A papok tisztelete

Szent Ferenc Végrendelete

III. (6) Azután egyházi rendjükre való tekintettel olyan határtalan bizalmat adott nekem az Úr és ad szüntelenül papjai iránt, kik a római Szentegyház szabályai szerint élnek, hogy még ha üldöznének, akkor is csak hozzájuk menekülnék. (7) És ha akkora bölcsességgel rendelkeznék is, mint Salamon, és szegényes papokkal találkoznék a világban, akaratuk ellenére semmiképpen sem akarnék plébániájuk területén prédikálni. (8) És úgy akarom tisztelni, szeretni és becsülni őket és a többieket, mint uraimat. (9) És nem akarom észrevenni rajtuk a bűnt, mivel Isten Fiát szemlélem bennük, s ezért uraim ők. (10) És ezt azért teszem, mert Isten magasságbeli Fiából testi szemeimmel itt e földön semmi mást nem látok, mint szentséges testét és szentséges vérét; ezt pedig ők érintik kezükkel és másoknak is ők szolgáltatják ki. (11) Ezért óhajtom, hogy mindenekfölött becsüljék, tiszteljék és méltó helyen őrizzék ezeket a szentséges titkokat. (12) Ha tehát valahol Isten szent nevét és igéit tartalmazó írást illetlen helyen találok, azonnal felemelem, és másokat is kérek, hogy emeljék fel és tegyék illő helyre azokat. (13) És kötelesek vagyunk tisztelni az összes teológusokat és azokat is, akik az isteni szent igéket hirdetik, mint akik lelket és életet árasztanak felénk[1].

Rátér a papok iránti tiszteletre. Ugyanúgy kezdi, mint az előbbi részeket hogy az Úr adta a papok iránti bizalmat is. Akik nem eretnekek, - akik a római Egyház szabályai szerint élnek. Egy szélső határt említ, még ha üldöznék is őt a papok, mint az eretnekeket, akkor is hozzájuk menekülne. Megdöbbentő, mély ragaszkodás, mert nincs más papság az Új-szövetségben. Nem akar olyan lenni, mint az eretnekek, akik saját bölcsességüket hirdették. Egyéniesedve, saját bölcsességüktől vezérelve magyarázták a Szentírást. Krisztus miatt, még a bűnt sem akarja észrevenni rajtuk. Nem a személyes életszentséget nézi, hanem a szolgálatukat. Szent Ferenc tehát végrendeletileg ránk hagyja a papságnak ilyen fajta tiszteletét. Azért tiszteli őket, mert a papok az Eucharisztia létrehozói. Az Eucharisztia miatt és az Eucharisztiáért tiszteli. Ők Isten személyes jelenlétének a megbízottjai. Itt lezárja ezt a papokról szóló részt. Megnyugszik, de hirtelen eszébe jut, a sok elhanyagolt templom, figyelmeztet mennyire fontos, hogy méltó helyen őrizzék az Oltáriszentséget. A latinban értékes helyről beszél (pretiosa) Az Eucharisztia után Isten Igéje jut eszébe. Egyedüli abban a korban, aki Isten Igéjét egyen rangba helyezi az Oltáriszentséggel. A II vatikáni zsinat óta a szentmise két fókusza: az Ige liturgiája, és az áldozati liturgia. A Szent Ferenc korabeli egyház ezt még nem így látta. Ugyanakkor kötelesek vagyunk tisztelni azokat, akik Istenről tanítanak, és akik Őt hirdetik. A középkorban nem illette vallásos tisztelet a teológusokat és igehirdetőket, szent Ferenc nagyra tartja őket. Ma is aktuális mondanivalója van ennek: tisztelnünk kell azokat, akik szellemi-, lelki erőfeszítést tesznek azért, hogy Istent jobban megismerjük.

---

[1]vö. Jn 6,64