Így, vagy úgy közösséghez tartozunk. Meg kell ismernünk a közösségünk gondját-baját. Törődnünk kell egymással, a lehetőségünkhöz mérten segítenünk kell egymást. Keresztény lelkülettel kell ellátnunk feladatunkat. Az első idők keresztényeiről azt mondták a pogányok: nézzétek mennyire szeretik egymást. De jó lenne, ha ma is ez lenne a keresztény életünk legfőbb ismertető jele..... Borromeo szent Károly ünnepe
szerda, november 04, 2009
Törődjünk egymással
Így, vagy úgy közösséghez tartozunk. Meg kell ismernünk a közösségünk gondját-baját. Törődnünk kell egymással, a lehetőségünkhöz mérten segítenünk kell egymást. Keresztény lelkülettel kell ellátnunk feladatunkat. Az első idők keresztényeiről azt mondták a pogányok: nézzétek mennyire szeretik egymást. De jó lenne, ha ma is ez lenne a keresztény életünk legfőbb ismertető jele..... Borromeo szent Károly ünnepe
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Vigyáznom kell magamra, a lelki állapotomra, az élelemre, a kiadásokra, az öltözetemre, ... .
Ebben a feladatfáradtságban egy kedves vendéggel távolibb vidékre utaztam egy napra.
Utazás, csend és imádság, egy kis beszélgetés, a vörös-barna-sárga, kék egű őszi környezet volt velünk.
Kirándulás, lufikkal játszó gyerekek a szüleikkel, helyi nevezetesség , a piac sokszínűsége a látvány.
A mai reggelt kalács íze puhította, a még megmaradt, gondosan csomagolt szendvicset úgy ettem ma a munkahelyen, mint gyerekkori kirándulás gondosan csomagolt eledelét.
Élő kezek, élő gondolatok, élő törődés figyelt rám még ma is, egy nappal a találkozás után. Kölcsönös volt ez a figyelmesség, azért is jó. Megosztottuk, amink volt.
Már messzibb a gyermek-, és ifjúkortól, ami egykor természetes és magától értetődő volt, most ajándékká lett. Az ételnek nem az én fáradozásom íze volt. A szendvicshez nem én mostam meg és vágtam zöldséget, nem én számoltam ki, hogy milyen szalámit vehetek közé, nem kentem a margarinos kenyeret, csak volt egy szépen összeillesztett, alufóliába csomagolt étel, amit gondok nélkül lehetett enni.
A beszélgetés nem volt hétköznapi, mert sok csendes hallgatás előzte meg, sok hét, hogy kimondhassam most a gondolatot egy halló fülnek, figyelő szívnek.
Megéreztem a gondosság ízét egy napra. Úgy érzem magam, mint aki helyet kapott a tegnapi prédikáció asztalánál, mert vigyáztak rám. ... Azért is, mert imádkozunk egymásért. Azért is, mert én is tudtam adni.
Csak egy kis hétköznapiságot adtam ennek a szép prédikációnak :-). Egészen egyszerű, hétköznapi cselekedettel, a hétköznap ünnepével.
Köszönöm ezt a megjegyzést. Örvendek, hogy ilyen szép gondolatokat csaltak elő a soraim. Persze a legszebb a mögötte levő tapasztalat. Habár a megjegyzések rovatban bárki elolvashatja, szívesen megjelentetném a blogon, önálló bejegyzésként, hogy mások is olvashassák.
:-). Úgy tanultam, hogy azt kell mondani: Istennek hála! Így is gondolom.
Ahogy Misi atya gondolja úgy tegyen.
Köszönöm szépen.
Megjegyzés küldése