2005-ben Szent Erzsébet ünnepén Rómában voltam rendünk központjában és kellemes szép élmény volt, hogy ez alkalomból kiemelten köszöntöttek bennünket, magyarokat, és a rendünk részéről megbízott FVR asszisztenst fr.Ivan Maticot. Jó volt látni, hogy szent Erzsébetet világ szerte ismerik és milyen nagy tiszteletnek örvend.
Hogyha a példabeszédek könyvével tesszük fel a kérdést: „
derék asszonyt ki talál”, büszkén mondhatjuk, hogy mi találtunk.Ő bármilyen életkorban lévőnek, és bármilyen élethivatású embernek példaképe lehet....
... A prédikáció teljes egészében itt olvasható.
1 megjegyzés:
ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET I
Miután elolvastam Mihály Atya prédikációját, beírtam a google keresőbe, hogy Árpádházi Szent Erzsébet. Úgy gondoltam, hogy ebből az életrajzból összeállítok egy rövid kis ismertetőt szeretett szentünkről, de mégsem ezt tettem, hanem úgy ahogy van, bemásolom Mihály Atya blogjának megjegyzés rovatába. A rendszeres olvasók így közvetlenül olvashatják ezt az általam ragyogónak tartott ismertetőt.
November 19.
a világegyházban november 17. *1207. +Marburg, 1231. november 17.
A ciszterci szerzetes, Heisterbachi Caesarius így kezdi Szent Erzsébet életrajzát: ,,A tiszteletreméltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag.'' Erzsébet azok közé a szentek közé tartozik, akiknek sugárzása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít.
Magyarországon született, abban az országban, amelyben a független állami lét és a kereszténység alapjait Szent István király rakta le. Atyja II. András magyar király, anyja a merániai Gertrúd volt. Erzsébetet már négy éves korában eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. Lajos szülei, Hermann gróf és Zsófia grófnő e házasságtól sokat várt, és reményük igazolását látták abban, hogy a kis menyasszony fényes kísérettel és kincstárnyi hozománnyal érkezett a wartburgi várba. Német környezetben akarták nevelni, hogy jól elsajátíthassa új hazájának minden szokását.
A kis Erzsébet jósága és kedvessége hamarosan megnyerte a vár népét. A nála hét évvel idősebb Lajos kezdettől fogva szívből szerette. A leendő anyós, Zsófia asszony ellenben egyre növekvő rosszallással figyelte a gyermek fejlődését, mert szokásaival nem tudott egyetérteni. Nemcsak apró, túlzásnak minősített vallási gyakorlatai zavarták (Erzsébet például ismételten megszakította játékait, hogy, mint mondta, ,,Istent szeresse''), hanem az is, hogy teljes természetességgel magával egyenrangú társnak tekintette a legegyszerűbb gyermeket is. Ezt még mind elnézte volna, mint gyermekes jámborságot, azt azonban már nem tudta megbocsátani, hogy Erzsébet nem vette át az udvari élet előírt formáit: nem volt hajlandó megtanulni a nők számára akkor kötelező tipegő járást, s ráadásul minden körtáncnál jobban szerette a vad lovaglást. Ezzel egyébként az egész udvar megütközését is kiváltotta, s ha Lajos védelmébe nem veszi az áskálódásokkal szemben, és aránylag korai házassággal meg nem szilárdítja helyzetét a várban, Erzsébetet valószínűleg hamarosan hazaküldték volna Wartburgból Magyarországra.
Megjegyzés küldése