vasárnap, szeptember 25, 2016

Évközi 26. vasárnap



Ámosz próféta, az ó-szövetségi olvasmányban ijesztő képet fest azokról, akik csak önmaguk jólétével törődtek, akik jó sorukban elbízták magukat és úgy gondolták, hogy ez a jólét végleges állapot. A próféta látta, hogy ezek az elbizakodott emberek „a száműzöttek élén mennek a fogságba, és véget ér a henyélők tobzódása.  Az ellenség támadása, a száműzetés ellenkező irányba fordította az életük alakulását, és szétfoszlott mindaz, amiben balgán bíztak. Az önzés mindig boldogtalanná tesz bennünket.
Az evangéliumban erős hatású, tanító történetet hallottunk, amelyben minden kellék megtalálható a hallgatóság oktatására. Két, egymással teljesen ellentétes szereplője van a példabeszédnek: a dús gazda és a szegény Lázár. A szívtelen gazdagnak még nevet sem ad a történet. A kiszolgáltatott szegény Lázárnak, a kutyáknál is rosszabb sorsa volt. A halál pillanata mindent mérlegre tett és világosságra jött, hogy kinek mennyit értek a tettei. A kínokban lévő gazdag most már a lehetetlent is megpróbálja, hogy otthon maradt testvéreinek segítsen: “ha valaki, a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának… De ez már elkésett kísérlet, ugyanis a válasz:»Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.«” A válasz enyhe irónia, és egyben figyelmeztetés is. Az evangélium megírásakor már megtörtént, Jézus feltámadt a halottak közül, így hitelre érdemes. Hinnünk kell neki. Talán már érthetőbb, hogy tulajdonképpen nem is a szívtelen gazdag, vagy a szegény Lázár a főszereplői ennek az evangéliumi példázatnak, hanem Istenről és a mi üdvösségünkről van szó benne.
Gyakorlati útmutatásként hangzanak el számunkra is szent Pál apostolnak a Timóteushoz intézett szavai, akit Isten emberének nevez: „Törekedjél… igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást”
Vegyük észre, hogy mindezek megvalósítására sokféle eszköz áll rendelkezésünkre. Kéznél van a Szentírás, ugyanakkor kegyelem közlőek az irgalmasság testi-lelki cselekedetei, a bűnbánat gyakorlása, a szentmise….. Ezek mind a feltámadott, élő Krisztushoz visznek közelebb, és segítik, hogy megvalósuljon, és fennmaradjon a vele való közösség. Éljünk ezekkel a felkínált lehetőségekkel.

         

Nincsenek megjegyzések: