vasárnap, február 03, 2019

Évközi 4. vasárnap


Ebben az évben, november végéig vasárnapról-vasárnapra szent Lukács evangéliuma kísér lelki utunkon. A mai rész, a múlt vasárnapi szakasz közvetlen folytatása, amelyből megismerjük a názáreti hallgatóság reakcióját Jézus tanítására. „Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.”  A hallgatók részéről, a kezdeti lelkes és jóváhagyó helyeslést felváltotta a megütközés. Mi azt vártuk volna, hogy mindenki örömmel felismeri és nyugtázza, hogy milyen nagyszerű, hogy Jézus személyében megérkezett a Megváltó. Azonban ezzel ellentétben nagyon rövidlátó kérdések fogalmazódtak meg a hallgatóságban. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.”   A bizonyosság kedvéért egyenesen csodákat követeltek  Jézustól: „A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!”
A hangulat fokozatosan lázadásba csapott át : „a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.” Tulajdonképpen ez az esemény amely szent Lukács evangéliumának az elején található elővételezi a befejezést, amikor az Úr Jézus, már nem haladt át a lázadó tömegen, hanem engedte, hogy keresztre feszítsék, hogy beteljesedjen a megváltás. De miért is lázadtak Jézus honfitársai ott Názáretben? Sok oka lehetett, van is rá több magyarázat. Egyik lehetséges oka, aminél mi megmaradunk, hogy Jézus az Izaiás könyvének 61, fejezetéből olvasva, váratlanul megszakította felolvasást és nem folytatta. Ugyanis eddig hangzott el Jézus ajkáról:’ Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, „ és a mondat így folytatódik a Szentírásában: hogy hirdessem „ „Istenünk bosszújának napját.” Az válthatta ki a hallgatók méltatlankodását, hogy fellázadt az emberi igazság érzetük. Ők büntetést, ítéletet akartak azok számára, akik nem tartoznak azokhoz, akik magukat igazaknak tartják. És még talán sok mindenkire szerettek volna rögtöni büntetést, hisz ott ált a szövegben.
Egész másként hangzott volna, hogy Jézus végig olvasta volna  a mondatot, a büntetésre való utalással együtt, és akkor teszi hozzá: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.”Ezek szerint a hallgatóság Messiás képével, elképzelésével volt baj. Ők mást vártak. Nem fogadták el Jézus tekintélyét, hogy neki módjában áll hitelesen magyarázni Isten szavát, mert Ő maga Isten igéje, Isten hozzánk szóló üzenete.
          Itt óhatatlanul arra terelődik a figyelmünk, hogy milyen a mi Messiási képünk. Mi milyennek ismerjük a Megváltót? Ki számunkra Jézus?
Lehet sokféle emberi elképzelésünk és akár elvárásunk, azonban igazából azt kell megvizsgálnunk, hogy befogadjuk-e az Úr Jézus evangéliumi tanítását, az Ő személyét, vagy megragadunk a magunk igazánál, a magunk-,. vagy mások téves elképzelésénél?  Nekünk hiteles forrásból kell merítenünk, az Egyház évezredes tanítását kell követnünk. Nem téríthetnek el felszínes elméletek, vagy mesterségesen összeválogatott tanok. Tulajdonképpen itt dől el, hogy valójában hiteles Krisztus követők, azaz keresztények vagyunk-e, vagy nem. Mi melyik utat választjuk, miközben Isten kegyelméből a beteljesedés felé zarándokolunk?

Nincsenek megjegyzések: