csütörtök, szeptember 08, 2016

Kisboldogasszony


Az evangéliumban az Úr Jézus születés történetének körülményeiről olvastunk. Az Úr angyala tudtul adta Józsefnek, hogy nem kell félnie attól, hogy feleségül vegye Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Ezt mondja: „Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
A mai ünnepen azért kerül felolvasásra ez az evangéliumi rész, mert a Megváltó születése mutat rá a Szűzanya születésének kiemelt fontosságára.
Az introitusban (kezdőének) így éneklünk: „Ujjongva ünnepeljük a boldogságos Szűzanya születését, őtőle született az igazságosság Napja, Krisztus a mi Istenünk.”  
A Szűzanya földi életének legnagyobb ajándéka, hogy Isten Fiának anyjává lett.
A Szűzanya élete és hivatása, hogy megerősítsen bennünket abban a felismerésben, ami szintén az evangéliumi részben hangzott el, hogy „velünk az Isten”.
Nekünk is ennek a tudatában kell megélnünk keresztény hivatásunkat.
          A mai ünnepen, ezzel az alkalommal elsősorban hálát akarunk adni azokért a kegyelmekért, amelyekkel Isten megajándékozott bennünket a Szűzanya közbenjáró imájára. Mária közbenjáró tevékenysége annak a jele, hogy Isten ma is törődik övéivel.
         Elhoztuk a kéréseinket is. Lehet, hogy valamilyen testi betegségben kérjük az ő közbenjáró imáját. Előfordulhat, hogy lelki bajunkban keressük az ő segítségét. Imádkozni akarunk a ránk bízottakért, családtagjainkért, rokonainkért.
Biztasson és bátorítson bennünket az, amit a Rómaiakhoz irt levélből olvastunk a szentleckében: „Az Isten szeretőknek minden a javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” Így történt ez a Szűzanya életében is. Így történik minden Isten szerető keresztény ember életében is.
Mindenki maga tudja, hogy mit hozott el a szívében erre az ünnepi szentmisére.
Bármilyen természetű is a kérésünk rábízhatjuk a Szűzanyára. Ő nálunk jobban tudja, hogyan kell az Úr Jézus elé terjeszteni.
A Szűzanya közbenjáró meghallgatását bizonyítják itt Csíksomlyón a kegyszobor köré elhelyezett hálatáblák. Ezek a márványtáblák látható jelek, elolvashatjuk azt ami ráírtak, azonban sokkal több az, ami csendben, rejtve történt.
Ezen az ünnepen a szívünkbe mi is írjunk meg ma egy hálatáblát. Ez olyan tábla, amelyet külső szem nem lát és nem tud elolvasni, mégis nagyon valóságos és személyes. Ne feledjük ugyanakkor, hogy majd a tetteinkben kell tükröződnie annak, amit ezen a szentmisén ráírunk szívünk hálatáblájára.

Nincsenek megjegyzések: