne. Ezzel a felfedezéssel félre is tettem a könyvet, talán azzal a gondolattal, hogy ez sose lesz az én imakönyvem. Később mégis az lett. A kis szemináriumban újra felbukkant a zsolozsma, de most már barátságosabb formában. Az esti imát, a kompletoriumot a kis zsolozsmából végeztük, magyarul. A kórusban mondott, közösségi ima már tetszett. A teológián még inkább varázsa volt a reggeli és esti közös zsolozsmának, amely úgy éreztem, keretet ad a napomnak, összefogja azt. Nagyon sokat segített amit liturgika órán megtanultunk, hogy miként kell kikeresni a napi zsolozsmát, miként épül fel egy-egy imaóra, és hogy szövi át a napot. Igen, mindez tanulás, gyakorlás kérdése. Diakónusként már az egész zsolozsmát el kellett mondanom. Jól eső érzés volt ott látni a társaimat is a kápolnában és érzékelni az összetartozásunkat. Néha az z volt a benyomásom, hogy most már a „beavatottak” közé tartozom. Azonban, amikor már azt gondoltam magamról, hogy „mestere” vagyok a zsolozsmázásnak, hisz több év gyakorlat állt mögöttem ebben a műfajban, a noviciátusban, kezdő szerzetesként rá kellett döbbennem arra, hogy alig tudok valamit. Itt kellett megtanulnom igazán közösségben zsolozsmázni, recitálni a sorokat, megállni a csillagnál, lélegzetet venni, egyszerre mondani a szöveget, sőt énekelni. Bevallom, nagyon nehezen ment az énekes zsolozsma megtanulása, a tónusok elsajátítása. Ebben az időszakban talán még jobban értettem, amit Barsi Balázs atya, a novícius mesterem, valahogy úgy magyarázott, hogy akkor a legszebb a zsolozsma, amikor a közösségem zsolozsmázik és én kintről hallgatom. Ekkor döbben rá a szerzetes, hogy ő oda tartozik, hogy mennyire hiányozhat a zsolozsma, a közösségi ima és mennyire nagy a megtartó ereje. Bevallom, ebben a „tanulási” időszakban szívesebben hallgattam a zsolozsmát, mint mondtam és azon imádkoztam, hogy csak előimádkozó ne kelljen lennem. Sok időt vett fel a készülés, a gyakorlás és a közösség előtt való „szereplés” nem segített az elmélyült imádságban. Azonban ezt is meg lehet tanulni, el lehet sajátítani, és a mindennapi élet részévé válhat. Azóta az egyház imájának, a zsolozsmának a sodrásában élek, és valóban jobban szeretem érezhetően és tapasztalhatóan is közösségben végezni, mint egyedül, azzal együtt, hogy tudom akkor is közösségi ima a zsolozsma, amikor egyedül végzem. Közösségben, együtt mégis más. Így megfoghatóbb számomra az Egyház közösségi volta. Tapasztalhatóbb, hogy a zsoltárok évezredeket fognak át. Olyanok, mint az ősi templom falak, amelyeket őseink imája itatott át és így az átimádkozott falak között könnyebb imára hangolódni. Ugyanakkor szívesen segítek másoknak, világiaknak, hogy meg tanuljanak zsolozsmázni. Szeretem magyarázni a zsoltárokat, keresni és feltárni a mélyebb üzenetét. Azt tapasztalom, hogy a zsoltároknak a közös olvasása, magyarázása közben életre kelnek a szent szövegek. Egy-egy ilyen alkalom után más íze van a zsoltár elimádkozásának és segít a zsolozsma elmélyültebb mondásában.
Eszembe jut, hogy, a történelem folyamán a zsoltárokat sokan imádkozták, sokan szentelődtek meg ezeken a szent szövegeken. Assisi szent Ferenc annyira kedvelte, hogy a kedvenc zsoltár szövegekből „új” zsoltárokat rakott össze, fogalmazott meg. Az Egyház hivatalos imája, saját imájává lett. Ez igazán szép ajándék, de egyben feladat is, hogy személyes imává legyen az ami „hivatalos”! Azt hiszem gyakorlás kérdése is, máskor találékonyságra van szűkség, hogy lélekkel imádkozzam a zsolozsmát és bennem és általam is életre keljen Isten igéje, az Egyház közösségi imája, a zsolozsma.
(Megjelenés előtt a Vasárnapban)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése