vasárnap, szeptember 30, 2018

Évközi 26. vasárnap


Az Ó-szövetség olvasmányból megtudtuk, hogy a pusztai vándorlás idején
Mózes arra kényszerült, hogy jobban megszervezze a nép vezetését. Egyedül már túlságosan nehéz volt ez a feladat, ezért „kiválasztott hetven férfit, hogy a nép kormányzásában segítségére legyenek.” Kiderült, hogy közülük akadtak olyanok, akik nem voltak közösségben a többiekkel, és mégis megkapták a prófétai jelet. Józsue féltékenységből, meg akarta tiltatni nekik, hogy prófétáljanak. Azonban Mózes sokkal bölcsebbnek bizonyult és így szólt: „Bárcsak az egész népet prófétává tenné az Úr, és kiárasztaná rájuk lelkét!”
Az evangéliumi részlet tovább viszi a gondolatot, hasonló helyzetet tár elénk. Sokféle gyógyító tevékenykedett Jézus idejében. Az volt a szokás, hogy ezek a gyógyítók valaki nagyobbra hivatkozva, valaki erősebb nevében cselekedtek. Hivatkozhattak például Salamon bölcsességére, vagy valamelyik prófétára. Az apostolok egy érdekes esettel találkoztak, és ezért fordult János apostol Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk.”  Az Úr Jézus híre már annyira elterjedt, hogy valaki az ő nevében gyógyított. Az apostolok önhatalmúlag, anélkül, hogy megkérdezték volna  a mestert, megtiltották az ilyen tevékenységet, azzal az indokkal, hogy nem tartozott közéjük, nem tartott velük. Figyeljük meg. Nem az zavarta őket, hogy nem keresték Jézust, hanem, hogy nem tartozott közéjük. Most pedig szerették volna megszerezni Jézus jóváhagyását és elismerését, hogy jól és helyesen jártak el a tiltással. Biztosan nagyon meglepődtek a válaszon:  „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.” Az Úr Jézus már azt is értékeli, hogyha valaki útban van feléje. Az ilyent segíteni, támogatni kell, hogy rátalálhasson a krisztusi közösségre. Azért, hogy az apostolokkal érzékeltesse, hogy mit is jelent az Úr Jézus nevében cselekedni, nagyon egyszerű példával hozakodott elő: „Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben – azért, mert Krisztuséi vagytok –, bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül.”  Tehát akár egy pohár víz is lehet kapocs, vagy út amely Jézushoz vezet, és nem marad jutalom nélkül. Azonban az ellenkezője is felelősség, mert a legkisebb tett is, akár bennünket-, akár másokat szándékosan eltávolít Jézustól, büntetést érdemel: „jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák.” A választott nép körében súlyos büntetésnek számított az hogyha valakitől még a temetést is megtagadták, ezért használja az Úr Jézus ezt a hasonlatot.
             A feltámadott élő Krisztus sokféleképpen működhet közöttünk és érhet el bennünket kegyelmével. Megteheti pl. a szentírás lapjain keresztül, a liturgiában, a közösségben, életünk eseményeiben. Ez a felsorolás pedig távolról sem teljes, hisz nagyon széles annak a köre, ahogyan Krisztust megtapasztaljuk, ahogyan szól hozzánk. Azt pedig távolról sem mi szabjuk meg, hogy ezt miként teheti meg. Még ha akadna is olyan, aki azt szeretné, de még az Egyház sem állítja azt, hogy kizárólag, csak bizonyos körülményekben és helyeken működhetne az Úr Jézus, és máshol pedig egyáltalán nem. A mi feladatunk, hogy minden képességünkkel és adottságunkkal Isten országát építsük. Mindazt ami ebben akadályozna el kell hagynunk, és ami segít azt be kell építenünk az életünkbe, az eszköztárunkba. Egyben pedig az is fontos, hogy keressünk segítőtársakat, mert minden jóakaratú ember előre viheti Krisztus ügyét.

Nincsenek megjegyzések: