kedd, november 24, 2009
Rendkivűli, vagy megszokott jelek
Jézus kíséretét büszkeséggel töltötte el a jeruzsálemi templom nagyszerű látványa(Lk 21,5-11) Jézus ezt használta ki, hogy a maradandó értékek fontosságáról beszéljen és felhívja a figyelmet minden emberi alkotás, valamint a látható világ mulandó voltára. Sőt az érdeklődőknek a kísérő jelekről is szól: háborúk, lázadások, természeti katasztrófák, égi jelenségek, mind-mind a mulandóság előjelei. Mindezek olyan általános jelek, amelyek minden korban többé- kevésbé megvoltak. Nem is a rendkívüliségükön van a hangsúly, hanem azon, hogy tudunk-e olvasni belőlük. ......tovább itt olvashatod
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Mihály Atya Lukácsot idézi, én meg Márk 13,1-4 –et. A templomvége a”világ vége” Amint Jézus és tanítványai elhagyják a templom területét, Márk jézusa megjósólja, hogy „(a templom területén) kő kövön nem marad. Jézus rendkívüli kijelentésére egy fontos kérdéssel válaszolnak:” Mondd, mikor fog ez (azaz a világvége) bekövetkezni és mi lesz a jele?” Márk mai olvasói talán nem értik, hogyan következik logikusan a tanítványok világ végére vonatkozó kérdése a templom pusztulásának megjövendöléséből. Rögtön megértik azonban az összefüggést, ha két jelentős tényt megismernek:_(1) az ősegyház Jeruzsálem pusztulását a közelgő világvége egyértelmű jelének tekintette; és (2) a korai keresztények, akik számára Márk írt, már tanúi voltak Jeruzsálem pusztulásának. (Kr. u. 70-ben a római hadsereg lerombolta Jeruzsálemet). Ilyen történelmi háttér segítheti Márk evangéliumának mai olvasóit abban, hogy megértsék ezt a fontos fejezetet. Márk továbbadja saját hitközségének azt a reményteljes várakozást, amellyel a korai egyház Jézus eljövetele elé néz.
Mihály atya Írja: Ennek az evangéliumi résznek az olvasásakor két hibát követhetünk el.
Az egyik hiba, hogy mindenütt a világ végének jeleit látjuk, ez foglalja le a mindennapjainkat és rettegésben élve, kizárólag a világ végének a bekövetkezéséről beszélünk.
A másik hiba, hogy ezt az egész gondolkodást teljesen túlhaladott-, maradi elképzelésnek tekintjük, és egyáltalán nem foglalkozunk vele. Ez szerint teljesen erre a világra rendezkedünk be, és nem is gondolunk a végre. Nem mérlegeljük a cselekedeteinket, hogy mi a maradandó és mi a veszendő bennük, mi az örök érték és mi a mulandó.
Azért, hogy gondoljunk a végre, helyezzük tenyereinket egymás mellé, és akkor két M betűt láthatunk.
MM Nyelv: latin. memento mori emlékezz a halálra! készülj a halálra! ...
Megjegyzés küldése