vasárnap, február 10, 2019

Emberhalász



A mai vasárnapi evangélium témája a tanítványság. Szent Péter és társai egy eredménytelen éjszakai halászaton voltak túl, amikor Jézus azzal a kéréssel fordult hozzájuk, hogy beszállhasson a bárkájukba.„Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.”  Szent Péter, aki ismerte a halászat minden fortélyát, valószínű, hogy csupán udvariasságból nem ellenkezett az Úr Jézussal, habár a szavában ott van a pragmatikus tapasztalat sugallta hozzáállás: „Mester – …., egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.”  Az eredmény egyértelmű volt: „annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló.”Péter megértette a történteket. A reakciója mutatta, hogy tovább lépett a felületes hozzáállásnál, most már nem okoskodott, hanem elismerte, hogy csoda történt: „Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. „ Ezzel a megértéssel, és megilletődött magatartással Péter és apostoltársai egyszerre Isten világában találták magukat. Az Úr Jézus személyén keresztül részesültek Isten szentségéből, ott találták magukat az igazi emberségük- és hivatásuk forrásánál: „Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Péter és társai arra kaptak meghívást, hogy önmagukból és másokból Isten kegyelmi segítségével kihalásszák, kihozzák az Isten-képiséget, az igazi emberséget.
            Kinek ne lett volna az apostolokéhoz hasonló tapasztalata, amikor az erőfeszítés nagysága nem lett arányos az elért eredménnyel. Ilyenkor a mi hálónk is üresen maradt. Hiábavalónak tűnt az erőfeszítés. Ebben az üresen maradt élethelyzetben kell felismernünk az Úr Jézus jelenlétét, az ő közeledését, amiikor arra biztat, hogy valami olyat próbáljunk ki, ami nem a tapasztalatunk biztonságára alapszik, ami nem az ügyességünkön múlik. Ez hasonló az apostolok élethelyzetéhez, akiknek azt mondta, hogy vessétek ki újra a hálót, vagy most ne  a megszokott oldalra, hanem a másik felén vessétek ki.  Olyan lépésekre kellene elszánnunk magunkat mint például a megbocsájtás, mindazok ellenére, hogy netán eddig eredménytelenül kerestük valakivel a megbékélést. Vagy megpróbálunk irányt változtatni, amikor rájövünk, hogy eltértünk a helyes útról, és mellék ösvényeken bolyongunk. Azt senki nem állítja, hogy könnyű lenne a mai élet körülményeiben keresztényként élni akár a családban, vagy a társadalomban. Azonban ezek a nehézségek, vagy akár bizonytalanságok nem jogosítanak fel arra, hogy a könnyebb utat válasszuk és feladjuk az elveinket. A csoda abban is állhat, hogy más szemszögből nézzük az életünket, a körülöttünk élőket és az eseményeket. Olyan új szempontok érvényesülhetnek ez által, amelyek nem a mi emberi erőinkre,-, vagy látszólagos ügyességünkre támaszkodnak.
Az Úrnak szüksége van ránk-, mindenkire, így ne önmagunkra tekintsünk, hanem őrá, mint célra és erőforrásra.

Nincsenek megjegyzések: