Néhány nem egészen ide illő gondolat: Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság” és lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Mindent Isten teremtett, és amit teremtett az jó, következésképpen a sötétség sem lehet rossz. Nem csak a fényre van szükségünk, hanem a sötétségre is. Az ember a fáradalmait a sötétségben tudja jól kipihenni. A magvak a sötétségben csíráznak igazán. Az állatoknak a sötét menedéket nyújt, és ezt ők jól tudják. A kísérleti egerek menekülésükkor mindig a sötét dobozba igyekeznek. A sötétben elrejtőzhetünk, és bűneinket is így rejtjük el. Ádám is ezt tette, amikor az Úr „kereste” „Elbújtam, mert félek tőled”. Jézus halálakor sötétség volt. A Szentsírhoz az asszonyok hajnalban indultak el, amikor még sötét volt. Péter Apostolt az Angyal az éjszaka leple alatt sötétben vezette ki a börtönből. Vannak természetesen kivételek, mint pl. Szent Domonkos esete, aki a fényben rejtőzött el. A költőt is megihlette, ha éppen nem a sötétség, de a feketeség: Babits Mihály: Fekete ország részlet Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. fekete ég és fekete tenger, fekete fák, és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nő és fekete, fekete, fekete világ
unducksA megholt híveknek pedig ragyogjon Krisztus világossága. Istennek legyen hála.
Néhány nem egészen ide illő gondolat: Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság” és lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Mindent Isten teremtett, és amit teremtett az jó, következésképpen a sötétség sem lehet rossz. Nem csak a fényre van szükségünk, hanem a sötétségre is. Az ember a fáradalmait a sötétségben tudja jól kipihenni. A magvak a sötétségben csíráznak igazán. Az állatoknak a sötét menedéket nyújt, és ezt ők jól tudják. A kísérleti egerek menekülésükkor mindig a sötét dobozba igyekeznek. A sötétben elrejtőzhetünk, és bűneinket is így rejtjük el. Ádám is ezt tette, amikor az Úr „kereste” „Elbújtam, mert félek tőled”. Jézus halálakor sötétség volt. A Szentsírhoz az asszonyok hajnalban indultak el, amikor még sötét volt. Péter Apostolt az Angyal az éjszaka leple alatt sötétben vezette ki a börtönből. Vannak természetesen kivételek, mint pl. Szent Domonkos esete, aki a fényben rejtőzött el. A költőt is megihlette, ha éppen nem a sötétség, de a feketeség: Babits Mihály: Fekete ország részlet Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. fekete ég és fekete tenger, fekete fák, és fekete ház, fekete állat, fekete ember, fekete öröm, fekete gyász, fekete érc és fekete kő és fekete föld és fekete fák, fekete férfi, fekete nő és fekete, fekete, fekete világ
unducksA megholt híveknek pedig ragyogjon Krisztus világossága. Istennek legyen hála.
2 megjegyzés:
Néhány nem egészen ide illő gondolat:
Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság” és lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.
Mindent Isten teremtett, és amit teremtett az jó, következésképpen a sötétség sem lehet rossz.
Nem csak a fényre van szükségünk, hanem a sötétségre is. Az ember a fáradalmait a sötétségben tudja jól kipihenni. A magvak a sötétségben csíráznak igazán. Az állatoknak a sötét menedéket nyújt, és ezt ők jól tudják. A kísérleti egerek menekülésükkor mindig a sötét dobozba igyekeznek.
A sötétben elrejtőzhetünk, és bűneinket is így rejtjük el. Ádám is ezt tette, amikor az Úr „kereste” „Elbújtam, mert félek tőled”. Jézus halálakor sötétség volt. A Szentsírhoz az asszonyok hajnalban indultak el, amikor még sötét volt.
Péter Apostolt az Angyal az éjszaka leple alatt sötétben vezette ki a börtönből. Vannak természetesen kivételek, mint pl. Szent Domonkos esete, aki a fényben rejtőzött el.
A költőt is megihlette, ha éppen nem a sötétség, de a feketeség:
Babits Mihály: Fekete ország
részlet
Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
fekete ég és fekete tenger,
fekete fák, és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ
unducksA megholt híveknek pedig ragyogjon Krisztus világossága. Istennek legyen hála.
Néhány nem egészen ide illő gondolat:
Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság” és lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.
Mindent Isten teremtett, és amit teremtett az jó, következésképpen a sötétség sem lehet rossz.
Nem csak a fényre van szükségünk, hanem a sötétségre is. Az ember a fáradalmait a sötétségben tudja jól kipihenni. A magvak a sötétségben csíráznak igazán. Az állatoknak a sötét menedéket nyújt, és ezt ők jól tudják. A kísérleti egerek menekülésükkor mindig a sötét dobozba igyekeznek.
A sötétben elrejtőzhetünk, és bűneinket is így rejtjük el. Ádám is ezt tette, amikor az Úr „kereste” „Elbújtam, mert félek tőled”. Jézus halálakor sötétség volt. A Szentsírhoz az asszonyok hajnalban indultak el, amikor még sötét volt.
Péter Apostolt az Angyal az éjszaka leple alatt sötétben vezette ki a börtönből. Vannak természetesen kivételek, mint pl. Szent Domonkos esete, aki a fényben rejtőzött el.
A költőt is megihlette, ha éppen nem a sötétség, de a feketeség:
Babits Mihály: Fekete ország
részlet
Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.
fekete ég és fekete tenger,
fekete fák, és fekete ház,
fekete állat, fekete ember,
fekete öröm, fekete gyász,
fekete érc és fekete kő és
fekete föld és fekete fák,
fekete férfi, fekete nő és
fekete, fekete, fekete világ
unducksA megholt híveknek pedig ragyogjon Krisztus világossága. Istennek legyen hála.
Megjegyzés küldése