vasárnap, április 19, 2009
Ne légy hitetlen!
Az első Húsvét óta az apostoli egyház legfőbb gondja, hogy élő maradjon a kegyelem, ezért nevezi a vasárnapot az Úr napjának. Valójában minden vasárnap húsvétot rendez, a feltámadott Urat ünnepli. Közösségbe hív meg bennünket, hogy Urunk halálát és feltámadását ünnepeljük. Jézus velünk akar maradni, meg akar erősíteni, azt akarja, hogy kereszténységünk örömet jelentsen. Nem maradhatunk távol a templomi közösségtől, mert ezzel önmagunkat szegényítjük, nekünk van belőle veszíteni valónk. S ha valami miatt távol lettünk volna, akár fizikailag, akár lelkileg, térjünk vissza, mint szent Tamás. Így a krisztusi kegyelemben és a közösség megtartó erejében bízva reményünk van, hogy támaszt találunk húsvéti hitünkben a küzdelmeinkhez, vagy éppen nehézségeinkben. ..... tovább
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
„Én Uram és én Istenem”
Mennyi minden rejtőzik ebben a mondatban! Mintha azt mondaná: Ó Uram, nem hittem apostol testvéreimnek amikor azt mondták, hogy láttak Bizonyítékot kértem tőlük. Úgy gondoltam, hogy ha feltámadtál volna, akkor itt lennél köztünk és úgy élnél velünk, mint ahogy halálod előtt tetted. Uram, Istenem bocsáss meg nekem. vétkeztem ellened, és testvéreim ellen.
Szent Ferenc is sokszor hasonlóképpen sóhajtott fel, bár nála ez más értelmet kapott.
Talán nem baj, ha Tamás apostolról egy kicsit többet is megtudunk.
Idézek a wikipédiából:
Szent Tamás, a „hitetlen” a bibliai 12 apostol egyike, ő volt az, aki Jézus sebeit megtapasztalandó, tette kezét mestere sebeibe, innen elnevezése: Hitetlen Tamás. Neve az arámi Tau'ma-ból ered, ami „ikrek”-et jelent.
Gerard van Honthorst: Hitetlen Tamás
Apokrif evangéliumok szerint Mária mennybemenetelének hírére ugyancsak kételkedett, és jelet kért az Úrtól bizonyságképpen, amit meg is kapott egy, az égből lehulló öv formájában. Innen is eredeztetik „ikrek” elnevezését: „Aki kétszer kételkedett”.
III. századi apokrif irat a Tamás cselekedetei, ami az apostol későbbi életét meséli el. Ebben Pünkösd után megjelent neki az Úr, és Indiába küldte őt. Küldetése szerint a pártus király, Gondofer (uralkodott Kr. u. 21-47) palotáját kellett felépítenie. Így is tett, csodálatos palotát épített, és a munkájáért kapott pénzt szétosztotta a szegények között, sőt, prédikált is, hatalmas tömegeknek. Innen továbbvándorolt, ahol folytatta apostoli tevékenységét, csodákat is tett. A király elfogatta, és egy főpapja leszúrta. Holttestét a megtérített keresztények tisztességgel eltemették.
A legenda szerint indiai nyughelye egy hegyen van, amit a Paradicsom vize vesz körül. A hegyen templom áll, annak oltárán ezüst szekrény, előtte örökké égő lámpás. A szekrényben nyugszik Tamás holtteste.
Holttestét 230 körül Szíriába, Edessza (Urfa) városába vitték, és ott temették el.
Szent Tamás talán legismertebb emlékhelye a ceyloni Sri Pada-csúcs, ahova minden évben ezrével járnak a zarándokok. A bevándorolt portugálok hagyománya szerint Tamás, mennybemenetele előtt ott lépett utoljára a Földre.
Attribútumai: öv, mérőléc, és tőr vagy lándzsa, amivel leszúrták.
Ismerjük Tamás evangéliumát is, melyet valószínűleg nem az apostol írt.
Megjegyzés küldése