vasárnap, április 15, 2018

Húsvét 3. vasárnapja



Az evangéliumban arról hallunk, hogy a feltámadott Jézus megjelent apostolainak. Mivel tudta, hogy félnek, segítségükre  sietett.  Szólt hozzájuk, és köszöntötte: „békesség nektek” Bátorította őket, hogy nézzék meg a sebhelyeit, vagy akár  tapintsák meg. „Nézzétek meg kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok!”  Leült, hogy velük étkezzen.
Úgy tűnt, hogy mindez nem hozta meg a várt eredményt, ezért abban is segített, hogy mindazt amit tapasztaltak, láttak, összevessék az eddigi vallásos ismereteikkel, a Szentírással:„megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat.”  Egyszerre minden megváltozott és egy teljes összkép rajzolódott ki az Úr Jézus tevékenységéről, haláláról és feltámadásáról. Ezekben az összefüggésekben az apostolok megtalálták a helyüket, és megértették a küldetésüket. „Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét.”
          Szent Péter apostol prédikációja az első olvasmányban ékes bizonyítéka annak, hogy az apostolok milyen meggyőződéssel, erővel és hatásosan tettek tanúságot Jézus kereszthaláláról és feltámadásáról. Amit ők megértettek és megtapasztaltak azt másoknak is tovább akarták adni. Ennek a befogadásához és ennek kiteljesedéséhez azonban végig kellett járniuk a hit útját. A megértés és átalakulás fontos mozzanata a részesülés Isten irgalmában. Ahogyan szent Péter apostol fogalmaz: „Tartsatok .. bűnbánatot, és térjetek meg, hogy bűneitek bocsánatot nyerjenek.”
          A hitnek ezt az útját nekünk is újra és újra végig kell járnunk. Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy hogyan találhatjuk meg azokat az összefüggéseket, amelyek Isten gondviselő szeretete tár fel és amelynek fényében új megvilágításba kerülnek életünk eseményei és tapasztalatai. Néha fájdalmas dolgokat tapasztalunk, máskor örömteli események történnek. Mindezek bele épülnek élettörténetünkbe. Azonban így azonban a felszínen nézve még csak nyersanyag.
          A múltunkhoz, eseményekhez viszonyulhatunk ellenséges módon, úgy hogy csak negatív dolgokat tartunk számon, vagy emlegetünk fel. Azonban ez lázadást szül mások felé és akár Isten irányába is.
          A  velünk történteket akár sirathatjuk is, hogy soha vissza nem térő lehetőségeket szalasztottunk el. Azonban ez sem járható út, mert, mert csak hibáztatni fogjuk akár magunkat, akár másokat..
          Isten arra hív, hogy imádságos lelkülettel-, hálás szívvel nézzük és lássuk a velünk történteket, meglátva az eseményekben Isten gondviselő szeretetét. A látásmódunkon kell tehát változtatnunk, azért hogy a húsvéti hitünk segítségével és Isten kegyelmi támogatásával összefüggéseket ismerjünk fel.  Ebben a folyamatban fontos mozzanat a bűnbánat, hogy Isten segítségével kijavítsuk amit hibáztunk, és hálát adjunk azért amivel Isten megajándékozott.
A hitnek ezekből a felismeréseiből születik meg a keresztény élet tanúságtétele, amely örömmel osztja meg másokkal a felismerést, hogy a feltámadott Krisztus él és működik bennünk és körülöttünk. Erre hív bennünket is az Úr!

Nincsenek megjegyzések: