kedd, november 09, 2010

Lateráni Bazilika felszentelése


Róma főtemplomai közül a Lateráni bazilika az első, mert a pápa székesegyháza. A homlokzatán ezt olvassuk: a Város (Róma) és a földkerekség minden templomának anyja és feje.
A Kr.utáni IV században építtette Nagy Konstantin császár, rögtön az után, hogy a kereszténységnek szabadságot adott a római birodalomban. Ettől kezdve lett a pápák székesegyháza, és „minden templom” anyja. Tűzvészek és földrengések pusztították. A barbár inváziók során többször kirabolták, de a rómaiak minden alkalommal újjá építették, sőt kibővítették, díszítették. A templom homlokzatán 15 szobor áll, egyenként 7 m magasak. Krisztust és néhány szentet jelenítenek meg. A templom főbejárata egy hatalmas bronzkapu, amelyet csak jubileumi esztendőkben nyitnak meg. A templom mennyezet fa kazettás, csodálatos díszítésekkel, bearanyozva. A padlózata olyan, mint egy márvány szőnyeg (50 fajta márványból készült a középkorban). A középső hajó tartó oszlopai között nagy fülkékben az apostolok szobrai állnak. A szentély apszisának mozaik képe egy hatalmas Krisztus arc. A legenda szerint az a Krisztus arcot mintázza, amely a szenteléskor jelent meg.
Ez a legenda szépet rávezet arra, hogy, a mai napon nem kizárólag a kőből épült templomot ünnepeljük, hanem valójában az Egyházat, Krisztus testét, amelynek ez a római templom fizikai megjelenítője.
Már a választott nép történelmében a templom fontos szerepet töltött be. Önazonosságuk szempontjából meghatározó volt: egy nép, egy törvény, egy templom – ezek voltak a nép hitének kifejezői. A templom, a nép számára Isten jelenlétének a helye volt. Az isteni ajándékok forrása. Ezért olvastuk az Ó-szövetségi olvasmányban Ezekiel prófétának a templomhoz kapcsolódó látomását.
Az evangéliumban pedig arról hallottunk, hogy miként viszonyult Jézus az Ó-szövetségi templomhoz, amikor kiűzte onnan a kereskedőket. Pedig ők az áldozatbemutatáshoz szükséges állatokat árusították, a pénz váltották, de épp ezzel egészen a hétköznapiság szintjére süllyesztették Isten szent helyét – a templomot. Az Úr Jézus tőle szokatlan keménységgel lépett fel. Az apostolok pedig így reagáltak: „visszaemlékeztek, hogy ez áll a szentírásban: buzgóság emészt a te házadért.” Ennek kapcsán fontos arra gondolnunk, hogy bennünket is hasonló buzgóság kellene, hogy ösztönözzön mind a kőből épült templom iránt, mind pedig lelkünk temploma iránt.
Szentmártoni Mihály sj az erre a napra irt prédikációjában olvassuk a következőket: Tanulságos megfontolni azt is, hogyan születtek a történelem során a nagy székesegyházak, katedrálisok. Egy-egy katedrális egy egész nép hosszantartó, kitartó és türelmes munkája eredményeként jött létre. Ki-ki a saját tudása és tehetsége révén járult hozzá, mindezt pedig az egekbe tornyosuló hit ihlette, amint ezt a templomtornyok bizonyítják. Ezért egyetlen templom sem csak közönséges épület, hanem sok ember hitének, szeretetének és áldozatkészségének a tanúja. A Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepe minderre felhívja figyelmünket, és arra buzdít bennünket, hogy felelősek vagyunk a templomainkért. Minden keresztény közösség feladata, hogy templomot építsen magának, nemcsak kőből valót, hanem mindenekelőtt lelki templomot, amely élő emberek közössége, akik között ott lakik az Isten.
Ahogyan szent Pál apostol is figyelmeztet: „Ti Isten temploma vagytok. Ügyeljen azonban mindenki arra, hogyan épít az alapra. Kinek-kinek a munkája mutatja meg, hogy erre az alapra mit épít.”

Nincsenek megjegyzések: